Kylie Scott- Play- Futam (Stage Dive 2.)

Kylie Scott Stage Dive sorozatát nagyon sokan ismerik is szeretik. Az első részét már korábban olvastam, aminek véleményét ide kattintva elolvashatjátok.
Nem régiben a kezembe vettem a 2. részt és kb. 2 nap alatt kiolvastam. Ami okot ad arra, hogy a többi részt is elolvassam, mert nagyon ígéretesnek tűnik. Igaz ritkán olvasok ilyen témájú könyvet, ami a zene világában játszódik, de szerintem pont ezért tetszik ennyire ez a sorozat is.
Az írónő nagyon jól megformálja a karaktereket, humort csempész a történetbe, ami rettentően feldobja az egésznek a hangulatát. Már az első részen is sokat nevettem, de nem túlzok ha azt mondom hogy ezt most végig nevettem.

Eddig Mal Ericson a kedvenc Stage Dive szereplőm, de tényleg. Jó igaz, hogy még csak a második banda tagot ismertem meg, de eddig ő a favorit. Annyira kis hülye, már ha kifejezhetem magam így. Nagyon tetszett a karakterében, hogy őszinte, humoros és tényleg ragaszkodik az emberekhez, főleg ahhoz akit kiszemelt magának.

Ugye minthogy egy rockbanda csapatáról szól a sorozat esélytelen, hogy ne kerüljenek a képbe a banda tagjai. Így az első részből David és Evelyn is felbukkan, sőt elég fontos szerepük van abban hogy Mal és Anne megismerkedjenek.

Anne nekem a történet elején egy kicsit furcsa volt, de amint Mal belépett az életébe egyre jobban kezdtem vele szimpatizálni. Voltak részek, ahol nem igazán tudtam megérteni, hogy most mit miért csinál és hogy ezt most miért kellett. Mert ők tényleg egy olyan párost alkottak a könyvben, akikre emlékszik az olvasó. Legalábbis én így látom. Ha jó karaktereket rak össze az író, akkor abból a könyvből már csak jó sztori alakulhat ki, mint jelen esetünkben is.
Jó mondjuk azt is hozzá kell tenni, hogy Mal annyira feldobta az egész történetet, hogy már csak miatta is olvastam és olvastam, hogy megint mit fog csinálni vagy mondani, amivel megnevettethet.

Igazság szerint a történetnek nincs különösebben mondani valója, vagy esetleg valami komolyabb téma körül forogna a történet. Inkább olyan könyv ez, amit bármikor szívesen a kezedbe veszel, mert szórakoztató. Persze ennek a sztorinak is meg van a maga mélypontja, ahol picit nyomasztóbbá válik, de mégse veszi el a kedved attól, hogy tovább olvasd.

Úgyhogy én azt tudom mondani, hogy ha a többi rész is ugyanilyen szórakoztató lesz, mint ez a rész akkor azt hiszem meg van a legújabb kedvenc könyv sorozatom. Ha még nem is most, de hozni fogom a következő részekről a bejegyzéseket.

Szereplők:

Anne

Mal

Értékelés: 10/10

Írta:Betti :)

Jennifer Salvato Doktorski- Lángra lobbant nyár

Jennifer Salvato Doktorski Lángra lobbant nyár című könyvét olvastam.

A könyv borítója nagyon megtetszett a boltban, de amikor elolvastam a tartamát nem voltam biztos benne, hogy elszeretném olvasni. Végül még is megvettem. Amikor könyvmoly társam kiválasztotta, hogy ezt olvassam akkor kicsit félve kezdtem el olvasni. De nagyon megszerettem.

Térjünk is rá a könyvre.

Rosie-nak elég sűrű lesz a nyara. Kezdődik egy véletlenül felgyújtott autóval és egy ideiglenes távolságtartási határozattal. A szülei nem szeretnék, hogy még több bajba kerüljön, ezért elküldik egy autóútra az ország másik felére három kocka sráccal. Mattyvel, Spenserrel és Logannel. Rosie az út elején nem igazán élvezi a kirándulást, de ahogy közeledik a kaland vége egyre inkább.

Pár szó a szereplőkről:
Rosie az elején nem tűnt annyira szimpatikusnak. De ahogy haladt egyre messzebb New Jersey-től és felejtette el az exét Joeyt úgy egyre jobban megkedveltem.
Joey már az elején sem volt szimpi, de a végén még jobban megutáltam. Elég sok dolgot állított Rosie-ról ami nem is volt igaz.
Mattyről a könyv elején nem tudtam eldönteni, hogy fiú vagy lány mivel a neve nem árulja el és az első pár oldalon sincs leírva. Csak akkor jöttem rá, hogy igazából fiú amikor konkrétan le volt írva a könyvben. De igazából a személyiségével nem volt semmi bajom őt már az elején megkedveltem. 
Spenser egy nagyon kedves fiú. És semmi bajom nem volt vele a könyvben. Talán csak annyi, hogy nagyon sokat okoskodott. De attól, mert végig ott volt a könyvben és Rosiékkal tartott, számomra nem volt olyan fontos szereplő.
Logant az elején nagyon nem szerettem mert elég bunkó volt Rosie-val. De végül megbékélt vele és utána már nem annyira piszkálta. Én neki szurkoltam, hogy összejön Rosie-val, csak hát nem pont ez történt. Nem mondom, hogy nem szerettek egymásba, de úgy nem nagyon derül ki a könyv végén, hogy akkor most összejöttek-e.

A kedvenc részem a vége felé van. Amikor már majdnem az utolsó éjszakát töltik a hazaút előtt és sátraznak. Ott Rosie beszél Mattyvel és Logannel is. Nem tudom miért, de nekem az a rész tetszett a legjobban.

Szereplők:

Logan

Rosie

Értékelés: 10/9 (azért nem adok 10 pontot mert én többet vártam a történet végétől)

Írta: Ildó:)

Amie Kaufmann & Meagan Sponner- Meggyötört világ ( Lehullott csillagok 2.)

Amie Kaufmann és Meagan Sponner Lehullott csillagok sorozatának a második könyvét is volt szerencsém elolvasni. Az első könyv annyira, de annyira tetszett, hogy kénytelen voltam megvenni a második részét is. De, hogy az első részről mi volt a véleményem arról itt olvashattok.
Mivel az előző könyv nagyon megfogott már nagyon vártam, hogy olvashassam ezt a történetet is.
De hogy őszinte legyek annyira nem dobtam magam hanyatt tőle. Sokkal többet vártam, de sajnos azt tudom csak mondani, hogy közel sem ért fel az első történethez.
Persze most hasonlítgathatnám a két könyvet, de már csak azért se fogom, mert az első könyv értékelésében mindent leírtam, ami tetszett. Ebben a bejegyzésben meg valószínűleg pont fordítva lesz (sajnos).

Itt már az Avon bolygón vagyunk, ahol vannak a lázadók meg a nem lázadók, akik szinte csak a katonák.
Jubilee Chase százados a lázadók ellen harcol és róla csak annyi hírlik, hogy ő egy lelketlen gyilkos, aki nem kegyelmez egy lázadónak sem. Persze egy ideig ezt a képet látjuk csak, hogy ő milyen kemény és megtörhetetlen. Na persze…
Flynn Cormac a lázadók csapatában van, akinek nem is az a célja, hogy felkelést lázítson épphogy az ellenkezőjét akarja. Egy nap felfedezz egy új építményt a mocsártól Keletre, amiről kiakarja deríteni, hogy hogyan került oda egyik pillanatról a másikra és hogy miért került oda. Ezért egy éjszaka elmegy a katonák szállására és elrabolja Lee Chase századost. Mondjuk ez nem biztos, hogy a legjobb kezdés egy kapcsolat kialakítására. Főleg, hogy ha ellenségek vagytok.
Amikor már azt hittem, hogy kezdenek egy kicsit közeledni egymáshoz, persze nem az lett amire számítottam. Itt nem volt olyan, hogy jaj de cukik és mindjárt elolvadok. Ők inkább az elején inkább megölni akarták egymást.

Lényegében ez a könyv semmi másról nem szólt csak az állandó háborúról, az összeesküvésekről és ezzel ki is fújt a könyv nagy része.
Na most én olyat vártam mint az első könyvben, persze kaptam egy nagyon de nagyon pici szeletet a „romantikából”, de még azt sem nevezhetném annak. Annyira szélsőségesek voltak a viszonyok és annyira ez a katonaság vonala vitte végig a történetet, hogy a szereplőket csak felszínesen tudtam megismerni.

Az előző könyvnél is voltak utalások egy másik történet szálra, itt is a fejezetek elején szintén ott voltak, viszont engem csak még jobban össze zavartak és már nem is tudtam, hogy most kivel vagy hol vagyunk. Nekem ezek a részek egy picit kúszák voltak.

Valahogy csak úgy jön ki ez a bejegyzés, hogy hasonlítgatom a történetet, de nem tehetek róla, ami ebben hiányzott, az az első részben teljesen mértékben meg volt.
Annyira akartam szeretni ezt a történetet, viszont olyan lassan haladtam vele, hogy azt hittem elalszom rajta. Még csak nem is izgultam rajta és mint az előző részen szinte végig nevettem, hát ezen szerintem egyszer sem nevettem. Mondjuk így utólag lehet, hogy most nem is ez volt az írónők célja, de szerintem ha ezt a viccesebb vonalat viszik tovább sokkal jobb lett volna.

Volt egy rész a könyvben, ahol meg volt az esélyük, hogy elszökjenek és egy másik bolygón kezdjenek új életet, ahol senki nem ismeri őket, de helyette ők inkább visszamentek a mocsárba és bujkáltak. Ott már tényleg nem értettem, hogy mi történik. Oké, hogy Flynn-nek ott volt a családja a Lee-nek is a katonái, de akkor már amúgy is szökevények voltak, ugyanott úgy se folytathatják.

Amit szintén nem értettem, hogy az előző könyvből szerepelt egy kis rész erejéig Lilac és Tarver is, de nem olyan szinten, hogy előrébb vigyék azt, hogy lebuktassák a LaRoux vállalatot.

A történet végén Flynn-nék bejutnak a titkos létesítménybe, ahol olyan lények voltak, mint az első könyvben csak ezek sokkal, de sokkal bosszúszomjasabbak voltak. Nem békét akartak, inkább megbosszulni, hogy ide bezárták őket. És akkor ugye jön nagy szerelmi szál, aminél izgulnom kellett volna, hogy most úristen mi fog történni, túlélik e vagy meghalnak. Hát ez az izgulás elmaradt. Annyira nem tudtam átérezni a cselekményeket, bezzeg az első könyvnél le tudtam volna rágni mind a tíz körmöm.

Szerintem nekem azért sem tetszett ez most annyira, mert talán már túl sok volt a harc, az állandó háború. Ha jobban arra lett volna fektetve a hangsúly, hogy picit közelebb kerüljenek egymáshoz és hogy egy picivel több romantikusabb szálat kapjak, szerintem ezzel a történettel sem lett volna semmi baj. De lehet, hogy ha újra olvasom később már másképp fogom gondolni.
Ettől függetlenül kíváncsi vagyok a 3. egyben utolsó részre is, hogy ott milyen történet szál fog kibogozódni. De remélem azért jobb lesz.

Szereplők:

Flynn

Jubilee

Értékelés:10/7

Írta:Betti:)