Ez a könyv már eléggé régóta a polcomon van. Az egyik polcrendezés közben megakadt rajta a szemem, hogy mennyire gyönyörű a borítója, aztán elolvastam sok év után újra a fülszövegét és eldöntöttem, hogy szeptember elején még sort kell kerítenem rá. Merthogy a történet végzős gimisekről szól, ami most teljesen passzol az életemhez.
Nagyon örültem, hogy végre sort kerítettem erre a könyvre, mert imádtam.
Már a 26. oldalon sírtam rajta. A végén pedig ömlöttek a könnyeim.
Mint már említettem majdnem fiatal felnőttekről olvashatunk.
A könyv 3 fiatal felnőtté válását mutatja be.
A könyvnek véleményem szerint több főszereplője is van, mert
egy teljes családot megismerhetünk, ebből 4 szereplőt szeretnék jobban
bemutatni:
Salvador, akinek a szemszögéből olvashatjuk az egész könyvet. Sok minden
történik az életében és vannak jó és rossz változások is, megtudhatjuk, hogy
ezekkel hogyan tud megbirkózni, ha egyáltalán sikerül neki…
Samatha, Sal legjobb barátja, neki sem cukormáz az élete, ha már csak az
anyjára gondolunk, aki nem igazán törődik vele. Sal az ő támasza és menekülő,
biztonságos helye. De Sam is egy támasz Sal számára. Szóval kölcsönösen
támogatják egymást.
Sal apukája (Vincente), az az ember, akit mindenki szeret, szerintem ő a
történet központi alakja, aki mindent egyben tart. Tud humoros is lenni, de az
igazi apa szerepét is betudja tölteni. Nagyon belopta magát a szívembe.
És az utolsó szereplő, akit beszeretnék mutatni, Fito, az ő élete nem egy
tündérmese és a családja nem mesebeli szereplők. Szegény sráccal nem
foglalkoznak, egyedül kell boldogulnia, és minden ellenére egy irtó aranyos
emberré tudott válni. Nagyon példaértékű, hogy miből állt fel teljesen egyedül
és ezek után is vannak még tervei az életével, például, hogy elmegy egy
egyetemre.
Én vártam a könyvtől egy kis romantikus szálat is, amit
végül nem kaptam meg, de rá kellett jönnöm, hogy ez így volt tökéletes, így
lett a könyv egyedi (legalábbis számomra, mert a legtöbb könyv, amit
olvasok/olvastam mindig egy kis romantikával van/volt fűszerezve.
Ezen a könyvön lehet sírni és nevetni is. Imádatm az egészet
(kezdve a borítójával:))
A történet egy komolyabb témát dolgoz fel, arról
olvashatunk, hogy a szereplőink, hogyan tudnak megbirkózni szeretteik
halálával.
Mindenkinek tudom ajánlani ezt a könyvet, szerintem megéri
elolvasni!
Kedvenc idézetek:
„Ő szelídített meg azzal a sok szeretettel, ami benne él”
„[…] Azt mondtam, hogy csak két dolgot kell megtanulnod az
életben: hogyan bocsáss meg, és hogyan légy boldog.”
„- […] Solo te haces menos. Tudod mit jelent?
[…]
- Azt hiszem azt, hogy nem mások miatt
vagyunk magányosak. Hanem magunk miatt.”
„[…] csak mert nem tökéletes a szeretetem, még nem
jelenti azt, hogy nem szeretlek.”
Értékelés: 10/10
Írta: Ildó:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése