Nicole Williams- Crash- Clash ( 1.2.)

Nicole Williams Crash c. könyve 2014-ben jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó által. Nekem az idei Könyv fesztiválon szúrta ki a szemem, eddig nem is ismertem ezt a könyvet, így véletlenül a második részét ( Clash- 2018-ban jelent meg)  vettem meg és kezdtem el olvasni. Furcsálltam is, hogy semmilyen szereplő ismertetés nincs, rögtön belecsap a közepébe. Így gyorsan rákerestem és kiderült, hogy én a 2. könyvvel kezdtem úgyhogy újból mehettem a könyves boltba.
Ami persze csak jó lehet, mert egy könyvvel onnan nem jövök ki és könyvből sose elég bárki mondhat bármit.
Szóval nekem így kezdődött a kis kalandom ezzel a drágasággal. Mivel már az az egy fejezet is tetszett, amit a második könyvből elolvastam így tudtam, hogy nem fogok csalódni.

Megismerhetjük Jude Ryder és  Lucy Larson történetét. Ami elég viharosan kezdődik, a srácot már a legelején elviszi a rendőrség és lecsukja.
Lucyról a legelején kiderül, hogy a balett és a tánc a mindene aztán családi és anyagi okok miatt  új iskolába kezd járni, ahol minden új lánynak el kell szenvednie a szúrós szempárokat a többi vetélytárstól. Ő is tudja magáról, hogy nem a csúnya kategóriába tartozik, de ez nem is zavarja.
 Aztán egyszer csak  megjelenik az iskolába Jude, aki egy tipikus rosszfiút alakít és akit jobb ha messziről elkerülsz. Már a legelején elmagyarázta Lucynak, hogy tartsa magát távol tőle, mert ő nem az a párkapcsolat hű ember és nem akarja összetörni a szívét. Persze ezzel még csábítóbb lesz Lucynak és miért is tudná elkerülni. A történet során jönnek a titkok is.
Akkor már kezd derengeni, hogy az ő kapcsolatukra a hullámvasút a legjobb szó, ha fenn vannak repülnek, ha lenn vannak akkor mély zuhanásba kezdenek, és bármikor becsapódhatnak. A folyamatos veszekedés néha mondjuk már zavaró volt, mert nem csak veszekedéssel lehet megoldani a problémákat és persze ezzel sose oldottak meg semmit sem.

Aztán be jön a történetbe Sawyer Diamond, aki ráhajt Lucyra. Egy darabig nekem a jó barát kategóriában volt, és jó sokáig ott is maradt aztán átkerült a rühellem kategóriába. Ő az aki ott van Lucynak mindig és mindenhol, ha esetleg véletlenül összevesznének Jude-dal. Azért beveti szegény Jude bemocskolását, ami már így se nagyon hiányzik , mert már így is ki jutott neki a balhékból, illetve ezzel nem segít azon, hogy Lucy teljes mértékben megtudjon benne bízni. De ezzel pont az a célja, hogy Jude ellen tudja fordítani. Pedig szegény srác tényleg annyira küzd és igyekszik és akkor jön ez a kis szargombóc és beleront a levesükbe.

Lucy családját is megismerhetjük, még az első könyvben kiderül, hogy a bátyját valaki lelőtte és meg is halt, amitől az apja teljesen magába fordult az anyja pedig hideg mint a kő és nem érdekli a lánya. Itt már látszik, hogy egyik szülőjével sem olyan a viszonyuk mint egy normális családban kellene hogy legyen. De azért a 2. könyv végére az anyukájával sikerül rendeznie a kapcsolatát, az apja meg ugyanolyan mint volt.

Lucy-t nem mindig tudtam megérteni, úgy a két könyv 95%-ban nem kérdezz semmit, hanem egyből levonta a saját következtetéseit és már le is ordította szegény srác fejét, aki persze köpnyi nyelni nem tudott, hogy ez mégis mi a franc lehet. Egyik pillanatban még minden happy a másikban meg már üvölt vele a csaj. Persze megismerhettük a háttér szálakat, hogy mi miért történt és én is haragudtam volna a helyében és lehet megingott volna a bizalmam, de attól még meg hallgatom a másik felet is, hogy neki mi a nézőpontja, de itt nem, Jude csak hagyta hogy kiordibálja magát Lucy aztán otthagyta, meg sem védte magát, mondjuk Lucy sem adott neki esélyt, hogy akár meg tudjon szólalni és megvédhesse magát.

Ez a se veled se nélküled kapcsolat még a második könyvben is végig megjelenik. De itt konkrétan már sajnáltam Jude-t, a csajt meg megtudtam volna fojtani. Oké hogy nem bízik benne, de minden 2. oldalon összeveszett vele, elhagyta aztán visszasétált az életébe és ez ment 224 oldalon keresztül. Teljesen meg tudtam érteni Jude-t mikor azt mondta, hogy nem bírja már ezt, hogy egyszer ott van az életében aztán fél perc múlva már nincs aztán eltelik egy óra és megint ott van. Jude végre akart egy állandóságot, és neki csak Lucy kellett, megadta neki a kellő távolságot, a párkapcsolati szünetet is betartotta és cserébe ezt az érzelmileg instabil nőt kapja, aki meg sem érdemli. Én a helyében már rég kidobtam volna, de mivel nem én írtam a könyvet ez nem így történt.
A második könyvben volt egy nagyon szép mondat, amit még az anyukája mondott a Lucynak és teljesen megfogott, és én nem szoktam könyvekben megjelölni a kedvenc részeket, vagy akár egy - egy mondatot, de ezt nem hagyhattam „ elveszni”. És mielőtt megköveznétek csak kis papír fecnivel jelöltem be.

„ A szerelem nem csak a virágokról, a gyertyafényről és a romantikáról szól. Hanem a kemény munkáról, a bizalomról és a szenvedésről is. Ha a nap végén még mindig bele tudsz nézni a másik szemébe, és el sem bírsz képzelni olyat, akit szívesebben látnál magad mellett, akkor megéri a fájdalom, a szívzűr és a hullámvasút!”

Imádtam ezt a sorozatot és nagyon remélem, hogy hamar ki fog jönni magyarul a 3. könyv is a Crush. Igaz, hogy Lucy nem lett a kedvenc karakter csajom, viszont Jude-t nagyon megszerettem, a küzdeni akarás a kitartás az őszinte szeretete miatt.
Izgatottan várom a folytatást!

Értékelés: 10/9
 

Szereplők:

Lucy

Jude

Írta: Betti :)