Colleen Hoover- Layla

 

Colleen Hoover Layla című könyve itthon 2022 szeptemberben jelent meg a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából.
CoHo könyvei nekem mindig valamit pluszt adnak, miközben olvasom őket, így kötelező darab volt ez is, hogy elolvassam.
Ezt a történetet most a zafír pöttyös könyvek közé sorolták. Én általában a vörös és a rubin pöttyös könyveket szoktam olvasni, így nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon ez a könyv milyen lesz. Plusz az írónő sem nagyon szokott ilyen témában írni, úgyhogy még inkább felkeltette az érdeklődésemet. Vajon tud e valami újat mutatni? A válaszom: igen tud! Mindig tud!

Fülszöveg alapján nem igazán tudtam eldönteni, hogy vajon tetszeni fog a történet vagy sem. Ha nem szeretném CoHo könyveit az ismertetője alapján lehet el se olvasom. Főleg, hogy ritkán olvasok zafír pöttyös könyveket.
De térjünk is rá a történetre.

Layla és Leeds történetéről olvashatunk. Mindkét szereplő hamar belopta magát a szívembe.
Leeds a zenei iparágban próbál elhelyezkedni, amiben Layla próbál neki segíteni, legalábbis abban, hogy bekerüljön a köztudatba és fellendítsék a népszerűségét. Igen ám, de Leeds elkövet egy „hibát”, (ami igazából nem az, de közben mégis) feltesz magukról egy közös képet a social media felületére. Amivel sikerül egy őrült rajongó/exbarátnő figyelmét felkelteni. De, hogy ezekután mi történik inkább nem árulom el.

Innentől a történet elég szürreális. Szerintem hátborzongató volt, amíg ki nem derült, hogy mi miért alakul úgy, ahogy alakul. Ahogy olvastam még a hideg is rázott és inkább este nem is folytattam az olvasást. Viszont ettől függetlenül folyamatosan fent tartotta az érdeklődésemet, hogy mi fog történni.

Ahogy haladunk a történetben Leeds karaktere egyre jobban unszimpatikussá vált. Nem tudtam a történet végére sem megbékélni azzal, ahogy viselkedett. Pedig az elején azt hittem, hogy milyen „jó pasi” karakter. Persze mindennek meg volt az oka és a történet ( ezzel nem árulok el sokat) vége happy enddel zárul. De az oda vezető út elég érdekesen alakul.

A történetben mikor kiderül, hogy végül mi is volt az egész történet lényege és mi miért történt, nem tudom miért, de valahogy nekem annyira nem nyerte el a tetszésem. Pedig imádom CoHo könyveit, de ezzel valahogy nem tudtam megbarátkozni. Mai napig nem tudom eldönteni, hogy a vége tetszett vagy nem tetszett.

Lényegében amúgy jó volt a történet, igen szürreális volt és nem teljesen az én ízlésem, de mégis sikerült az írónőnek végig fent tartania az érdeklődésemet.

Ismét elmondhatom, hogy az a plusz dolog, amit mindig érzek a könyveivel kapcsolatban, az szintén meg volt ebben a könyvében is.

Colleen Hoover megmutatta, hogy az ilyen stílusú könyvekben is jó.

Értékelés: 10/9 ( Leeds karaktere miatt )

Írta: Betti:)

Michelle Heard- Falcon (Trinity akadémia 1.)

Michelle Heard Trinity sorozatának első részét olvastam el. Mivel nem túl vastag a könyv, ezért félve álltam neki elolvasni. Általában, amikor ilyen vékony könyvet olvasok az sose tetszik.
Ennél a történetnél is az elején kicsit úgy éreztem, hogy gyorsan mindenkit beakar nekünk mutatni az írónő és egyből a közepébe fog csapni. Szerencsére volt bevezetése a könyvnek, viszont a két főszereplő kapcsolatát jobban ki lehetett volna fejteni.  Ez az átka a rövid könyveknek, hogy olvasnád még, de már át is ugrottuk az ismerkedést. Itt is pont ugyanezt éreztem.

A szereplőkről is, hogy írjak egy kicsit.

 Falcon és barátai az elit osztályhoz tartoznak, dúskálnak a pénzben, bármit és bárkit megkapnak, amit csak szeretnének.
Falcon családja első pillantásra egy beképzelt sznob család, akiknek a látszat, a pénz és a jó hírnév fontos csak. Aztán, ahogy haladunk a történetben egyre inkább az látszik, hogy főleg Falcon anyjának fontos mindez. Falcon bátyja és apukája egyébként egy rendes ember. De az anyját a könyv végéig sem tudtam megszeretni, sőt.

Layla teljesen az ellentéte ezeknek az embereknek, de mégis be kell illeszkednie közéjük. Mivel édesanyja által bekerül a Trinity egyetem falai közé. Layla édesanyjáról olyan sok mindent nem kapunk, viszont abban a pár oldalon, ahol megemlítik egy nagyon kedves nőről kapunk képet. Az ő családjáról tényleg egy szép, szeretetteljes képet láthatunk.
A többi szereplőt is hamar megszerettem (kivéve Serena-t), fő kedvencem Lake lett.

Tetszett a történet, de nagyon hamar vége lett. Alig tudtak kibontakozni a szereplők és már el is fogyott a könyv. Plusz olyan befejezést kaptunk, hogy „most rögtön adják a következő könyvet a kezembe” érzésem lett. Remélem a többi része is hamar megfog jelenni itthon is.
Igaz, hogy rövid könyv (240 oldal), de nagyon könnyen lehet haladni és így nagyon hamar ki is lehet olvasni. Azt viszont sajnálom, hogy nem egy hosszabb történetet kaptunk, mert úgy tényleg kibontakozhattak volna a szereplők és az események is.

Lényegében, ha a történetre gondolok, jó érzéssel gondolok rá. A következő részeit is biztosan elfogom olvasni, de azért remélem azok ennél hosszabban lesznek.

Értékelés:10/9,5
Írta: Betti :)

 

Bessenyei Gábor – Tested és lelkem

Erre a könyvre az instán találtam rá, már a borítója is megfogott, de amikor elolvastam a fülszövegét akkor tudtam, hogy egyszer mindenképpen elfogom olvasni. A terveimben nem szerepelt, hogy ilyen gyorsan sort kerítek rá, viszont a könyvfesztivál lehetőséget adott rá, hogy találkozzam az íróval, ezért hoztam előre a sorban. De azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem bántam meg. Imádtam minden oldalát!

A történet végzős diákokról szól. Három főszereplőnk van, Luca, Bálint és Áron. Köztük úgymond van egy szerelmi háromszög, de ha fogalmazhatok így nem ez a főszálunk. Ez a könyv sokkal inkább mondható egy komolyabb regénynek, mint szerelmi történetnek (bár abból sincsen hiány).

A könyvet Bálint szemszögéből olvashatjuk.

A történetben Lucáról olyan képek látnak napvilágot, amiknek nem lenne szabad az egész iskola elé kerülni. Nagyon megviseli ez az egész, teljesen elzárkózik a világtól és az önbizalma köddé lesz. Bálint hiába nem akarja, mégis eleinte másképp néz Lucára. A botrány elött valami alakult köztük, ami összetört. Vajon ezt helyre tudják még hozni? Vagy az ő történetüknek itt vége?

A könyvben van zsarolás, internetes bűncselekmény, feljelentés, rendőrségi ügy és persze szerelem, szóval minden van ebben a könyvben, mégsem érezni azt, hogy zsúfolt lenne. Nagyon jól ki vannak dolgozva a karakterek és a cselekmény is.

Luca, a suli menő csajából az iskola „szégyenévé” válik. Lelkileg nagyon összetörik és nem látni sok esélyt a felépülésére. Sok mindent el kell szenvednie, az én szememben mégis kitartónak látom. Szóval nekem ő lett a kedvenc szereplőm.
Bálint szintén menő a suliban, de a botrány őt is lerántja a magaslóról. Nekem nagyon kettős volt a személyisége, egy részről pozitív személy volt, mert Lucán próbált segíteni és támaszt nyújtani neki és tudott nagyon kedves lenni, másrésztől tudott eléggé bunkó is lenni, főleg a gyengékkel szemben, ami nekem nem volt szimpatikus. Bár hozzá tenném, hogy amikor rájött mit okoz ezzel igyekezett változtatni magán.
És végül Áron, akiről eddig nem igazán beszéltem. Ő volt az a személy, akit szerintem mindenki utál. Nem elég, hogy ő okozta a rosszat másoknak, de még ő is jön ki belőle pozitívan, az azért már pofátlanság. (Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nem volt jól megírva a történetnek ez a szála, mert szerintem így volt tökéletes, hogy valakit nagyon lehetett utálni.) Szóval nekem Áron egy teljesen negatív karakter volt.

Még azt említeném meg, hogy nagyon örülök, hogy van olyan író, aki tud és ír is komolyabb témáról. Úgy érzem, hogy ezt a könyvet a legjobb pillanatban olvastam. A sok romantikus könyv között nagyon jó egy-egy komolyabb témát olvasni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy olvassa el.

 

Kedvenc idézeteim:

„– A technikai fejlődés nem segít jobb emberré válni.”

„– Meglepően sok borítóra raknak félmeztelen férfiakat – jegyzem meg.

  – Mintha a te instádon járnánk – nevet fel Luca.”

„Nem akarok jobb ember lenni. Az az ember akarok lenni, akinek eddig hittem magam.”

„Milyen furcsa, hogy amikor világok dőlnek össze, akkor is ugyanúgy elkészülnek a vacsorák, mint bármelyik másik nap. Mintha mi sem történt volna.”

Értékelés: 10/10

Írta: Ildó:)

Benjamin Alire Sáenz – Életem kifürkészhetetlen logikája

 

Ez a könyv már eléggé régóta a polcomon van. Az egyik polcrendezés közben megakadt rajta a szemem, hogy mennyire gyönyörű a borítója, aztán elolvastam sok év után újra a fülszövegét és eldöntöttem, hogy szeptember elején még sort kell kerítenem rá. Merthogy a történet végzős gimisekről szól, ami most teljesen passzol az életemhez.

Nagyon örültem, hogy végre sort kerítettem erre a könyvre, mert imádtam.
Már a 26. oldalon sírtam rajta. A végén pedig ömlöttek a könnyeim.

Mint már említettem majdnem fiatal felnőttekről olvashatunk. A könyv 3 fiatal felnőtté válását mutatja be.

A könyvnek véleményem szerint több főszereplője is van, mert egy teljes családot megismerhetünk, ebből 4 szereplőt szeretnék jobban bemutatni:
Salvador, akinek a szemszögéből olvashatjuk az egész könyvet. Sok minden történik az életében és vannak jó és rossz változások is, megtudhatjuk, hogy ezekkel hogyan tud megbirkózni, ha egyáltalán sikerül neki…
Samatha, Sal legjobb barátja, neki sem cukormáz az élete, ha már csak az anyjára gondolunk, aki nem igazán törődik vele. Sal az ő támasza és menekülő, biztonságos helye. De Sam is egy támasz Sal számára. Szóval kölcsönösen támogatják egymást.
Sal apukája (Vincente), az az ember, akit mindenki szeret, szerintem ő a történet központi alakja, aki mindent egyben tart. Tud humoros is lenni, de az igazi apa szerepét is betudja tölteni. Nagyon belopta magát a szívembe.
És az utolsó szereplő, akit beszeretnék mutatni, Fito, az ő élete nem egy tündérmese és a családja nem mesebeli szereplők. Szegény sráccal nem foglalkoznak, egyedül kell boldogulnia, és minden ellenére egy irtó aranyos emberré tudott válni. Nagyon példaértékű, hogy miből állt fel teljesen egyedül és ezek után is vannak még tervei az életével, például, hogy elmegy egy egyetemre.

Én vártam a könyvtől egy kis romantikus szálat is, amit végül nem kaptam meg, de rá kellett jönnöm, hogy ez így volt tökéletes, így lett a könyv egyedi (legalábbis számomra, mert a legtöbb könyv, amit olvasok/olvastam mindig egy kis romantikával van/volt fűszerezve.

Ezen a könyvön lehet sírni és nevetni is. Imádatm az egészet (kezdve a borítójával:))

A történet egy komolyabb témát dolgoz fel, arról olvashatunk, hogy a szereplőink, hogyan tudnak megbirkózni szeretteik halálával.

Mindenkinek tudom ajánlani ezt a könyvet, szerintem megéri elolvasni!

Kedvenc idézetek:

„Ő szelídített meg azzal a sok szeretettel, ami benne él”

„[…] Azt mondtam, hogy csak két dolgot kell megtanulnod az életben: hogyan bocsáss meg, és hogyan légy boldog.”

„- […] Solo te haces menos. Tudod mit jelent?

[…]
  - Azt hiszem azt, hogy nem mások miatt vagyunk magányosak. Hanem magunk miatt.”

„[…] csak mert nem tökéletes a szeretetem, még nem jelenti azt, hogy nem szeretlek.”

Értékelés: 10/10

Írta: Ildó:)

Meredith Wild- Összeroskadva (Bridge 1.)

Meredith Wild Összeroskadva c. könyve volt a következő, amit elszerettem volna olvasni. Én ritkán olvasok előre véleményt könyvről, hogy ne befolyásoljon semmi. Bár barátnőm egy kicsit húzta a száját, hogy nem volt annyira jó, de próbáltam ettől elvonatkoztatni.
Már a címe is sejteti, hogy valószínűleg nem egy vidám történetet kapunk, de azért reménykedtem.

Maya és Cameron történetét olvashatjuk ebben a könyvben. Mindkét fél szemszögéből olvashatjuk, így talán egy kicsit jobban megértjük, mit miért csinálnak.
Az első fejezetben egy előzmény képet kapunk 5 évvel azelőttről, hogy bele csöppennénk a jelenbe. Nekem már a jelenben játszódó rész is kicsit gyors volt. Olyan gyorsan történtek az események, hogy csak kapkodtam a fejem. Ami nem feltétlenül rossz, viszont szerintem egy kicsit lehetett volna húzni az olvasót, hogy vajon mi fog történni és nem rögtön bele csapni a közepébe. Nekem az elején az volt a megérzésem, hogy a szereplőket csak felszínesen mutatja be az írónő és inkább rögtön a „tárgyra” tér, ahelyett, hogy picit megismernénk a karaktereket.

Maya karaktere viszont ahogy haladtam a történetben egyre inkább taszító volt, minthogy megkedveljem. Az életstílusát egyáltalán nem tudtam megszeretni és ez a történet végéig megmaradt és nem mellesleg nagyon bosszantott. Ami még borzasztóan idegesített, hogy mennyire önző volt, mintha csak és kizárólag ő lenne ebben a szenvedő alany, miközben Cameronnak sem lehetett egyszerű.
Cameron is inkább az a birtokló típus, nem az a romantikus figura. Úgyhogy őt se annyira zártam a szívembe.
A történet végéig bennem volt az az érzés, hogy régen olvastam már olyan könyvet, ahol ennyire idegesítettek a szereplők.
Mindketten akarták a másikat, de olyan gyors ütemben, hogy szerintem ez elvette azt, hogy élvezni tudjam a történetet. Igen ez most olyan, mintha leszólnám a könyvet, pedig nem, csak gyors és nagy lépésekben haladtunk és nekem ez fura volt. 

A történet közepére olyan érzésem volt, mintha kimaradt volna legalább 100 oldal és egyből a közepébe csapott volna az írónő. Tényleg semmi átmenet nincs a történet felépítésében.

Régebben nagyon szerettem az erotikus könyveket, viszont ez a történet már nekem is sok volt. Tényleg semmi másról nem szólt a történet csak az erotikus részekről. Ami azért volt rossz, mert így elvette a történet lényegét és egyáltalán nem kaptam olyan sztorit, amiről azt tudnám mondani, hogy wow mennyire jó volt.
Nekem személy szerint ebben a formában egyáltalán nem tetszett. Ha lehetek őszinte, akkor azt mondanám, hogy ez a könyv olyan semmilyen volt. Nagyon remélem, hogy a következő két rész, (ha megjelenik) sokkal tartalmasabb lesz és nem csak erotikából fog állni.

De ha szereted az erotikus, semmit mondó történeteket ( jó ez lehet kicsit erős megfogalmazás) akkor szerintem olvasd el. Bár sokat ettől a könyvtől nem kell várni.

Értékelés:10/4
Írta: Betti:)