Kiera Cass- Párválasztó 1.

Ismételten egy fantasztikus jó könyvet sikerült elolvasnom, ez pedig Kiera Cass-tól a Párválasztó 1. része volt. Már régóta szemeztem ezzel a sorozattal, de valahogy mindig találtam újabbnál újabb könyveket és valahogy mindig elcsábultam. Bár ne tettem volna.
 Legelsősorban a borítója nyerte el a tetszésemet. Ezek a gyönyörű ruhák , amelyeket rávarázsolták csak úgy vonzza a tekinteteket. Mivel a fülszöveg olyan sokat nem árul el, kicsit tartottam tőle az elején, hogy majd valami középkori történetet kapunk hercegnőkről és hercegekről, de pozitívan csalódtam, mert egy fiatalos, jól meg írt könyvet kaptam a kezembe.

Az elején nekem az Éhezők viadala c. filmre hasonlított, mivel itt is kapunk egy városról egy képet, ahol kasztok vannak és ezeknek az embereknek van egy adott számuk, hogy ők melyik kategóriába tartoznak ( ez az elején egy kicsit zavaros volt nekem, de hamar megszoktam). Aztán jön az a bizonyos esemény, ahol minden kasztból kiválasztanak 1-1 lányt, akik részt vehetnek a Párválasztón és ezek a lányok közül kerül majd ki a Herceg jövőbeli menyasszonya.

De térjünk egy kicsit vissza a szereplőkre. America Silverről és az ő családjáról kapunk rögtön az elején egy képet, hogy ők mit dolgoznak, hányas kasztban vannak. Kiderül, hogy ők az ötösök, se nem gazdagok, de nem is szegények, pont középen helyezkednek el a ranglistán. Azt nem mondom, hogy nem kell beosztaniuk az ételt és meg is van említve, hogy maradék sosem marad, mert valaki mindig akar egy kicsivel többet enni. America családja az éneklés, zene és a festészet szakmájában dolgozik. Ebből keresik meg a mindennapi ételre a rávalót. A lánynak van egy titkos viszonya egy hatos kasztban lévő fiúval. Mivel ezt tiltja a törvényük, hogy egy alattuk lévő kasztban élő férfival/ nővel folytassanak viszonyt,  ezért titokban mindig éjfélkor egy kis faházikóban találkoznak. Persze ezzel is megszegik a kijárási tilalmat, de ezt őket nem érdekli.
 Nekem Aspen az elején még mondhatjuk úgy is, hogy tetszett és jaj de aranyos és milyen romantikus ez a kis kapcsolat, viszont ez teljesen megváltozott a könyv végére. Igaz, hogy nem Aspen a fő célpont, akit meg kell szeretnünk, hanem Maxon herceg, aki ugye párt keress magának és így jobban megismerhetjük és minden szál körülötte forog. De mégis egy szerelmi háromszöget kapunk a végére, és egy képet ahogy szegény America őrlődik a két fiú között, hogy most melyik iránt mit is érez valójában. Aspennel való titkos viszonya 2 évig tart, miután a fiú szakít vele, ezért is nehéz neki túllépnie rajta.
Nekem ez a kapcsolat nem hozta magával azt a nagy szerelmi szálat, amit elvárna az ember. Persze voltak aranyos részek, de itt meg is állt számomra és nem ment el egy olyan irányba, hogy azt tudjam mondani , hogy meghatott volna a kettőjük kapcsolata. Ezért sem értettem, hogy miért erőlködik annyira, hogy visszaszerezze a lányt. Ő tett pontot a végére a kapcsolatuknak, akkor miért hátrál vissza?

De ennyi elég is volt Aspenről/ből, térjünk is rá az imádott Maxon hercegre. A könyv elején inkább egy csendes, unott, visszahúzódó srácról kaphatunk képet, amit America lát belőle a tv-ből. Persze a felszín alatt, egy vicces, okos, aranyos és egyben imádni való srácot kapunk. A megismerkedésük kezdetén kicsit nekem túl hivatalos volt, ahogy megnyilvánult America előtt, persze ez nem az ő hibája, hogy egy palotában nőtt fel, ahol nem voltak barátai, bizalmasai, akikkel megbeszélhetett dolgokat. De ahogy egyre jobban merülünk bele a könyvbe, úgy látjuk hogy mennyire felszabadult lett ez idő alatt. Maxon és America kapcsolata az elején inkább a barátságra épült, de ahogy egyre több időt töltenek egymással úgy kezd kialakulni valami olyan, ami már több mint barátság.
A történet közben megismerhetjük még azt a 35 lányt is, aki Americával együtt van a palotában, közelebbi szemszögből Marlee-ról kapunk képet, aki nagyon jó barátságban lesz Mer-rel. De ugye hülye libák nélkül nem is lenne igazi a kép, így még megismerhetjük Celeste-t, aki a kettesek kasztjába tartozik és el is várja a jó módot, ha már ahhoz van szokva. Róla egy nagyképű, ki ha én nem képet kapunk. Ő ott áskálódik, ahol csak tud, mondjuk nekem már a legelejétől nem volt szimpatikus és persze ezt a rossz képet nem is tudja megváltoztatni, inkább még ront is a helyzeten, hogy még egy kicsit se tudjam megszeretni.

Ez a könyv számomra tipikusan az a könyv volt, amikor elkezded az A betűnél és a végén a pontnál teszed le. Lehet, hogy nem egy izgalmas, akció könyvet kaptam, de nem is ezt vártam el, hanem kaptam egy könnyed, romantikus, vicces, hercegnős könyvet, ami annyira elragadott a való világból, hogy egy kicsit én is hercegnőnek érezhettem magam. Igaz, hogy mikor elérkeztem a ponthoz, akkor azt hittem, hogy megbolondulok, hogy így lett vége, úgyhogy már egy percen belül fenn voltam a könyves bolt honlapján és meg is rendeltem a következő két könyvet. Ahogy barátnőm is elmondta, ez az a könyv, amikor kiolvastad és már rohansz a folytatásáért. Mert kíváncsi vagy, mert izgatott vagy és még több időt hercegnő akarsz lenni. Úgy érzem ezt a történetet nem most először és nem most utoljára olvastam el.

Értékelés:10/10

Szereplők:

Maxon

Aspen

America

Írta: Betti :)

Erin Watt Megtört ​herceg (A Royal család 2.)

Eredeti cím: Broken Prince
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 346
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
Sorozat: A Royal család 2.

Fülszöveg :

Kikötőben vívott ökölharctól kezdve az iskolai bunyóig: életek omlanak össze a csillogó-villogó palotában, miközben egy srác próbálja menteni a bőrét. 
Reed Royalnak mindene megvan: vonzó külső, befolyásos család, sok pénz. Az elit gimiben sorban állnak a lányok, hogy vele lehessenek. Ő viszont magasról tesz mindenkire, mert csak a családja érdekli – amíg Ella Harper be nem sétál az életébe. 
Izzó gyűlölettel indul a kapcsolatuk, mert azt akarja, hogy az apja új nevelt lánya szenvedjen. De aztán minden átfordul valami egész másba. Közel akarja tudni magához Ellát. Biztonságban. Egy ostoba hiba miatt azonban Ella elmenekül a karjaiból, így káosz köszönt a Royal-palotára. Reed azon kapja magát, hogy összeomlik az egész világa. 
Ella már nem kíváncsi rá. Azt mondja, hogy csak tönkretennék egymást. 
Talán igaza van.

Vélemény:

Első mondat : "Sötétség és csend honol a házban, amikor a hátsó ajtón keresztül a konyha melletti előszobába lépek."

Ott folytatjuk ahol az rész véget ért ( itt olvashatjátok az első részről a véleményemet itt olvashatjátok az első részről a véleményemet.Pozitív változást hozott a 2. részben a váltott fejezetek . Végre Reed szemszögéből is olvashatjuk a könyvet .

Külön öröm pedig az hogy ezáltal jobban meg értjük az első rész végén lévő döntést ,hogy miért „ üldözte „ el Reed Ellát

Sokkal több részt kapott a többi Royal fiú is mint az előző részekben és ennek igazán örültem . Easton továbbra is hozza azt a féltő báty szerepet . Nem árulok el nagy meglepetést azzal hogy Ella vissza kerül a Royal palotába . És ott minden a feje tetejére állt és mindenki Reedet okolja a fiúk közül azért hogy Ella elment , Nyilván való hogy azután hogy Brokkeot ott találja Redd szobájába egyből elszalad . Reed miatt az iskolában sincs minden rendben a diákoknak már nincs meg az a személy aki helyre tegye őket . Nem éreztem ezen a könyvön ,hogy ez egy 2 rész nekem sokkal jobban tetszett mint az első . Végig van benne izgalom szenvedély de mellette van azért szomorú rész is .

Callum ebbe a részbe szerencsére többet szerepelt amit hiányoltam az első részből .

A Royal fiúknak persze meg van a maguk titka ami nagy részben kiderül és az olvasó csak kapkodja a fejét a vége felé hogy tudja tartani a lépést . Ella nak és Reed nek ismét voltak vicces közös jeleneteik és persze azért sok olyan is ami inkább szomorú hangvételű volt .

Összességében ez egy nagyon jó könyv :) és alig várom a következő részt főleg egy ilyen függővég után . Ősszel jön a következő rész ha pontos dátum még nincs is de remélem hogy minél hamarabb :). Most ez egy rövidke blog bejegyzés lett mert spoiler mentesen ennyit tudok írni :)

Értékelés : 10/ 9 voltak benne hiányosságok ezért lett ennyi

Borító: Hozta a könyvhöz illő borítót és örülök hogy meghagyta a kiadó az eredeti borítót :)

Szereplők ahogy én elképzeltem őket :

Royal fiúk

Szerző : Lina :)

Nicole Williams- Crash- Clash ( 1.2.)

Nicole Williams Crash c. könyve 2014-ben jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó által. Nekem az idei Könyv fesztiválon szúrta ki a szemem, eddig nem is ismertem ezt a könyvet, így véletlenül a második részét ( Clash- 2018-ban jelent meg)  vettem meg és kezdtem el olvasni. Furcsálltam is, hogy semmilyen szereplő ismertetés nincs, rögtön belecsap a közepébe. Így gyorsan rákerestem és kiderült, hogy én a 2. könyvvel kezdtem úgyhogy újból mehettem a könyves boltba.
Ami persze csak jó lehet, mert egy könyvvel onnan nem jövök ki és könyvből sose elég bárki mondhat bármit.
Szóval nekem így kezdődött a kis kalandom ezzel a drágasággal. Mivel már az az egy fejezet is tetszett, amit a második könyvből elolvastam így tudtam, hogy nem fogok csalódni.

Megismerhetjük Jude Ryder és  Lucy Larson történetét. Ami elég viharosan kezdődik, a srácot már a legelején elviszi a rendőrség és lecsukja.
Lucyról a legelején kiderül, hogy a balett és a tánc a mindene aztán családi és anyagi okok miatt  új iskolába kezd járni, ahol minden új lánynak el kell szenvednie a szúrós szempárokat a többi vetélytárstól. Ő is tudja magáról, hogy nem a csúnya kategóriába tartozik, de ez nem is zavarja.
 Aztán egyszer csak  megjelenik az iskolába Jude, aki egy tipikus rosszfiút alakít és akit jobb ha messziről elkerülsz. Már a legelején elmagyarázta Lucynak, hogy tartsa magát távol tőle, mert ő nem az a párkapcsolat hű ember és nem akarja összetörni a szívét. Persze ezzel még csábítóbb lesz Lucynak és miért is tudná elkerülni. A történet során jönnek a titkok is.
Akkor már kezd derengeni, hogy az ő kapcsolatukra a hullámvasút a legjobb szó, ha fenn vannak repülnek, ha lenn vannak akkor mély zuhanásba kezdenek, és bármikor becsapódhatnak. A folyamatos veszekedés néha mondjuk már zavaró volt, mert nem csak veszekedéssel lehet megoldani a problémákat és persze ezzel sose oldottak meg semmit sem.

Aztán be jön a történetbe Sawyer Diamond, aki ráhajt Lucyra. Egy darabig nekem a jó barát kategóriában volt, és jó sokáig ott is maradt aztán átkerült a rühellem kategóriába. Ő az aki ott van Lucynak mindig és mindenhol, ha esetleg véletlenül összevesznének Jude-dal. Azért beveti szegény Jude bemocskolását, ami már így se nagyon hiányzik , mert már így is ki jutott neki a balhékból, illetve ezzel nem segít azon, hogy Lucy teljes mértékben megtudjon benne bízni. De ezzel pont az a célja, hogy Jude ellen tudja fordítani. Pedig szegény srác tényleg annyira küzd és igyekszik és akkor jön ez a kis szargombóc és beleront a levesükbe.

Lucy családját is megismerhetjük, még az első könyvben kiderül, hogy a bátyját valaki lelőtte és meg is halt, amitől az apja teljesen magába fordult az anyja pedig hideg mint a kő és nem érdekli a lánya. Itt már látszik, hogy egyik szülőjével sem olyan a viszonyuk mint egy normális családban kellene hogy legyen. De azért a 2. könyv végére az anyukájával sikerül rendeznie a kapcsolatát, az apja meg ugyanolyan mint volt.

Lucy-t nem mindig tudtam megérteni, úgy a két könyv 95%-ban nem kérdezz semmit, hanem egyből levonta a saját következtetéseit és már le is ordította szegény srác fejét, aki persze köpnyi nyelni nem tudott, hogy ez mégis mi a franc lehet. Egyik pillanatban még minden happy a másikban meg már üvölt vele a csaj. Persze megismerhettük a háttér szálakat, hogy mi miért történt és én is haragudtam volna a helyében és lehet megingott volna a bizalmam, de attól még meg hallgatom a másik felet is, hogy neki mi a nézőpontja, de itt nem, Jude csak hagyta hogy kiordibálja magát Lucy aztán otthagyta, meg sem védte magát, mondjuk Lucy sem adott neki esélyt, hogy akár meg tudjon szólalni és megvédhesse magát.

Ez a se veled se nélküled kapcsolat még a második könyvben is végig megjelenik. De itt konkrétan már sajnáltam Jude-t, a csajt meg megtudtam volna fojtani. Oké hogy nem bízik benne, de minden 2. oldalon összeveszett vele, elhagyta aztán visszasétált az életébe és ez ment 224 oldalon keresztül. Teljesen meg tudtam érteni Jude-t mikor azt mondta, hogy nem bírja már ezt, hogy egyszer ott van az életében aztán fél perc múlva már nincs aztán eltelik egy óra és megint ott van. Jude végre akart egy állandóságot, és neki csak Lucy kellett, megadta neki a kellő távolságot, a párkapcsolati szünetet is betartotta és cserébe ezt az érzelmileg instabil nőt kapja, aki meg sem érdemli. Én a helyében már rég kidobtam volna, de mivel nem én írtam a könyvet ez nem így történt.
A második könyvben volt egy nagyon szép mondat, amit még az anyukája mondott a Lucynak és teljesen megfogott, és én nem szoktam könyvekben megjelölni a kedvenc részeket, vagy akár egy - egy mondatot, de ezt nem hagyhattam „ elveszni”. És mielőtt megköveznétek csak kis papír fecnivel jelöltem be.

„ A szerelem nem csak a virágokról, a gyertyafényről és a romantikáról szól. Hanem a kemény munkáról, a bizalomról és a szenvedésről is. Ha a nap végén még mindig bele tudsz nézni a másik szemébe, és el sem bírsz képzelni olyat, akit szívesebben látnál magad mellett, akkor megéri a fájdalom, a szívzűr és a hullámvasút!”

Imádtam ezt a sorozatot és nagyon remélem, hogy hamar ki fog jönni magyarul a 3. könyv is a Crush. Igaz, hogy Lucy nem lett a kedvenc karakter csajom, viszont Jude-t nagyon megszerettem, a küzdeni akarás a kitartás az őszinte szeretete miatt.
Izgatottan várom a folytatást!

Értékelés: 10/9
 

Szereplők:

Lucy

Jude

Írta: Betti :)

Erin Watt Papír ​hercegnő (A Royal család 1.)

Eredeti cím: Paper Princess
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 360
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
Sorozat: A Royal család 1.

Fülszöveg :

Egy ​lányról, aki sztriptízbárból és benzinkútról kerül fényűző villába és menő gimibe jut, miközben igyekszik hű lenni önmagához. 
Ella Harper nagy túlélő, született optimista. Egész életében városról városra költözött szeleburdi anyjával, küzdött a megélhetéséért, és végig hitt benne, hogy egy napon majd kimászik a gödörből. De az édesanyja halála után végképp egyedül marad.
Egészen addig, amíg meg nem jelenik Callum Royal, aki kihúzza Ellát a szegénységből, és elcipeli a luxuspalotájába az öt fia mellé, akik viszont utálkozva fogadják. Mindegyik Royal fiú karizmatikus személyiség, de egyik sem olyan magával ragadó, mint Reed Royal: a srác, aki eltökélte, hogy visszaküldi Ellát a nyomorba, ahonnan jött.
Reed nem tart igényt Ellára. Azt mondja, nem tartozik közéjük. Talán igaza van. 
Gazdagság. Fényűzés. Megtévesztés. Ella új és ismeretlen világba csöppen, és ha a Royal palotában is életben akar maradni, kénytelen lesz felállítani a saját szabályait. 
Ella percek alatt eljut a szegény árva sorstól az amerikai álomig… De tényleg könnyebb az utóbbiban élni?
Kövesd a sorsát te is és éld át egy különleges világ örömét, bánatát!

Vélemény :

Első mondat : "- Ella! Menj az igazgató irodába -közli Ms. Weir, amikor belépek hozzá matekórára."

Az elején Ella még az iskolában van ahol kiderül , hogy napról napra él az édesanyja meghalt és az ő személyi igazolványával dolgozik egy sztriptízbárban az elején nem hiszi el hogy Callum Royal a gyámja míg végül Callum „ el nem rabolja „ és elviszi a Royal palotába . Igen mint a fülszövegből kiderül nem igazán kedvelik meg Ellát a Royal fiúk .

Gideon : vele nem sokat találkozunk a regény alatt mivel ő már főiskolás csak hétvégente van otthon .

Az ikrek ( Sawyer , Sebastian ) ők legtöbbször együtt szerepelnek egy egy jelenetben és azt tudjuk meg hogy ki használják az ikerségüket főleg a randizás területén .

Easton : ő az aki a kezdeti ellenségeskedés után mindig ott van Ellának mint egy jó barát és védi is Reed ellen de egyben támogatja is őket .Jó volt olvasni amikor Ellával csipkelődik piszkálja de mindezt jó szándékból teszi .

Callum : Ő az aki kiragadja Ellát és lehetőséget ad neki egy jobb életre . Az elején igaz néha kicsit soknak éreztem, hogy Ellát ennyire a fiúkra bízza de ezzel elérte ,hogy szép lassan mindegyik fia feloldódjon .

Brooke Davidson : ők a fiúk mostoha anyja az a tipikus pénzéhes csaj akit nem érdekel szinte semmi más csak hogy bekerüljön a Royal családba és ezért mindent meg is tesz ha helyes ha nem . Nekem egy unszimpatikus szereplő volt. Igaz volt pár jó tanácsa Ella részére

Ella Harper és Reed Royal : igen szándékosan vettem őket egybe mert amit Elláról és Reedről tudnék írni külön az benne van a fülszövegbe . Kezdetbe még csak az ellenszenvet lehet felfedezni Reedben Ella irányába és ami már az elejétől tetszett , hogy Ella felvette a harcot és nem hagyta magát . Később persze lassan kialakul kettőjük között a vonzalom és a szerelmi szikra is .

Következőben hozom a 2. részről is az értékelésemet is :) amit aki olvasta az elsőt igazán várni fogja a függővég miatt

Értékelés : 10/ 9 voltak benne hiányosságok persze ezek nem olyan jelentősek

Borító : Egy igazán igényes borító nincs rajta semmi felesleges tényező és mégis pont emiatt figyelemfelkeltő :)

Szereplők ahogy én elképzeltem őket :

Ella Harper

Reed Royal

Royal család 

Szerző : Lina :) 

Tillie Cole- Ezer csók

Tillie Cole könyve 2018-ban jelent meg. Egy Facebook-os bejegyzésben találtam rá, és mivel sok jót hallottam róla, így amikor először megpillantottam a boltban azonnal lecsaptam rá. Hát azt kell mondjam, hogy ez a történet az, amelyik örökre belevésődött az agyamba és nagy a valószínűsége, hogy még elfogom olvasni párszor.
Persze negatív véleményeket is olvastam róla, hogy nem bírta tovább olvasni, le kellett tennie, mert idegesítette a szereplők tulajdonságai. Viszont én a részemről imádtam ezt a könyvet.
Azt már a legelején tudtam, mert szóltak hogy 100-as zsepi kelleni fog hozzá, hogy szomorú történet lesz. De azt nem gondoltam volna, hogy már a 27. oldalon elérzékenyülök . Még gondoltam is magamban, hogy mi lesz később ha már most a legelején pityergek.

Na de térjünk is át a témára, ebben a történetben Rune és Poppy életét ismerhettük meg. Az írónő szerintem nagyon jól eltalálta a szereplők tulajdonságaikat, illetve a könyv felvezetését is.
A legelején visszaemlékezésről kapunk képet, ami egyben szomorú és nagyon aranyos. Már akkor sejtettem, hogy egy olyan srác lesz megint a főszereplő, akit a szívembe tudok zárni.
Poppy és Rune 2 külön eltöltött év után újra találkoznak 17 éves korukban. Az a röpke 7-8 évet , amit az írónő összefoglalt még a legelején már abban látszódott, hogy ez egy igazi tini szerelem, aztán mikor 2 külön év után újra egymással szemben álltak, meg láthattuk, hogy a két év mennyi mindent megváltoztathat egy emberben, mint külsőleg, mint belsőleg.
Poppy döntése alapján, amit ugye nem tudhatunk miért döntött úgy, hogy megszakít minden kapcsolatot Rune-al és egy teljesen ismeretlen fiút kapunk vissza.
 Rune egy annyira szerethető, aranyos kis srác volt, és most kapunk egy goromba, undok tinédzsert, aki mindenkit utál, akit csak lehet. Mikor tényleg beindult a történet őszintén meg mondom nem ezt a Rune-t akartam, hanem azt a kedves , jószívű fiút, de nem ezt kaptam. Itt ezeknél a kezdeti részeknél nem tudtam szeretni, illetve elviselni hogy milyen goromba.

A családi viszonyokat is megismerhetjük, hogy Poppy családja mennyire szereti a lányt, Rune apjában, mekkora szeretet van a fia iránt még úgy is, hogy az utálja őt, és szörnyű a viszonyuk, de mindent megtenne a fiáért és Poppyért. A testvéri szeretet is fontos téma volt a könyvben, imádtam ahogy Rune öccse „majmolta” a nagy tesót és rá akart hasonlítani mindenben (mozdulatok, beszéd).

Ahogy haladunk a történetben előkerül a vezető szál, ami az egész addigi történetet teljesen megváltoztatja .Itt nem akarom lelőni , hogy mi is ez, mert az nem lenne fer, de aki elolvassa ezt a könyvet készüljön fel arra, hogy kb a felétől végig fogja sírni a könyvet. Legalábbis én azt tettem.
A legszebb az egész történetben , hogy Rune bármit megtesz Poppy kedvéért, még a csillagokat is lehozná az égből neki, talán ez hatott meg a legjobban, hogy mennyire igaz szerelemként van leírva a történet. Igaz még csak kamaszok és még nem tudják mi a felnőtt élet, de mégis annyira szeretik egymást hogy a valóságban is egy két ember meg irigyelhetné.
Poppy szavait viszont egyszerűen imádtam, ahhoz képest hogy 17 éves, olyan bölcs dolgokat mondott, hogy még sokszor azzal is megsiratott.

Zene szeretete is megjelent a történetben, amitől még csodálatosabb lett az egész. Illetve, ami még megdobogtatta a szívemet az a cseresznye virág virágzása és a lehullásának az összehasonlítása az emberi élettel.
Végezetül, ami még nekem rettentően felnyitotta a szememet, és mostantól ez mindig az eszembe fog jutni, Poppy szavait idézve:
„ Minden napot úgy élj, meg mintha az lenne az utolsó! „

Ezt a könyvet azoknak az embereknek ajánlom, akik egyben aranyos és romantikus, de mélyebb érzelmekkel átszőtt történetet szeretnének elolvasni! Nem fogjátok megbánni ha elolvassátok! Illetve azoknak is a kezébe adnám, akik hosszú idő után jól kisírnák magukat, mint ahogy én tettem, mert most egy darabig kiürült a könnycsatornám!

Ui.: 100-as zsepi helyett 200-ast vegyetek!

Értékelés: 10/10

Szereplők:

Rune

Poppy

  Írta: Betti :) 

Beth Revis Across ​the Universe – Túl a végtelenen

Fülszöveg:

Mi ​kell ahhoz, hogy valaki életben maradhasson egy hazugsággal teli űrhajó fedélzetén?A tizenéves Amyt lefagyasztották, hogy az Isten Útja űrhajó fedélzetén évszázados út után eljuthasson egy távoli csillag bolygójára. A fiatal lánynak mindenről le kellett mondania. Hátrahagyta a fiúját, a barátait és az egész bolygóját, hogy a szüleivel együtt a Csillagközi Életbárka Program résztvevője lehessen. Azzal a szilárd meggyőződéssel merültek el a fagyasztómedence dermesztő folyadékában, hogy három évszázad múlva egy új bolygón, a Centauri Földjén ébresztik fel a családot. Mielőtt azonban az Isten Útja célba érhetett volna, valami történt a lefagyasztott testeket őrző raktárban. Valaki titokzatos módon hozzányúlt a negyvenkettedik számú fagyasztótartályhoz és Amy kis híján meghalt, amikor erőszakosan kirángatták fagyott álmai közül. Ötven év magány vár rá. 

Ráadásul valaki meg akarta gyilkolni.
A földi tizenéves egy különös, zárt világban találta magát. Az űrhajó fedélzetén minden értelmetlennek tűnik. Az Isten Útja 2312 utasa vakon hallgat zsarnoki, félelmetes vezetőjük szavára. A könyörtelen kiskirály lázadó utódját, Korost viszont valósággal lenyűgözte a lány. Az ifjú arra is szeretne rájönni, hogy alkalmas-e az űrhajó vezetésére.
Amy annyira szeretne megbízni Korosban. De hát hogy a csudában bízhatna meg egy olyan fiúban, aki még sosem járt a hajó hideg, fém falain kívül?

A kétségbeesett lány csak abban lehet biztos, hogy barátjával együtt halálos versenyfutás előtt állnak. Ki kell deríteniük az Isten Útja rejtett titkait, mielőtt újra lecsapna rá a gyilkos, aki már egyszer megpróbálta megölni.

Vélemény : 

Első mondat : "HADD MENJEN ELŐSZÖR ANYU! – szólalt meg apu "

Egy nagyon összetett könyv az elején beszippant magába és csak olvasod és olvasod ameddig azt nem veszed észre hogy vége . Már az elején érdemes minden szereplőre odafigyelni . Először megismerjük azt hogy hogy is zajlik a lefagyasztás menete ami kicsit ijesztő . Amynek felajánlja az apa a választás lehetőségét amivel nem spoilerezem el hogy él e . Váltott szemszögű fejezetek vannak és így ismerjük meg Korost is . Amy és Koros között az elején is megvan az a bizonyos szikra . A hajó számomra kicsit ijesztő lenne bár a másik részről kíváncsi is lennék rá :) . Ősfő aki nem más mint a hajó kapitánya és az ő leendő utódja Koros akit kiskorától erre képeztek ki . Bevallom Ősfő egy magának való zsémbes mogorva ember aki elkövetett hibákat és néhányra a könyv vége felé magyarázatot is kapunk és így azt tudom elmondani róla hogy se nem kedvelem de nem is a legrosszabb szereplő . Harley mit is mondhatnék róla ? :) Koros barátja egy hihetetlenül szerethető festő fiú és egyszerűen nem lehet nem szeretni egy nagyon jól kitalált karakter egyszerűen az a tipikus ember aki mindig segít a barátain . Egyszerűen annyit tudnék még mesélni de az durván spoileres lenne úgyhogy összességében imádtam egy könyvet :) és várom a második részt ( és igen már magyarul is meg van :) ) 

Értékelés :  10 / 10 csakis :) 

Szereplők ahogyy én elképzeltem őket : 

Amy 

Koros

Szerző : Lina :) 

Jennifer E. Smith- Milyen is a boldogság?

 Jennifer E. Smith több külön álló kötetet is írt, mint például „Ránk talál a szerencse?”, „Vajon létezik szerelem első látásra?” , de nem akarom az összeset felsorolni, viszont az összes könyv olyan, ami egy nyári olvasásra kitűnő, kapunk egy képet egy nyári  tini szerelemről és pont, de nem fogunk annyira belebonyolódni, hogy kaparjuk a falat, hogy ez és ez miért történt. 

Én most az írónőtől a „ Milyen is a boldogság?” c. könyvét olvastam el, ami még 2013-ban jelent meg Magyarországon. Most hogy kicsit utána néztem a dolgoknak most tűnt csak fel, hogy ennek a könyvnek van egy második része is ( sajnos nagy bánatomra) „ Ilyen a boldogság” címmel jelent meg 2016-ban.

De térjünk is rá az első könyv értékelésére.
A könyv E/3-ban íródott, amit én annyira nem szeretek egy könyv elolvasásakor. Ilyenkor az írónő meg se próbálja azt, hogy bele képzeljem magam a történetben ezáltal külső szemlélőként nézem végig az eseményeket, ami szerintem bosszantó. Persze ez csak az én személyes véleményem.

Ha elolvassuk a fülszöveget azt látjuk, hogy egy email-ezés során ismerkedik meg a két főszereplő Graham Larkin és Ellie O’Neill. Egyik se tudja ki a másik itt csak azt kell leírniuk , amit megszeretnének osztani a másik féllel. Persze kialakul köztük egy bizalmi kapcsolat, de a titkok feltáratlanul maradnak.

Nekem Graham nem volt az a tipikus könyves álom pasi , lehet hogy annak íródott, mert általában annak szokott, viszont nem tudtam azonosulni annyira a történettel.
Sok esetben bosszantottak is a szereplők viselkedései. Lehet, hogy Larkin óvta és védelmezni próbálta Ellie-t, viszont annyira hülyén csinálta, hogy néha fogtam a fejem és azt kérdeztem, hogy miéért?

Ellie még csak 17 éves, de fogja magát és elutazik egy 2-3 órányira lévő városba, hogy találkozzon az apjával és az lett a végeredménye, hogy nem történt semmi. Ekkor feltettem magamban a kérdést, hogy ezt még is miért és hogyan? Itt legalább vártam egy kis apa lánya kapcsolatot, de nem, fel se ismeri az apja, és Ellie nem hogy leszólítaná, ahogy eltervezte nem megnémul és inkább hazamegy. Sokszor felesleges szálakat találtam a könyvben, amiknek nem sok értelmük volt (számomra).
 Ami még nagyon vicces volt, hogy az anyjának fel sem tűnt, hogy elment a lánya felkeresni az apját és órákra eltűnt. Oké már majdnem felnőtt a csaj, de én azért aggódtam volna érte. Grahammal együtt indultak útnak, de még Graham eltünését sem észlelte senki. Pedig ő egy sztár, ilyen esetben csak észre kellene venni.
Először hajóval indultak el és a hajó eltűnése jobban izgatta a városban élőket, minthogy két gyerek ki tudja merre van.

A szerelmi szál is felbukkan, de olyan mintha nem is lenne. Hol együtt vannak hol nem, de nem tudott meghatni például mikor össze vesznek. Annyira jelentéktelen volt a szerelmük, hogy ezzel én miért azonosuljak. Alig ismerik egymást csak az email-ekből, amúgy szinte nem tudnak semmit sem egymásról. De persze szerelmesek egymásba, maximum a virtuális énjükbe.

Nekem hatalmas nagy csalódás volt ez a könyv. Alig bírtam végig szenvedni magam rajta, egy nyaraláson kezdtem el olvasni, de még a következő héten is az asztalon pihent és képtelen voltam tovább olvasni. Így hogy most már tudom, hogy van egy második része is, hát el kell gondolkodjak azon, hogy elolvassam-e mert ha az első könyvhöz hasonló, akkor hagyom  a fenébe. Pedig sok  jót hallottam az írónő könyveiről, ezért is került fel a könyv listámra, de szerintem nekem ez így most bőven elég volt.
Mint az elején írtam nekem a megírási stílus sem tetszett. Én több e-mail váltást vártam volna. Meg amikor a hajón voltak és egyikek sem volt telefonja, idézem:
„Azt hiszem kénytelenek leszünk beszélgetni.”
Kérdem én miért kényszer az, hogy beszélgetniük kell egymással szóban és nem írásban? Ha tényleg szeretik egymást akkor én inkább beszélgetni szeretnék az adott emberrel, mint hogy a telefonon email-ezek. Persze az is lehet, hogy ezt viccesnek gondolta az írónő, de nem jött át, ha annak is készült.

Sajnos most ez a könyv értékelés nem sikerült, annyira pozitívan, mint vártam de nem kell mindig csak jót írni egy könyvről.
Őszintén sajnálom, hogy ennyire nem tetszett, igaz hogy ott volt már egy ideje a könyves polcomon és halogattam az elolvasását, lehet ez egy jel volt, hogy nekem ezt nem kell elolvasni. Viszont egy élménynek jó volt, megtanultam, hogy nekem ilyen könyveket nem kell olvasni.
A borító alapján sem nyerte el annyira a tetszésemet, Szeretem, hogy amit olvasok annak szép legyen a külseje, de ez a sárga szín valahogy nem jött be. Szerintem sokszor az is meghatározz egy könyvet, hogy milyen a borítója. Ebben az esetben nálam biztosan így volt.

Értékelés: 10/5

 

Szereplők:

Ellie

Graham

Írta: Betti :)