Michelle Heard Trinity sorozatának első részét olvastam el.
Mivel nem túl vastag a könyv, ezért félve álltam neki elolvasni. Általában,
amikor ilyen vékony könyvet olvasok az sose tetszik.
Ennél a történetnél is az elején kicsit úgy éreztem, hogy gyorsan mindenkit
beakar nekünk mutatni az írónő és egyből a közepébe fog csapni. Szerencsére
volt bevezetése a könyvnek, viszont a két főszereplő kapcsolatát jobban ki
lehetett volna fejteni. Ez az átka a
rövid könyveknek, hogy olvasnád még, de már át is ugrottuk az ismerkedést. Itt
is pont ugyanezt éreztem.
A szereplőkről is, hogy írjak egy kicsit.
Falcon és barátai az elit osztályhoz
tartoznak, dúskálnak a pénzben, bármit és bárkit megkapnak, amit csak
szeretnének.
Falcon családja első pillantásra egy beképzelt sznob család, akiknek a látszat,
a pénz és a jó hírnév fontos csak. Aztán, ahogy haladunk a történetben egyre
inkább az látszik, hogy főleg Falcon anyjának fontos mindez. Falcon bátyja és
apukája egyébként egy rendes ember. De az anyját a könyv végéig sem tudtam
megszeretni, sőt.
Layla teljesen az ellentéte ezeknek az embereknek, de mégis
be kell illeszkednie közéjük. Mivel édesanyja által bekerül a Trinity egyetem
falai közé. Layla édesanyjáról olyan sok mindent nem kapunk, viszont abban a
pár oldalon, ahol megemlítik egy nagyon kedves nőről kapunk képet. Az ő
családjáról tényleg egy szép, szeretetteljes képet láthatunk.
A többi szereplőt is hamar megszerettem (kivéve Serena-t), fő kedvencem Lake
lett.
Tetszett a történet, de nagyon hamar vége lett. Alig tudtak
kibontakozni a szereplők és már el is fogyott a könyv. Plusz olyan befejezést
kaptunk, hogy „most rögtön adják a következő könyvet a kezembe” érzésem lett. Remélem a többi része is hamar megfog jelenni itthon is.
Igaz, hogy rövid könyv (240 oldal), de nagyon könnyen lehet haladni és így
nagyon hamar ki is lehet olvasni. Azt viszont sajnálom, hogy nem egy hosszabb
történetet kaptunk, mert úgy tényleg kibontakozhattak volna a szereplők és az
események is.
Lényegében, ha a történetre gondolok, jó érzéssel gondolok
rá. A következő részeit is biztosan elfogom olvasni, de azért remélem azok
ennél hosszabban lesznek.
Értékelés:10/9,5
Írta: Betti :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése