Roxie Cooper- Veled az évek

 

Roxie Cooper írónőt a Könyvmolyképző által ismerhettük meg. Engem már eleve a könyv borító nagyon megfogott, viszont a fülszöveg hagyott némi bizonytalanságot bennem, hogy biztos elakarom e olvasni. Az Arany pöttyös könyvek közé tartozik, amit én nem igazán szoktam olvasni, de egyszer egyszer kivételt teszek. Most is ez történt és milyen jól tettem.
Moly-on mikor utána néztem az értékeléseknek, nem teljesen pozitív visszhangot olvastam, hanem elég megosztó volt. Ezért félve is álltam neki az olvasásnak és lassabban is haladtam a könyv elejével.

Már kb. a harmadik fejezetben kiderült, hogy miért Veled az évek a címe ennek a könyvnek.
 Jamie és Stephanie igen bonyolult kapcsolatáról szól ez a történet. Sok esetben szerintem az írónő sok olyan dologra rávilágított, ami a való életben is megtörténhet és meg is történik.
Tetszett, hogy láttuk Stephanie fejlődését fejezetről - fejezetre, hogy küzd meg a démonjaival és hogyan lendül túl a nehézségeken, ahhoz, hogy boldog lehessen és olyan életet élhessen, amit megérdemel.
Jamie a könyvben elég önfejű és inkább benne marad a megszokott mókuskerékben, minthogy változtatna és minden jobb lenne. Ez egy kicsit engem dühített, mert sokkal előbb megkaphatta volna azt az életet, amire már 20 éve vágyott. Persze valahol meg is lehetett érteni, de közben mégis dühítő volt.

Maga a történet nekem egy nagyon tanulságos sztori volt, ami sok mindenen elgondolkodtatott, hogy én mit szeretnék és mit nem szeretnék tenni a jövőben.
Ahhoz képest, hogy az elején milyen nyögvenyelősen indult ennek a könyvnek az elolvasása, olyan gyorsan sikerült kiolvasnom. Pedig nem mondhatom azt, hogy egy hihetetlen történetet kaptam, de valami mégis vitt előre és fenntartotta az érdeklődésemet folyamatosan, hogy csak olvasni és olvasni tudtam.

Amire aztán végképp nem számítottam az kb. az utolsó 3-5 fejezet volt. Mindenre számítottam, de ilyen végkifejlettre nem. Még fel is tettem magamban a kérdést „Miért így kellett vége lennie ennek a történetnek?”. Persze kellenek a történetekbe a csavarok, de még csak nem is sejtettem, hogy ilyen lesz a vége, sőt pont az ellenkezőjére számítottam.

Lényegében szerintem egy tanulságos, elgondolkodtató történet volt, még akkor is ha nem voltak benne akkora csavarok (csak a végén), és nem az a megszokott történet volt, amiket szoktam olvasni, de megérte, hogy elolvastam. Valamint, ha még jelenik meg az írónőnek könyve, szerintem azt is el fogom olvasni, mert kíváncsivá tett, hogy milyen történeteket fog írni ezután.

Értékelés:10/9

Írta: Betti

J. K. Rowling Harry Potter és a Főnix rendje- Könyv+Film összehasonlítás

 

A suli mellett bár nehezen, de sikerült elolvasnom egy újabb Harry Potter könyvet. Méghozzá a könyvek közül a legvastagabbat, viszont a filmek közül ez a legrövidebb. Ez miatt azt hittem, hogy rengeteg fontos információt kihagynak majd a filmből, de pozitívan csalódtam, mert a fontos infók közül nem hagytak ki többet, mint az eddigi részekből. Persze lehetett volna még kicsit színesíteni a filmen, de nekem így is tetszett.

Van pár dolog, amit a filmben másként valósítottak meg ahogy a könyvben meg van írva vagy ahogy én éreztem.
Ilyen volt például, hogy a filmben azt láthatjuk, hogy Sirius és Harry kapcsolata mennyire szeretett teljes, na nekem a könyvből nem teljesen ez jött le, nem azt mondom, hogy utálták egymást mert nem így volt, de a könyv elején eléggé elhidegültek egymástól, persze lehet, hogy csak én érzetem ezt.
A filmben van egy rész, amit nem igazán szeretek, amikor Harry igazából ok nélkül mérges barátaira, ez a rész a könyvben nekem még rosszabb volt, mert sokkal több harag volt benne nekem már egy kicsit idegesítően soknak tűnt. Erre kaptam egy olyan választ egy baráttól, hogy Harry csak kamasz, amit megértek, de nekem ez túl sok volt.
A bejegyzésből a könyv legidegesítőbb személyét nem hagyhatom ki. Umbridge már a filmben sem egy szerethető karakter, de a könyvben ezerszer rosszabb. Nem elég, hogy idegesítő, de elmondhatatlanul igazságtalan tettei vannak, amiken nagyon kiakadtam és percekig nem bírtam tovább olvasni a könyvet.
Ha már Umbridge, akkor beszéljünk kicsit Grópról is az óriásról, aki a filmben megszabadított minket a főinspektortól. A filmben nem igazán derül, ki, hogy hogyan kerül a Tiltott rengetegbe, a könyvben viszont megtudhattuk, ezt az információt én kicsit hiányoltam a képernyőn. Az óriást a filmben már az elején egy nagyon kedves teremtménynek mutatják be, a könyvben az ellenkezőjét éreztem, viszont a végén már szerethetőnek tarottam.
A film és a könyv végén én sok eltérést fedeztem fel. Például a csata a halálfalókkal sokkal hosszabban folytatódik, mint amit a filmben láthatunk. A könyvben megtudhattuk, azt is, hogy miért fontos Harrynek, hogy Durslyékhez menjen vissza mindig a nyáron, a filmben erről említés sincs.
Még egy utolsó gondolatom lenne, ami sajnos nem pozitív. Volt egy rész, amit nagyon hiányoltam a filmből, egy olyan rész, amit a következő részbe raktak át a rendezők, ez a rész az amikor Ron a quidics csapat tagja lesz.

Voltak hiányosságaim, de nagyrészt eltudok menni mellettük.

A negyedik részről a bejegyzést ide kattintva megtaláljátok :)

Értékelés: 10/10

Írta: Ildo:)