Michelle Heard- Falcon (Trinity akadémia 1.)

Michelle Heard Trinity sorozatának első részét olvastam el. Mivel nem túl vastag a könyv, ezért félve álltam neki elolvasni. Általában, amikor ilyen vékony könyvet olvasok az sose tetszik.
Ennél a történetnél is az elején kicsit úgy éreztem, hogy gyorsan mindenkit beakar nekünk mutatni az írónő és egyből a közepébe fog csapni. Szerencsére volt bevezetése a könyvnek, viszont a két főszereplő kapcsolatát jobban ki lehetett volna fejteni.  Ez az átka a rövid könyveknek, hogy olvasnád még, de már át is ugrottuk az ismerkedést. Itt is pont ugyanezt éreztem.

A szereplőkről is, hogy írjak egy kicsit.

 Falcon és barátai az elit osztályhoz tartoznak, dúskálnak a pénzben, bármit és bárkit megkapnak, amit csak szeretnének.
Falcon családja első pillantásra egy beképzelt sznob család, akiknek a látszat, a pénz és a jó hírnév fontos csak. Aztán, ahogy haladunk a történetben egyre inkább az látszik, hogy főleg Falcon anyjának fontos mindez. Falcon bátyja és apukája egyébként egy rendes ember. De az anyját a könyv végéig sem tudtam megszeretni, sőt.

Layla teljesen az ellentéte ezeknek az embereknek, de mégis be kell illeszkednie közéjük. Mivel édesanyja által bekerül a Trinity egyetem falai közé. Layla édesanyjáról olyan sok mindent nem kapunk, viszont abban a pár oldalon, ahol megemlítik egy nagyon kedves nőről kapunk képet. Az ő családjáról tényleg egy szép, szeretetteljes képet láthatunk.
A többi szereplőt is hamar megszerettem (kivéve Serena-t), fő kedvencem Lake lett.

Tetszett a történet, de nagyon hamar vége lett. Alig tudtak kibontakozni a szereplők és már el is fogyott a könyv. Plusz olyan befejezést kaptunk, hogy „most rögtön adják a következő könyvet a kezembe” érzésem lett. Remélem a többi része is hamar megfog jelenni itthon is.
Igaz, hogy rövid könyv (240 oldal), de nagyon könnyen lehet haladni és így nagyon hamar ki is lehet olvasni. Azt viszont sajnálom, hogy nem egy hosszabb történetet kaptunk, mert úgy tényleg kibontakozhattak volna a szereplők és az események is.

Lényegében, ha a történetre gondolok, jó érzéssel gondolok rá. A következő részeit is biztosan elfogom olvasni, de azért remélem azok ennél hosszabban lesznek.

Értékelés:10/9,5
Írta: Betti :)

 

Bessenyei Gábor – Tested és lelkem

Erre a könyvre az instán találtam rá, már a borítója is megfogott, de amikor elolvastam a fülszövegét akkor tudtam, hogy egyszer mindenképpen elfogom olvasni. A terveimben nem szerepelt, hogy ilyen gyorsan sort kerítek rá, viszont a könyvfesztivál lehetőséget adott rá, hogy találkozzam az íróval, ezért hoztam előre a sorban. De azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem bántam meg. Imádtam minden oldalát!

A történet végzős diákokról szól. Három főszereplőnk van, Luca, Bálint és Áron. Köztük úgymond van egy szerelmi háromszög, de ha fogalmazhatok így nem ez a főszálunk. Ez a könyv sokkal inkább mondható egy komolyabb regénynek, mint szerelmi történetnek (bár abból sincsen hiány).

A könyvet Bálint szemszögéből olvashatjuk.

A történetben Lucáról olyan képek látnak napvilágot, amiknek nem lenne szabad az egész iskola elé kerülni. Nagyon megviseli ez az egész, teljesen elzárkózik a világtól és az önbizalma köddé lesz. Bálint hiába nem akarja, mégis eleinte másképp néz Lucára. A botrány elött valami alakult köztük, ami összetört. Vajon ezt helyre tudják még hozni? Vagy az ő történetüknek itt vége?

A könyvben van zsarolás, internetes bűncselekmény, feljelentés, rendőrségi ügy és persze szerelem, szóval minden van ebben a könyvben, mégsem érezni azt, hogy zsúfolt lenne. Nagyon jól ki vannak dolgozva a karakterek és a cselekmény is.

Luca, a suli menő csajából az iskola „szégyenévé” válik. Lelkileg nagyon összetörik és nem látni sok esélyt a felépülésére. Sok mindent el kell szenvednie, az én szememben mégis kitartónak látom. Szóval nekem ő lett a kedvenc szereplőm.
Bálint szintén menő a suliban, de a botrány őt is lerántja a magaslóról. Nekem nagyon kettős volt a személyisége, egy részről pozitív személy volt, mert Lucán próbált segíteni és támaszt nyújtani neki és tudott nagyon kedves lenni, másrésztől tudott eléggé bunkó is lenni, főleg a gyengékkel szemben, ami nekem nem volt szimpatikus. Bár hozzá tenném, hogy amikor rájött mit okoz ezzel igyekezett változtatni magán.
És végül Áron, akiről eddig nem igazán beszéltem. Ő volt az a személy, akit szerintem mindenki utál. Nem elég, hogy ő okozta a rosszat másoknak, de még ő is jön ki belőle pozitívan, az azért már pofátlanság. (Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nem volt jól megírva a történetnek ez a szála, mert szerintem így volt tökéletes, hogy valakit nagyon lehetett utálni.) Szóval nekem Áron egy teljesen negatív karakter volt.

Még azt említeném meg, hogy nagyon örülök, hogy van olyan író, aki tud és ír is komolyabb témáról. Úgy érzem, hogy ezt a könyvet a legjobb pillanatban olvastam. A sok romantikus könyv között nagyon jó egy-egy komolyabb témát olvasni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy olvassa el.

 

Kedvenc idézeteim:

„– A technikai fejlődés nem segít jobb emberré válni.”

„– Meglepően sok borítóra raknak félmeztelen férfiakat – jegyzem meg.

  – Mintha a te instádon járnánk – nevet fel Luca.”

„Nem akarok jobb ember lenni. Az az ember akarok lenni, akinek eddig hittem magam.”

„Milyen furcsa, hogy amikor világok dőlnek össze, akkor is ugyanúgy elkészülnek a vacsorák, mint bármelyik másik nap. Mintha mi sem történt volna.”

Értékelés: 10/10

Írta: Ildó:)