Anne L. Green- Eltitkolt múlt

Anne L. Green első regénye 2015-ben jelent meg a Remény hajnala címmel. Aminek az értékelését ide kattintva olvashatjátok el. Többször is bele futottam már a könyveibe, de valamiért sose éreztem, hogy elkellene olvasnom. Most viszont végre el olvastam az Eltitkolt múlt c. könyvét. Ami részben tetszett, részben nem annyira.

Na de térjünk is rá, hogy miért is gondolom így.
A fülszöveg alapján meg tudjuk, hogy Alexander Cross lesz a főszereplő és az ő életébe csöppenhetünk bele. Tipikusan az a nagymenő rosszfiú, aki minden lány álma. Na igen, de mi történik akkor ha egyszer csak rádöbben, hogy neki ez már nem élet és valami hiányzik a mindennapjaiból. És akkor ezzel el is kezdődik a történet.
A történetbe belecsöppen, vagyis inkább bele esik Alexa O’Brien, akit véletlen folytán elüt az autójával Mr. Cross.
Alexa a történet elején nagyon ellenséges és mindennél jobban távol akarja tartani magától és a kisfiától Alex-et, ami sikerülhetne is, ha a srác nem olyan elszánt a lány iránt.

A megismerkedésük első pár fejezete kifejezettem tetszett, mert váltott szemszögből is megismerhettük a történetet, és végre kiderült, az is hogy ez a férfi, hogyan érez és mit gondol Alexa O’Brien-ről. Igaz, hogy nekem picit vicces volt, hogy Alex és Alexa a két főszereplő neve. De mivel a lányt szinte mindig Lexie néven ismerteti az írőnő, így annyira nem zavart a dolog.
Pár fejezet után, olyan rohamosan történtek a dolgok, hogy nem bírtam kapkodni a fejem.. Egyik pillanatban még csak találkozgatnak a másik pillanatban meg már össze voltak költözve. Amivel nincs is gond, mert örültem a boldogságuknak, viszont nem éreztem azt, hogy fel lenne rendesen építve a megismerkedésük története. Én több romantikusabb pillanatot szerettem volna átélni már a legelején is. Viszont ehelyett kaptam egy olyan történetet, ami szinte heteket ugrott előre.

Aztán a cselekmény haladásával megismerhetjük Alex barátait, aki olvasta a Remény hajnala c. könyvet az már ismerheti őket, én viszont még csak most kaptam róluk képet. Persze, ahhoz hogy jobban megismerhessem őket, el kellene olvasnom a könyvet, de így is egy aranyos és boldog család képét kaptam.
Lexie kisfia Aiden már a legelején is elnyerte a tetszésemet, viszont ahogy történnek a dolgok úgy szerepel egyre kevesebbet. Amit őszintén sajnálok, tudom róla is van egy külön történet, viszont mégis úgy érzem, hogy ebben a sztoriban is kaphatott volna több említést. Ugyanúgy, mint Alex szülei. Őket is megismerhetjük nagy vonalakban, de még se érzem azt, hogy ők is a történet szereplői. Nem biztos, hogy abba a kategóriába tartoznának, hogy ha fel kellene sorolnom a szereplőket akkor meg tudnám említeni őket.

A történetben kiderül Lexie sötét múltja is, ami rendesen megpecsételi az emberekbe vetett bizalmát és azt, hogy kit enged közelebb saját magához és a kisfiához. Viszont néha egy olyan képet kaptam róla, mint egy hisztérika, persze én megértem, hogy miért borult ki folyamatosan, de kezelhette volna jobban is a helyzetet. Minden zűrösebb helyzetnél zokogott és mindig ugyanazt hajtogatta Alex-nek.  Ami, hogy őszinte legyek a kb. tizedik ilyen helyzetnél egy picit unalmas volt.

Mint már a bejegyzésem elején is említettem nekem túlságosan gyorsan történtek az események, és úgy gondolom néhány történet szálat meg lehetett volna írni egy következő könyv formájában és nem így összesűríteni az egészet egy könyvben. Mert nekem tényleg így elég kusza volt és nem tudtam annyira átélni egy - egy akció jelenetet, mert már két oldal múlva a következőben voltam.

Nem szeretem a könyveket hasonlítgatni egymáshoz, de ennél a történetnél sokszor felfedeztem egy - egy hasonló szálat, mint ami az ötven árnyalat könyvekben voltak. Viszont az tetszett, hogy nem esett túlzásba az írónő az erotikus részek leírásánál. Persze voltak részletes leírások, de mégse oldalakon keresztül csak azt kellett olvassam, hanem voltak közte szüneteket, fejezetek. Őszintén szólva én azt hittem, hogy majd ez is csak az erotikusabbnál erotikusabb részekről fog szólni, úgyhogy ebből a szempontból kellemesen csalódtam. Mert végülis volt tartalma és cselekménye, viszont ha mondhatom úgy kicsit sok is volt. Szokás mondani, hogy néha a kevesebb több. Ennél a könyvnél pont ugyanezt éreztem, lehet hogy ha kevesebb akció jelenet van jobban át tudom élni őket, jobban meg hatott volna, viszont így sajnos kevés olyan rész volt, ami megérintette a lelkemet.

Az epilógust Alex szemszögéből olvashatjuk, ami szerintem a könyv legmeghatározóbb pillanata. Ott tényleg az tudtam mondani, hogy ha ezért is de megérte elolvasni. Ott még jobban bele láthattunk Alex lelki világába és azt, hogy hogyan is éli át ezeket a pillanatokat.

Hát ha össze kell foglaljam, hogy mit is váltott ki belőlem ez a könyv, azt kell hogy mondjam, hogy elég vegyes érzelmekkel tettem le. Az eleje és a vége nagyon tetszett, viszont a közepén lévő cselekmény sorozat nekem túl sok volt.
Ettől függetlenül mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, mert tényleg egy rettentően szerethető srácot kapunk Anne L. Green tollából és Alexet tényleg érdemes megismerni.

Értékelés: 10/7

Szereplők:

Lexie

Alex

Aiden

Írta: Betti :)

Kiera Cass- Párválasztó 2.- Az Elit

Végre hosszú kihagyás után sikerült elolvasnom a Párválasztó második részét az Elit c. könyvet. Az első könyvről itt találhattok egy kis beszámolót, ha ide kattintotok.

Aki olvasta és szereti a Párválasztó könyveket, azt tudja hogy az első könyv vége pont úgy lett befejezve, hogy akkor most meg kell vedd a második részt, mert meg öl a kíváncsiság, hogy mégis mi lesz azzal a hat lánnyal a palotában.
A történet ott folytatódik, ahol abba maradt csak kevesebb szereplővel. Viszont sokkal, de sokkal több izgalommal térünk vissza.

Jobban betekinthetünk a palota életébe, jobban megismerhetjük a szereplőket. Igaz hogy nálam maradtak vak foltok, és én egy kicsit többet mutattam volna a palotában élők tulajdonságaiból. Ugye kaptunk az első könyvben egy olyan utalást a királynéval kapcsolatban, hogy minél kevesebben lesznek a lányok, annál inkább fogja izgatni, hogy jobban megismerhesse őket. Ha ezt az oldalát nézem én hiányoltam a királynét a könyvben, ha szerepelt is, nem olyan mértékben, mint amire számítottam. Persze itt nem a király és a királynéról szól a történet, hanem a hercegről és az ő választottjairól, de mégis ott van az a kis hiány, hogy a szüleiről nem sok képet kapunk.
Tény és való hogy a király nekem egyébként sem volt szimpatikus már a legelejétől, viszont a végére abszolút eltaszított a karaktere attól, hogy megtudjam szeretni.
Meg tudhatunk kis múlt foszlányokat is, amik szerintem lehettek volna izgalmasabbak vagy érdekesebbek. Az én figyelmemet ez a rész annyira nem tudta lekötni, hogy akár vissza tudjam idézni. Persze a fontosabb momentumok meg maradtak, viszont ha kellene én ki is tudnám hagyni a történetből ezeket a múltban történt eseményeket. Legalábbis a nagy részét.
Aztán kaphattunk egy kis akciót is, amit szintén nem értettem, kicsit kusza volt nekem. Valószínűleg erre a többi könyvben kaphatunk választ, amire hamarosan sort is kerítek.
America karaktere egy picit jobban kinyílik, bár néha talán túlságosan is hülyén viselkedik, és azt gondolja az ember, hogy ennek most mi értelme volt. Mint az előző könyvben is sokat vívódik a herceg és volt párja Aspen között, hogy végülis kit is szeret valójában és ki is ő, valamint hogy mit akar az élettől. Végülis a történet túlnyomó része az ő lelki vívódásáról szól és arról hogy vajon képes lenne- e hercegné lenni. Igaz nem könnyű a helyzete, mert mégis csak ott van a jelenlegi férfi akit szeret és akit szeretett több éven át. Én az írónő helyében nem bolygattam volna fel ennyire a szerelmi szálát, egyszerűen hagytam volna hogy Maxon és Mer egymásra találjon és nem húztam volna ezt a volt kapcsolatot.
Mivel nekem Aspen sose volt a kedvenc karakterem, ne kérdezzétek meg, hogy miért de egyszerűn nem tudott magával ragadni. Én mindig is Maxon rajongó voltam. Bár ebben a

kötetben volt olyan rész, amikor egyikük sem a szívem csücske és ugyanúgy utáltam őket, mint America. Sajnos ez az átka, ha túlságosan átéled a történetet. Én is ugyanakkor voltam dühös, szomorú és vidám, mint amikor Mer az volt. Igaz, hogy sok tettével és cselekedetével nem értettem egyet és sokszor éreztem azt, hogy ez hülye, viszont mégis inkább Ő, mint akár Celeste.
A történet során nem sok lány hagyja el a palotát és ezt az egész párválasztó ceremóniát, így újabb szövetségesek, barátságok születnek. Itt Mer és legfőképpen Kriss kapcsolatáról kapunk egy kis betekintést. Persze értem én, hogy kellenek a barátságok is, de könyörgőm még is csak a Herceg a tét, hogy kivel fogja elkötelezni magát. America mivel sose tudja eldönteni, hogy most épp ki kell neki, és mindig az a fiú, akivel jelenleg van, ezért szegény hercegnek tovább kell keresnie azt a lányt, aki kiérdemli, hogy ő legyen a hercegné. És persze ezeknél a részeknél Mer nagyon is féltékeny, viszont akkor itt visszatérnék arra a gondolat menetemre, hogy akkor ha már eleve féltékeny és szereti is Maxon-t miért nem tudja végre eldönteni, hogy mit akar. Persze tudom, mert ott van Aspen.  Ez a sok huzavona tényleg bosszantó volt már a végére… Ez tipikusan olyan, mint más könyvekben mikor a legvégén jön rá az adott szereplő, hogy ő szerelmes és szereti a másikat, de erre miért nem jött rá korábban??
Ez a szerelmi háromszög még az első könyv közepe vége felé még oké, mert azt mondom tényleg kell egy kicsi szerelmi zűrzavar. Viszont ebben a könyvben egy picit túl lett tolva.
Egy pici apa fia kapcsolatot is kapunk a végén, de ez egyáltalán nem olyan, mint amire számítottam, sőt.

Lényegében nagyon tetszett a könyv, sok résszel voltam úgy, hogy ezt most miért kellett, viszont ha úgy is érzem, hogy kicsit néha túlzásba lett víve egy - egy történet darab, mégis így lett belőle egy aranyos kis történet. És akkor most jön a nagy betűs DE, több Maxon és Mer szerelmi kapcsolatot vártam, több romantikát, kevesebb zűrt.
Ebben a könyvben sok olyan kérdés merül fel, amire majd csak a következő részekben kerül sor, viszont ennél a befejezésnél nem annyira éreztem azt, mint az első könyvnél, hogy akkor most ha nem lenne meg a következő rész, akkor rohannék a könyves boltba és azonnal megvenném. Ha az első és második könyvet kellene összevetném, akkor nálam az első könyv nyerné el jobban a tetszésemet. Mivel fogalmam sincsen, hogy mit várhatok a harmadik könyvtől, így egy picit félek, hogy nem azt kapom, amit várok.
De ettől függetlenül, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy kezdjétek el elolvasni, mert tényleg érdemes egy kicsit beleveszni a hercegnős életbe.

Értékelés:
10/8-9

Írta: Betti :)