Tillie Cole- Ezer csók

Tillie Cole könyve 2018-ban jelent meg. Egy Facebook-os bejegyzésben találtam rá, és mivel sok jót hallottam róla, így amikor először megpillantottam a boltban azonnal lecsaptam rá. Hát azt kell mondjam, hogy ez a történet az, amelyik örökre belevésődött az agyamba és nagy a valószínűsége, hogy még elfogom olvasni párszor.
Persze negatív véleményeket is olvastam róla, hogy nem bírta tovább olvasni, le kellett tennie, mert idegesítette a szereplők tulajdonságai. Viszont én a részemről imádtam ezt a könyvet.
Azt már a legelején tudtam, mert szóltak hogy 100-as zsepi kelleni fog hozzá, hogy szomorú történet lesz. De azt nem gondoltam volna, hogy már a 27. oldalon elérzékenyülök . Még gondoltam is magamban, hogy mi lesz később ha már most a legelején pityergek.

Na de térjünk is át a témára, ebben a történetben Rune és Poppy életét ismerhettük meg. Az írónő szerintem nagyon jól eltalálta a szereplők tulajdonságaikat, illetve a könyv felvezetését is.
A legelején visszaemlékezésről kapunk képet, ami egyben szomorú és nagyon aranyos. Már akkor sejtettem, hogy egy olyan srác lesz megint a főszereplő, akit a szívembe tudok zárni.
Poppy és Rune 2 külön eltöltött év után újra találkoznak 17 éves korukban. Az a röpke 7-8 évet , amit az írónő összefoglalt még a legelején már abban látszódott, hogy ez egy igazi tini szerelem, aztán mikor 2 külön év után újra egymással szemben álltak, meg láthattuk, hogy a két év mennyi mindent megváltoztathat egy emberben, mint külsőleg, mint belsőleg.
Poppy döntése alapján, amit ugye nem tudhatunk miért döntött úgy, hogy megszakít minden kapcsolatot Rune-al és egy teljesen ismeretlen fiút kapunk vissza.
 Rune egy annyira szerethető, aranyos kis srác volt, és most kapunk egy goromba, undok tinédzsert, aki mindenkit utál, akit csak lehet. Mikor tényleg beindult a történet őszintén meg mondom nem ezt a Rune-t akartam, hanem azt a kedves , jószívű fiút, de nem ezt kaptam. Itt ezeknél a kezdeti részeknél nem tudtam szeretni, illetve elviselni hogy milyen goromba.

A családi viszonyokat is megismerhetjük, hogy Poppy családja mennyire szereti a lányt, Rune apjában, mekkora szeretet van a fia iránt még úgy is, hogy az utálja őt, és szörnyű a viszonyuk, de mindent megtenne a fiáért és Poppyért. A testvéri szeretet is fontos téma volt a könyvben, imádtam ahogy Rune öccse „majmolta” a nagy tesót és rá akart hasonlítani mindenben (mozdulatok, beszéd).

Ahogy haladunk a történetben előkerül a vezető szál, ami az egész addigi történetet teljesen megváltoztatja .Itt nem akarom lelőni , hogy mi is ez, mert az nem lenne fer, de aki elolvassa ezt a könyvet készüljön fel arra, hogy kb a felétől végig fogja sírni a könyvet. Legalábbis én azt tettem.
A legszebb az egész történetben , hogy Rune bármit megtesz Poppy kedvéért, még a csillagokat is lehozná az égből neki, talán ez hatott meg a legjobban, hogy mennyire igaz szerelemként van leírva a történet. Igaz még csak kamaszok és még nem tudják mi a felnőtt élet, de mégis annyira szeretik egymást hogy a valóságban is egy két ember meg irigyelhetné.
Poppy szavait viszont egyszerűen imádtam, ahhoz képest hogy 17 éves, olyan bölcs dolgokat mondott, hogy még sokszor azzal is megsiratott.

Zene szeretete is megjelent a történetben, amitől még csodálatosabb lett az egész. Illetve, ami még megdobogtatta a szívemet az a cseresznye virág virágzása és a lehullásának az összehasonlítása az emberi élettel.
Végezetül, ami még nekem rettentően felnyitotta a szememet, és mostantól ez mindig az eszembe fog jutni, Poppy szavait idézve:
„ Minden napot úgy élj, meg mintha az lenne az utolsó! „

Ezt a könyvet azoknak az embereknek ajánlom, akik egyben aranyos és romantikus, de mélyebb érzelmekkel átszőtt történetet szeretnének elolvasni! Nem fogjátok megbánni ha elolvassátok! Illetve azoknak is a kezébe adnám, akik hosszú idő után jól kisírnák magukat, mint ahogy én tettem, mert most egy darabig kiürült a könnycsatornám!

Ui.: 100-as zsepi helyett 200-ast vegyetek!

Értékelés: 10/10

Szereplők:

Rune

Poppy

  Írta: Betti :)