Michelle Heard- Falcon (Trinity akadémia 1.)

Michelle Heard Trinity sorozatának első részét olvastam el. Mivel nem túl vastag a könyv, ezért félve álltam neki elolvasni. Általában, amikor ilyen vékony könyvet olvasok az sose tetszik.
Ennél a történetnél is az elején kicsit úgy éreztem, hogy gyorsan mindenkit beakar nekünk mutatni az írónő és egyből a közepébe fog csapni. Szerencsére volt bevezetése a könyvnek, viszont a két főszereplő kapcsolatát jobban ki lehetett volna fejteni.  Ez az átka a rövid könyveknek, hogy olvasnád még, de már át is ugrottuk az ismerkedést. Itt is pont ugyanezt éreztem.

A szereplőkről is, hogy írjak egy kicsit.

 Falcon és barátai az elit osztályhoz tartoznak, dúskálnak a pénzben, bármit és bárkit megkapnak, amit csak szeretnének.
Falcon családja első pillantásra egy beképzelt sznob család, akiknek a látszat, a pénz és a jó hírnév fontos csak. Aztán, ahogy haladunk a történetben egyre inkább az látszik, hogy főleg Falcon anyjának fontos mindez. Falcon bátyja és apukája egyébként egy rendes ember. De az anyját a könyv végéig sem tudtam megszeretni, sőt.

Layla teljesen az ellentéte ezeknek az embereknek, de mégis be kell illeszkednie közéjük. Mivel édesanyja által bekerül a Trinity egyetem falai közé. Layla édesanyjáról olyan sok mindent nem kapunk, viszont abban a pár oldalon, ahol megemlítik egy nagyon kedves nőről kapunk képet. Az ő családjáról tényleg egy szép, szeretetteljes képet láthatunk.
A többi szereplőt is hamar megszerettem (kivéve Serena-t), fő kedvencem Lake lett.

Tetszett a történet, de nagyon hamar vége lett. Alig tudtak kibontakozni a szereplők és már el is fogyott a könyv. Plusz olyan befejezést kaptunk, hogy „most rögtön adják a következő könyvet a kezembe” érzésem lett. Remélem a többi része is hamar megfog jelenni itthon is.
Igaz, hogy rövid könyv (240 oldal), de nagyon könnyen lehet haladni és így nagyon hamar ki is lehet olvasni. Azt viszont sajnálom, hogy nem egy hosszabb történetet kaptunk, mert úgy tényleg kibontakozhattak volna a szereplők és az események is.

Lényegében, ha a történetre gondolok, jó érzéssel gondolok rá. A következő részeit is biztosan elfogom olvasni, de azért remélem azok ennél hosszabban lesznek.

Értékelés:10/9,5
Írta: Betti :)

 

Bessenyei Gábor – Tested és lelkem

Erre a könyvre az instán találtam rá, már a borítója is megfogott, de amikor elolvastam a fülszövegét akkor tudtam, hogy egyszer mindenképpen elfogom olvasni. A terveimben nem szerepelt, hogy ilyen gyorsan sort kerítek rá, viszont a könyvfesztivál lehetőséget adott rá, hogy találkozzam az íróval, ezért hoztam előre a sorban. De azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem bántam meg. Imádtam minden oldalát!

A történet végzős diákokról szól. Három főszereplőnk van, Luca, Bálint és Áron. Köztük úgymond van egy szerelmi háromszög, de ha fogalmazhatok így nem ez a főszálunk. Ez a könyv sokkal inkább mondható egy komolyabb regénynek, mint szerelmi történetnek (bár abból sincsen hiány).

A könyvet Bálint szemszögéből olvashatjuk.

A történetben Lucáról olyan képek látnak napvilágot, amiknek nem lenne szabad az egész iskola elé kerülni. Nagyon megviseli ez az egész, teljesen elzárkózik a világtól és az önbizalma köddé lesz. Bálint hiába nem akarja, mégis eleinte másképp néz Lucára. A botrány elött valami alakult köztük, ami összetört. Vajon ezt helyre tudják még hozni? Vagy az ő történetüknek itt vége?

A könyvben van zsarolás, internetes bűncselekmény, feljelentés, rendőrségi ügy és persze szerelem, szóval minden van ebben a könyvben, mégsem érezni azt, hogy zsúfolt lenne. Nagyon jól ki vannak dolgozva a karakterek és a cselekmény is.

Luca, a suli menő csajából az iskola „szégyenévé” válik. Lelkileg nagyon összetörik és nem látni sok esélyt a felépülésére. Sok mindent el kell szenvednie, az én szememben mégis kitartónak látom. Szóval nekem ő lett a kedvenc szereplőm.
Bálint szintén menő a suliban, de a botrány őt is lerántja a magaslóról. Nekem nagyon kettős volt a személyisége, egy részről pozitív személy volt, mert Lucán próbált segíteni és támaszt nyújtani neki és tudott nagyon kedves lenni, másrésztől tudott eléggé bunkó is lenni, főleg a gyengékkel szemben, ami nekem nem volt szimpatikus. Bár hozzá tenném, hogy amikor rájött mit okoz ezzel igyekezett változtatni magán.
És végül Áron, akiről eddig nem igazán beszéltem. Ő volt az a személy, akit szerintem mindenki utál. Nem elég, hogy ő okozta a rosszat másoknak, de még ő is jön ki belőle pozitívan, az azért már pofátlanság. (Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nem volt jól megírva a történetnek ez a szála, mert szerintem így volt tökéletes, hogy valakit nagyon lehetett utálni.) Szóval nekem Áron egy teljesen negatív karakter volt.

Még azt említeném meg, hogy nagyon örülök, hogy van olyan író, aki tud és ír is komolyabb témáról. Úgy érzem, hogy ezt a könyvet a legjobb pillanatban olvastam. A sok romantikus könyv között nagyon jó egy-egy komolyabb témát olvasni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy olvassa el.

 

Kedvenc idézeteim:

„– A technikai fejlődés nem segít jobb emberré válni.”

„– Meglepően sok borítóra raknak félmeztelen férfiakat – jegyzem meg.

  – Mintha a te instádon járnánk – nevet fel Luca.”

„Nem akarok jobb ember lenni. Az az ember akarok lenni, akinek eddig hittem magam.”

„Milyen furcsa, hogy amikor világok dőlnek össze, akkor is ugyanúgy elkészülnek a vacsorák, mint bármelyik másik nap. Mintha mi sem történt volna.”

Értékelés: 10/10

Írta: Ildó:)

Benjamin Alire Sáenz – Életem kifürkészhetetlen logikája

 

Ez a könyv már eléggé régóta a polcomon van. Az egyik polcrendezés közben megakadt rajta a szemem, hogy mennyire gyönyörű a borítója, aztán elolvastam sok év után újra a fülszövegét és eldöntöttem, hogy szeptember elején még sort kell kerítenem rá. Merthogy a történet végzős gimisekről szól, ami most teljesen passzol az életemhez.

Nagyon örültem, hogy végre sort kerítettem erre a könyvre, mert imádtam.
Már a 26. oldalon sírtam rajta. A végén pedig ömlöttek a könnyeim.

Mint már említettem majdnem fiatal felnőttekről olvashatunk. A könyv 3 fiatal felnőtté válását mutatja be.

A könyvnek véleményem szerint több főszereplője is van, mert egy teljes családot megismerhetünk, ebből 4 szereplőt szeretnék jobban bemutatni:
Salvador, akinek a szemszögéből olvashatjuk az egész könyvet. Sok minden történik az életében és vannak jó és rossz változások is, megtudhatjuk, hogy ezekkel hogyan tud megbirkózni, ha egyáltalán sikerül neki…
Samatha, Sal legjobb barátja, neki sem cukormáz az élete, ha már csak az anyjára gondolunk, aki nem igazán törődik vele. Sal az ő támasza és menekülő, biztonságos helye. De Sam is egy támasz Sal számára. Szóval kölcsönösen támogatják egymást.
Sal apukája (Vincente), az az ember, akit mindenki szeret, szerintem ő a történet központi alakja, aki mindent egyben tart. Tud humoros is lenni, de az igazi apa szerepét is betudja tölteni. Nagyon belopta magát a szívembe.
És az utolsó szereplő, akit beszeretnék mutatni, Fito, az ő élete nem egy tündérmese és a családja nem mesebeli szereplők. Szegény sráccal nem foglalkoznak, egyedül kell boldogulnia, és minden ellenére egy irtó aranyos emberré tudott válni. Nagyon példaértékű, hogy miből állt fel teljesen egyedül és ezek után is vannak még tervei az életével, például, hogy elmegy egy egyetemre.

Én vártam a könyvtől egy kis romantikus szálat is, amit végül nem kaptam meg, de rá kellett jönnöm, hogy ez így volt tökéletes, így lett a könyv egyedi (legalábbis számomra, mert a legtöbb könyv, amit olvasok/olvastam mindig egy kis romantikával van/volt fűszerezve.

Ezen a könyvön lehet sírni és nevetni is. Imádatm az egészet (kezdve a borítójával:))

A történet egy komolyabb témát dolgoz fel, arról olvashatunk, hogy a szereplőink, hogyan tudnak megbirkózni szeretteik halálával.

Mindenkinek tudom ajánlani ezt a könyvet, szerintem megéri elolvasni!

Kedvenc idézetek:

„Ő szelídített meg azzal a sok szeretettel, ami benne él”

„[…] Azt mondtam, hogy csak két dolgot kell megtanulnod az életben: hogyan bocsáss meg, és hogyan légy boldog.”

„- […] Solo te haces menos. Tudod mit jelent?

[…]
  - Azt hiszem azt, hogy nem mások miatt vagyunk magányosak. Hanem magunk miatt.”

„[…] csak mert nem tökéletes a szeretetem, még nem jelenti azt, hogy nem szeretlek.”

Értékelés: 10/10

Írta: Ildó:)

Meredith Wild- Összeroskadva (Bridge 1.)

Meredith Wild Összeroskadva c. könyve volt a következő, amit elszerettem volna olvasni. Én ritkán olvasok előre véleményt könyvről, hogy ne befolyásoljon semmi. Bár barátnőm egy kicsit húzta a száját, hogy nem volt annyira jó, de próbáltam ettől elvonatkoztatni.
Már a címe is sejteti, hogy valószínűleg nem egy vidám történetet kapunk, de azért reménykedtem.

Maya és Cameron történetét olvashatjuk ebben a könyvben. Mindkét fél szemszögéből olvashatjuk, így talán egy kicsit jobban megértjük, mit miért csinálnak.
Az első fejezetben egy előzmény képet kapunk 5 évvel azelőttről, hogy bele csöppennénk a jelenbe. Nekem már a jelenben játszódó rész is kicsit gyors volt. Olyan gyorsan történtek az események, hogy csak kapkodtam a fejem. Ami nem feltétlenül rossz, viszont szerintem egy kicsit lehetett volna húzni az olvasót, hogy vajon mi fog történni és nem rögtön bele csapni a közepébe. Nekem az elején az volt a megérzésem, hogy a szereplőket csak felszínesen mutatja be az írónő és inkább rögtön a „tárgyra” tér, ahelyett, hogy picit megismernénk a karaktereket.

Maya karaktere viszont ahogy haladtam a történetben egyre inkább taszító volt, minthogy megkedveljem. Az életstílusát egyáltalán nem tudtam megszeretni és ez a történet végéig megmaradt és nem mellesleg nagyon bosszantott. Ami még borzasztóan idegesített, hogy mennyire önző volt, mintha csak és kizárólag ő lenne ebben a szenvedő alany, miközben Cameronnak sem lehetett egyszerű.
Cameron is inkább az a birtokló típus, nem az a romantikus figura. Úgyhogy őt se annyira zártam a szívembe.
A történet végéig bennem volt az az érzés, hogy régen olvastam már olyan könyvet, ahol ennyire idegesítettek a szereplők.
Mindketten akarták a másikat, de olyan gyors ütemben, hogy szerintem ez elvette azt, hogy élvezni tudjam a történetet. Igen ez most olyan, mintha leszólnám a könyvet, pedig nem, csak gyors és nagy lépésekben haladtunk és nekem ez fura volt. 

A történet közepére olyan érzésem volt, mintha kimaradt volna legalább 100 oldal és egyből a közepébe csapott volna az írónő. Tényleg semmi átmenet nincs a történet felépítésében.

Régebben nagyon szerettem az erotikus könyveket, viszont ez a történet már nekem is sok volt. Tényleg semmi másról nem szólt a történet csak az erotikus részekről. Ami azért volt rossz, mert így elvette a történet lényegét és egyáltalán nem kaptam olyan sztorit, amiről azt tudnám mondani, hogy wow mennyire jó volt.
Nekem személy szerint ebben a formában egyáltalán nem tetszett. Ha lehetek őszinte, akkor azt mondanám, hogy ez a könyv olyan semmilyen volt. Nagyon remélem, hogy a következő két rész, (ha megjelenik) sokkal tartalmasabb lesz és nem csak erotikából fog állni.

De ha szereted az erotikus, semmit mondó történeteket ( jó ez lehet kicsit erős megfogalmazás) akkor szerintem olvasd el. Bár sokat ettől a könyvtől nem kell várni.

Értékelés:10/4
Írta: Betti:)

 

Elena Armas- Spanyol szerelmi átverés

 

Elena Armas írónőtől olvastam a Spanyol szerelmi átverés c. könyvét. Őszintén szólva még nem hallottam erről az írónőről, de ahogy láttam, ezen kívül még egy könyve jelent meg külföldön, úgyhogy nem csoda, hogy nem ismertem. Fülszövege alapján a könyv nagyon felkeltette az érdeklődésemet, főleg hogy nekünk is nem régiben volt az esküvőnk.

Catalina Martín és Aaron Blackford történetéről szól a könyv. Az elején nekem eléggé Sally Thorne Gyűlölök és szeretek c. könyvének a koppintásának tűnt. Ugyanaz a sztori, két kolléga, akik nem bírnak megmaradni egy légtérben és folyamatosan ölik egymást. Lina-t még csak-csak ki lehetett ismerni, na de Aaron karaktere olyan szinten titokzatos volt, hogy az írónő csak egy-egy dolgot említett meg vele kapcsolatban. Én értem, hogy legyen titokzatos a pasi, na de hogy ennyire?!

Két helyszínen játszódik a történet, New Yorkban és Spanyolországban. Nekem a New York-os rész még mindig koppintásnak tűnt, bár már talán nem teljesen. Viszont ahogy elértem az esküvős és Spanyolországi részhez annál jobb lett a történet. Itt már értettem, hogy miért mondta mindenki, hogy mennyire vicces és szórakoztató ez a könyv. Jobban kinyíltak a szereplők is és sokkal romantikusabb is lett. A könyv elején nem igazán szerettem Aaron karakterét főképp ez a nagy titokzatosság miatt, de a történet felénél már kezdtem a szívembe zárni ezt a mogorva pasit.

Ami egy picit idegesített a könyvben az Catalina karaktere volt, hogy folyamatosan ellene volt a kapcsolatuknak és nem akart megnyílni. Pedig Aaron mindent megtett, hogy működjön, a csaj pedig folyamatosan ellökte magától. Már rendesen sajnáltam szegény srácot. Jó persze a vége happy end lett, de az oda vezető út Catalina szemszögéből nem volt túl bíztató. Kicsit egy hisztérikára emlékeztetett, amiatt, ami lezajlódott benne.

A történet maga egy kellemes kis limonádé történet, egy álom jó pasival. Végeredményben nagyon tetszett, még a végén egy két könnycseppet is elhullajtottam. Igazából ezt a történetet mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a romantikus sztorikat.

 

Értékelés:10/10

Írta: Betti:)

Mona Kasten - Begin Again sorozat

 

Mona Kasten Újrakezdés c. sorozatát olvastam az elmúlt időszakban. Az 1. részét már tavaly elolvastam, már akkor nagy volt a szerelem a történet iránt és tudtam, hogy ez egy olyan könyv, amit nehezen felejt el az ember. Aztán szépen sorban megjelent a 2. 3. és 4. része is. Igaz, hogy nem volt sok időm olvasni, de úgy érzem, hogy sikerült behoznom a lemaradásomat.

Mind a 4 könyv fiatal egyetemistákról szól, akiket valamilyen módon az élet egymáshoz sodor és barátságok, nem mellesleg szerelmek is szövődnek köztük.

Az első rész Allie és Kaden történetéről szól és az ők igencsak viharos kapcsolatukról. Náluk szerintem a legelső mondattól kezdve tetszett a történet. Nagyon szerettem ebben a történetben, ahogy folyamatosan csipkelődtek egymással. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy Kaden is az álompasi kategóriába tartozik.
Sokszor előfordul velem egy-egy történetnél, hogy már idegesítenek a szereplők folyamatos „ellök- magamhoz húz” viselkedésük, viszont ennél a történetnél egyáltalán nem éreztem azt, hogy így lenne. Sőt nagyon jól szórakoztam rajta.
Mindkét főszereplőt nagyon hamar a szívembe zártam. A történet vége felé (de ez mindegyik könyv esetében így van) már egy kis előre utalást kapunk arról, hogy a következő könyv kiről is fog szólni.

A második rész Dawn és Spencer története. Dawn Allie legjobb barátnője, akivel még az egyetem elsőn napján ismerkedett meg és azon nyomban barátság szövődött köztük. Spencer pedig Kaden legjobb barátja, akivel már régebbről ismerik egymást. Itt a két főszereplő az első könyvben inkább csak kerülgette egymást, de azért már ott is érzékelni lehetett, hogy azért a szikra meg van köztük és hogy ebből még ki is alakulhat valami.
Egy kellemetlen szituáció miatt Spencer kisegíti Dawn-t, eleinte nem akarnak foglalkozni azzal, hogy vonzódnak egymáshoz és próbálják elhitetni saját magukkal is, hogy inkább csak barátok. Aztán ahogy haladunk a történetben és egyre közelebb kerülnek egymáshoz, annál inkább felüti a fejét a bonyodalom. Viszont nagyon szerettem azt benne, ahogy segítették és támogatták egymást a szereplők.

A harmadik könyv Dawn egyik tanuló társa Isaac, akiről sok minden nem derül ki a második könyvben, ezért nekem meglepő is volt, hogy róla olvashatok és Dawn szobatársa Sawyer története. Na az ő történetük volt az, amit pikk pakk kiolvastam. Annyira magával ragadott a sztori és az, ahogy Isaac átalakult egy kocka srácból egy menőnek mondható sráccá. Isaac tipikusan egy jó fiú, aki csokornyakkendőt visel és mindenkivel tisztelettudó. Ezzel ellentétben Saywer egy lázadó, bulizós csaj, akit semmi sem érdekel. Nagyon tetszett a történetben, ahogy ez a két teljesen különböző karakter egymásra talál és kihúzzák egymást a bajból és mindvégig ott vannak egymásnak.

A negyedik könyv pedig Everly, Dawn mostohatesójáról és Nolanról szól. Már a történet elején le lehet szűrni, hogy mi is lesz a történetünk lényege. Eleinte nekem ez is egy kicsit sablon sztori volt, de az írónő nagyon jól megoldotta, hogy közben mégis izgalmassá tegye. Talán azt elmondhatom, hogy ennél a történetnél lettem a legszomorúbb. Sőt olyan szinten voltam az, hogy már lassan attól depressziós lettem, hogy olvastam. Igaz van egy olyan „rossz” szokásom, hogy teljesen átélem a szereplőkkel a történetet és minden érzelmet átveszek tőlük, de ez a könyv valamiért most nagyon megérintett. Kevés olyan fejezet volt (nekem legalábbis), ahol ténylegesen azt mondhattam, hogy na végre boldogok a szereplők és ezért ez az egész történetet nálam melankolikussá tette.

Összegezve mindegyik történet jó volt, de talán az első és a harmadik történetet emelném ki, ami a legjobban tetszett. Nagyon szerettem ezekben a könyvekben, hogy ugyanúgy képet kaptunk az előző könyvekben lévő főszereplőkről és nem lettek elfelejtve, hanem tényleg olyan lett a 4. rész végére, mintha egy kis család történetét ismerhettem volna meg, ami szerintem nagyon jó.

Kedvenc fiú karakterem egyértelműen Kaden lett, viszont lány karakterben őszintén szólva nem tudok választani.
Igaz hogy még vissza van egy rész, ami még itthon nem jelent meg és a Könyvmolyképző még türelmet kért, mert nem sikerült még leszerződniük az utolsó részre, de én azért bizakodó vagyok, hogy az 5. részt is elolvashatjuk magyarul és teljes lehet a sorozat.

Értékelés:10/10
Írta: Betti:)

Leigh Bardugo– Bűnös Birodalom

 

Az első rész is már nagyon tetszett, de ezt is imádtam!
Az első részről írt értékelést ide kattintva megtaláljátok.

Sajnos eléggé lassan haladtam ezzel a könyvvel - és nem csak a vastagsága miatt – nem sok időm volt az elmúlt időszakban az olvasásra, amit abból a szempontból nem is bánok, hogy milyen programokon vehettem részt. Na de térjünk is rá a könyvünkre.

A cselekmények gyorsan pörögtek szóval nekem a végére egy letehetetlen könyv lett.

A Grisaverzum teljesen magába szippantott. Imádtam minden egyes oldalt a könyvben.
Ebben a részben 6 főhősünknek újabb kalandokban van része és új nehézségekkel kell szembenézniük. Mindenkinek fejlődött a karaktere, ezt leginkább Kaz és Matthias személyében fedeztem fel.
Kedvenc szereplőm továbbra is Inej maradt, de Kaz is feljebb jött a létrán :)

Ebben a könyvben a fő cselekményszál az, hogy Kaz hogyan tervezgeti romba dönteni Van Eck és Rollins birodalmát és persze 5 hű társa segíti ebben.

Eléggé nehéz erről a könyvről spoiler mentesen beszélni, de igyekezni fogok.
Még mielőtt jobban belemegyek a történetbe el kell mondanom, hogy a könyv elején lévő térképet imádtam. Katterdamról kaphatunk egy részletes képet, ami nagyon sokat segített a vizualizálásban.

A történetről azt kell tudni, hogy nem biztos, hogy minden a tervek szerint halad, mert Kaznak van egy „vak foltja”, amit nem vett számításba így lehet, hogy barátait a halálba küldte…
Olvashatunk arról, hogy egy lehetetlen helyzetből hogyan sikerül kijutniuk, ha egyáltalán sikerül…

 Vannak benne nagy csavarok, amire nem feltétlenül számít az ember. És vannak emberek, akik újfajta képességeket kapnak, és ezek vajon magát az embert is átformálják?

Csak ajánlani tudom ezt a duológiát. Bár én még folytatást követelek :)
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a fantasy történeteket és annak is, aki nem olvasott még ebben a műfajban, szerintem egy tökéletes bevezető lehet.

Kedvenc idézeteim:
„Mi szembenézünk a félelmünkkel. Üdvözöljük a váratlan látogatót, és meghallgatjuk a mondandóját. Amikor bekopog a félelem, valami biztosan történni fog” - 77. oldal

„…a félelem olyan, mint a főnix. Végignézheted, ahogy hamuvá ég, akár ezerszer is, mégis visszatér.” – 250. oldal

„- Wylan Van Eck, te hazudtál Kaz Brekkernek. …- És megúsztad! Taníts mester!” – 278. oldal

„- Talán őrült vagyok, de nem ostoba” – 478. oldal

„– Ennek meg mi baja?... – Csak ami általában is a baja. Ő Kaz Brekker.” – 483.

 

Éretékelés: 10/10

Írta: Ildó:)

Leigh Bardugo- Hat varjú

 

Amikor a kezembe fogtam a könyvet nem gondoltam volna, hogy ennyire magával fog ragadni. Sokkal többet adott, mint arra  számítottam. Egyértelműen megérte elolvasni.

A történet eléggé In Medias Res (belevág a közepébe) kezdetű volt. Az első pár fejezetben még nehéz volt megérteni a pontos témát, de utána már annyira beleéltem magam a történetbe, hogy észre sem vettem és oldalakat haladtam. A könyv vége nagyon függő maradt és azonnali folytatást követel, szóval már alig várom, hogy elkezdhessem a következő részt.

Na de, hogy miről is szól a történet?
Mint a címből is kiderül hat főszereplőnk lesz: Kaz, Inej, Jesper, Wylan, Matthias és Nyina. Hatukon múlik egy lehetetlen rablás teljesítése…
Kaz, aki bármilyen helyzetből kivágja magát és csodákat művel a zárakkal. A kedvenc szereplő listámon a második helyen áll.
Inej, aki olyan mintha szellem lenne, az emberek nem látják csak akkor, ha ő azt akarja. Nekem egyértelműen ő a kedvenc szereplőm. Úgy érzem tudok vele azonosulni, mivel sokszor hátérbe húzódik és halk (legalábbis a léptei).
Jesper, aki kiválóan bánik a fegyverekkel, de szerencsejátékfüggősége adóságba terelte. És egy óriási titokra derül fény vele kapcsolatban.
Wylan, az a szereplő, akinek én nem igazán tudtam megismerni a személyiségét. De a bombákkal foglalkozik, mégsem ő a legjobb benne. Ennek ellenére beválogatják a csapatba, mivel fontos szerepet játszik, ha zsarolni kell egy bizonyos embert.
Matthias, aki nem lenne szabad enélkül a lehetetlen rablás nélkül. Nekem a legunszimpatikusabb karakter. Voltak jó pillanatai, de nem lopta be magát a szívembe.
Nyina, aki a csapat Grishája, méghozzá egy szívtörő. Nagyon megszerettem a karakterét, sokkal kedvesebb a személyisége, mint azt én hittem volna.

Ezt a hat embert egyetlen cél köti össze, betörni a betörhetetlen Jégudvarba és kijutni onnan élve. Ami mégis közös bennük az a sötét múltjuk. Mindenkivel tragédiák vagy szörnyűségek történtek, és ezeknek köszönhetően sodorta őket össze a sors. 

Nagyon tetszett a könyvben, hogy nem csak azt olvashatjuk, ahogy a történet halad, hanem arról is rengeteg információt kapunk, hogy mi történt velük a múltjukban, hogy végül a Hordóban kötöttek ki. És mindegyik szereplőt kicsit jobban megismerjük a szemszögük által.

A történet nem csak akcióról szól, hanem van benne egy-két romantikus szál is, de nem ez a fő cselekményszál. Szóval bárkinek ajánlani tudom, aki szereti az akció dús történeteket :D

 

Kedvenc idézetek:
„Sok fiú fog virágot hozni neked, de egy nap megismersz majd egy olyan fiút, aki megtanulja, mi a kedvenc virágod, a kedvenc dalod, a kedvenc cukorkád. És ha nincs is annyi pénze, hogy ezeket megvegye neked, az sem fog számítani, mert időt szán rá, hogy úgy megismerjen, ahogy senki más. Csak ez a fiú érdemli meg a szívedet.”

„Van egy szuli mondás: A szív olyan, mint a nyílvessző, cél kell neki, amibe igazán beletalálhat.”

„– Amikor mindenki úgy tudja, hogy szörnyeteg az ember, akkor nem kell arra pazarolnia az időt, hogy minden szörnyűséget kivitelezzen is.”

Értékelés: 10/10

Írta: Ildó:)

 

Jeff Zentner- A kígyókirály

 

Jeff Zentner elsőkönyves író. Ő az, aki megírta ezt a csodálatos könyvet.

A történet három végzős gimnazistáról szól Dill-ről, Travis-ről és Lydia-ról, és arról, hogy hogyan élik meg az utolsó évet, az egyetemi jelentkezéseket és az életükben lévő tragédiákat. Ezen a könyvön lehetett nevetni és sírni is.
A három főszereplőnek más-más családi helyzete van. Lydia az, akinek jó szülei és anyagi háttere van, míg Dill-ről és Travis-ről ugyanez nem mondható el, a két fiúnak meg kell dolgozni a pénzéért.

Dill-nek a pénzen kívül más gondja is vannak. Meg kell birkóznia az apja miatt ért lenézéssel és gúnyolódással. Szerencsére két hűséges barátja mindenben segíti.
Travis bátya halála után a könyvek által nyújtott fantasy világába menekül. Ez segít neki elmenekülni az apja elől is, aki nem éppen mondható jó apának.
Lydia az interneten vezet egy népszerű blogot a divatról. New Yorba készül egyetemre, ami jó messze van a mostani otthonától. A történetben ő az, aki a legkevesebb problémával küzd.
Ők hárman nem tartoznak a gimi nagymenői közé, de együtt jól érzik magukat és támaszt nyújtanak egymásnak.

Mindhárom szereplőben volt valami, ami miatt a kedvencem lett: Travis, külsőleg másképp néz ki, mint az emberek többsége és nagyra értékeltem benne, hogy ez egyálltalan nem zavarta, hanem csak élte a saját kis életét. Lydia, magabiztos személyisége és mássága miatt került a kedvenceim listájára. És végül talán a három szereplőből a legkedvencebb Dill, ő az, akinek a legnagyobb a karakter fejlődése a történet alatt és az ő élete óriási fordulatot vesz.

Szeretném azt mondani, hogy a történet happy enddel végződik, de sajnos ezt nem tehetem meg, legalábbis nem teljesen. A vége nagyon kettős hangulatú, egyben boldog és szomorú is. Happy end azoknak, akik élete kezdetét veszi a nagyvilágban, de van, akinek most ér véget, még azelőtt, hogy bármi elkezdődhetett volna. De úgy érzem, hogy ezt tette igazzá a könyvet.

A könyv a kedvencek listájára került. Mindenkinek ajánlom, akinek kedve van egy kis sírásra aztán nevetésre és újra sírásra. Néha boldog, néha szomorú lesz ez a sírás, de nekem nagyon megérte elolvasni.

Kedvenc idézeteim a könyvből:
„Ha nem tetszik az út, amin jársz, akkor kezdj el építeni egy újat.”

„Márpedig ha élni fogsz, akkor jobban teszed, ha fájdalmas, bátor és gyönyörű dolgokat viszel végbe.”

„…a folyó egyre mélyebb utat tört magának a földbe, pont úgy, ahogy az emberek is nyomot hagynak egymás szívében.”

„…az ember semmitől sem érzi magát meztelenebbnek, mint amikor valaki felfedezi egy olyan vágyát, amiről nem is tudta, hogy létezett.”

Szereplők: 

Dill

Lydia

Travis

Értékelés: 10/10

Írta: Ildó:)

Sarah J. Maas- Ezüst Lángok udvara ( ACOTAR 5.)

 

Sarah J. Maas ACOTAR sorozatának legújabb részét olvastam el. Már eleve Feyre és Rhys története is magával ragadó volt és imádtam minden sorát.  Ide kattintva elolvashatjátok az előző részekről a véleményemet!

Mielőtt elkezdtem volna olvasni a 4. részt azon gondolkoztam, hogy újra olvassam- e az előző részeket, hogy fel tudjam eleveníteni a szereplőket és a történetet. De aztán úgy voltam vele, hogy az túl hosszadalmas folyamat lenne, hogy az első kötettől kezdjem. (Itt hozzá kell tennem, lehet hogy újra kellett volna, mert pl Amren karakterére egyáltalán nem emlékeztem ..). Vastagok is a könyvek, illetve nagyon kíváncsi voltam már, hogy vajon a legújabb történet milyen élményt fog nyújtani.

Ugye bár Nesta Archeron ( Feyre nővére ) és Cassian ( Rhys „ testvére/ legjobb barátja” és egyben illír harcos ) történetéről szólt a könyv.
Nesta nekem mindig is az elérhetetlen kategóriába tartozott és különösebbképpen nem is annyira tetszett a karaktere. Cassianről is csak az alap dolgokat tudtuk, de ennél több nem is kellett az előző részekben. Viszont Cassian karakterét legalább szerettem, de Nesta-t inkább hagyjuk. Persze az ő karaktere direkt így lett kitalálva, de ennek a könyvnek is csak az utolsó részére barátkoztam meg vele.

A történet az előző részekhez hasonlóan részekre van bontva. Ami, azért is jó mert így szépen fel tud épülni a cselekmény. A két főszereplő szemszögéből láthatjuk a történetet, de persze ez mellett képet kapunk a többi karakterről is. Nekem ez például nagyon tetszett, hogy ugyanúgy részese volt Freye és Rhys is a történetnek és nem csak egy-egy említést kaptunk róluk.

Cassian és Nesta kapcsolata is folyamatosan kezd kibontakozni. Mikor Nesta karaktere már végre nem dühös, ingerlékeny és elkezd nyitni mások felé és végre barátokat szerez és nem azt az önmarcongoló életet folytatja, amit eddig akkor kezd igazán jó lenni (legalábbis számomra) a történet. Ne értsétek félre addig is tetszett, de végre kaptunk egy olyan Nesta-t, aki megpróbál fejlődni és tesz is érte.

Persze Nesta és Cassian kapcsolatának fejlődése mellett ott van az a bizonyos bonyodalom szál, hogy egy kis izgalmat is bele csempésszen az írónő. Igaz nekem, annyira nem volt izgalmas, mint vártam. Szerintem az előző részekhez képest kicsit „langyosra” sikerült. Freye és Rhys esetében majd lerágtam mind a 10 körmömet annyira izgultam a szereplőkért. De ebben a részben nem annyira vitt el magával ez a bonyodalom szál.
Igaz a történet végére, azért sikerült sírnom egy jót és csak potyogtak a könnyeim. De ha elolvassátok tudni fogjátok miről is beszélek.

A könyv legeslegvégén egy picit betekintést kapunk Azriel karakterébe, hogy ő mit érez, gondol. Ami arra ad következtetést, hogy a következő rész róla fog szólni. Aminek csak örülni tudok, mert Az-t nagyon megszerettem az eddigi könyvek alapján.

Lényegében ez a több mint 800 oldalas olvasmány okozott örömöt, bánatot, bonyodalmat (bár szerintem ezt lehetett volna kicsit hangsúlyosabbra) és nem tudom azt mondani, hogy nem tetszett, ha másért nem is, már csak azért megéri elolvasni, hogy lássuk, hogy Nesta karaktere, hogy bontakozik ki és egy mogorva, undok, dühös lányból/ főtündérből, hogyan lesz egy szeretni való karakter.
Nekem az ACOTAR sorozat mindig is Rhys és Feyre története lesz és az ő szerelmük fog eszembe jutni, de ettől függetlenül jó volt olvasni, hogy Nesta és Cassian, hogy talál egymásra.

Értékelés: 10/9
Írta: Betti:)

Sarah J. Maas - Crescent City 1. - Föld és vér háza

 

Sarah J. Maas írónőtől eddig az ACOTAR sorozatot olvastam, amiről  ide kattintva olvashattok.
Illetve elkezdtem még az Üvegtrón sorozatát, viszont nekem az túl vontatott és unalmas, így azt nem is folytattam. Ha kíváncsi vagy, hogy mit írtam róla akkor azt, ide kattintva tudod elolvasni.

De térjünk is rá a mostani könyvünkre. Nem máshoz, mint a Crescent City első részéhez. Mikor láttam, hogy meg fog jelenni igazság szerint több okból sem vonzott az, hogy elolvassam. Ilyen volt, hogy több mint 900 oldal, annyira a fülszöveg sem nyerte el a tetszesém, plusz elég borsos ára volt ahhoz, hogy megvegyem.
Persze azért ráírtam a karácsonyi könyv listámra, hátha valaki megszán és megveszi nekem. Ez így is történt, mert páromtól megkaptam. De még akkor is halogattam egy kicsit, mert azért valljuk be egy ilyen vaskos könyvet még fogni is nehéz. De aztán csak rá vitt a kíváncsiság, hogy miért zengenek az ismerőseim ódákat arról, hogy mennyire jó ez a történet és hogy milyen könnyen és gyorsan lehet haladni vele.

A könyv 4 részből tevődik össze. Viszont az első két rész 22 két hónap különbséggel játszódik.
A történet eleje nekem egy kicsit zavaros volt, ahogy próbálta az írónő bemutatni Crescent City kasztjait és lakóit. Kicsit kapkodtam a fejem és nem nagyon tudtam követni a fonalat, hogy most ki kivel van és ki a jó és ki a rossz.  De aztán ahogy haladunk a történetben úgy lesz egyre „világosabb”, hogy hogyan is működik ez a rendszer a városban.

Kicsit rátérek a szereplőkre.
Bryce Quinlan a főszereplő, aki félig ember és félig tündér. Számomra egy elég zűrös lánynak tűnik, aki nem igazán tudja, hogy mit is kezdjen magával. Ezért bulizik, drogozik, iszik és nem nagyon érdekli, hogy milyen következményei lesznek a cselekedeteinek. De a történet közepe felé, azért eléggé megszerettem ezt a beszólogatós, laza stílusát. De közben mindent megtesz azokért, akiket szeret.

Danika Fendyr, Bryce legjobb barátja és egyben farkas. Róla főleg a történet haladásával tudunk meg többet. De már a történetünk elején is láthatjuk, hogy milyen szoros barátság van Bryce és Danika között.

Térjünk rá arra a szereplőre, akivel a történetünkben annyi minden történt, hogy két kezemen sem tudnám megszámolni. Ez pedig Hunt Athalar.
Már a könyv elején is szerepel, mondjuk én már akkor is szimpatizáltam vele. Még akkor is, ha bukott angyal és még bérgyilkos szerepet is játszik. Nagyon szerettem a karakterében, hogy a hírhedt bérgyilkos, aki mindenkit eltaszít magától és félve néznek rá az emberek, hogyan fejlődik és hogyan bízik meg egyre jobban mindenkiben. Valójában legbelül egy nagyon szerethető és gondoskodó szereplő. Aki bármit megtenne, még a saját életét is feláldozná, csak hogy megmentse a társát.  Itt már sejthetitek, hogy ő az a karakter, akibe egy olvasó egyből beleszeret, még akkor is ha épp nem a legjobb a hírneve.

Akit még itt megemlítenék ( persze az összes karakterről írhatnék, de akkor sose lenne vége ennek a bejegyzésnek) Bryce „unokatestvérét” Ruhn-t.
 A történetünk elején, nekem nem volt olyan nagyon szimpatikus, de vele is ugyanaz volt, mint szinte az összes karakterrel, hogy a végére teljesen megszerettem. Bryce és Ruhn között nem volt mindig az a felhőtlen viszony, amit szeretnénk, de a történetünk végére, Ruhn tényleg mindent megtett azért, hogy Bryce-t védje és mindig őt tartotta szem előtt, hogy neki jó legyen. Az ő kapcsolatuk is rengeteg fejlődésen ment keresztül, amit nagyon jó volt követni.

A történetünkben voltak csavarok ( sok csavar ), családi viszály, háború, szerelem, barátság. Lényegében minden meg volt benne számomra, ami egy jó történethez kell. Igen lehet elrettentő, hogy ilyen vastag és igen én is nagyon féltem attól, hogy az írónő 912 oldalon keresztül mégis, hogy fogja fenttartani az érdeklődésemet, de sikerült neki. Voltak részek a történetben, amelyek annyira nem voltak izgalmasabb, és nekem kicsit unalmasabb volt, mint a többi rész.
De nagyon jó volt látni, hogy a karakterek milyen és mennyi fejlődésen mentek keresztül. Plusz azt se felejtsük el, hogy a végére nagyon hozzád tudnak nőni a karakterek és érdeklődve várod, hogy vajon mi fog történni a következő oldalakon.

Ha félsz elkezdeni, mint ahogy én is tettem, akkor is kezdj bele bátran, mert hidd el, hogy nem fogod megbánni. Főleg ha szereted az ilyen fajta fantasy könyveket, akkor végképp.
Ha másért nem is Hunt Athalar-t szerintem érdemes megismerni!

Értékelés: 10/10

Írta: Betti :)