Erre a könyvre az instán találtam rá, már a borítója is megfogott, de amikor elolvastam a fülszövegét akkor tudtam, hogy egyszer mindenképpen elfogom olvasni. A terveimben nem szerepelt, hogy ilyen gyorsan sort kerítek rá, viszont a könyvfesztivál lehetőséget adott rá, hogy találkozzam az íróval, ezért hoztam előre a sorban. De azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem bántam meg. Imádtam minden oldalát!
A történet végzős diákokról szól. Három főszereplőnk van, Luca, Bálint és Áron. Köztük úgymond van egy szerelmi háromszög, de ha fogalmazhatok így nem ez a főszálunk. Ez a könyv sokkal inkább mondható egy komolyabb regénynek, mint szerelmi történetnek (bár abból sincsen hiány).
A könyvet Bálint szemszögéből olvashatjuk.
A történetben Lucáról olyan képek látnak napvilágot, amiknek
nem lenne szabad az egész iskola elé kerülni. Nagyon megviseli ez az egész,
teljesen elzárkózik a világtól és az önbizalma köddé lesz. Bálint hiába nem
akarja, mégis eleinte másképp néz Lucára. A botrány elött valami alakult
köztük, ami összetört. Vajon ezt helyre tudják még hozni? Vagy az ő
történetüknek itt vége?
A könyvben van zsarolás, internetes bűncselekmény,
feljelentés, rendőrségi ügy és persze szerelem, szóval minden van ebben a
könyvben, mégsem érezni azt, hogy zsúfolt lenne. Nagyon jól ki vannak dolgozva a
karakterek és a cselekmény is.
Luca, a suli menő csajából az iskola „szégyenévé” válik.
Lelkileg nagyon összetörik és nem látni sok esélyt a felépülésére. Sok mindent
el kell szenvednie, az én szememben mégis kitartónak látom. Szóval nekem ő lett
a kedvenc szereplőm.
Bálint szintén menő a suliban, de a botrány őt is lerántja a magaslóról. Nekem
nagyon kettős volt a személyisége, egy részről pozitív személy volt, mert Lucán
próbált segíteni és támaszt nyújtani neki és tudott nagyon kedves lenni,
másrésztől tudott eléggé bunkó is lenni, főleg a gyengékkel szemben, ami nekem
nem volt szimpatikus. Bár hozzá tenném, hogy amikor rájött mit okoz ezzel
igyekezett változtatni magán.
És végül Áron, akiről eddig nem igazán beszéltem. Ő volt az a személy, akit
szerintem mindenki utál. Nem elég, hogy ő okozta a rosszat másoknak, de még ő
is jön ki belőle pozitívan, az azért már pofátlanság. (Ezzel nem azt szeretném
mondani, hogy nem volt jól megírva a történetnek ez a szála, mert szerintem így
volt tökéletes, hogy valakit nagyon lehetett utálni.) Szóval nekem Áron egy
teljesen negatív karakter volt.
Még azt említeném meg, hogy nagyon örülök, hogy van olyan
író, aki tud és ír is komolyabb témáról. Úgy érzem, hogy ezt a könyvet a
legjobb pillanatban olvastam. A sok romantikus könyv között nagyon jó egy-egy
komolyabb témát olvasni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy olvassa el.
Kedvenc idézeteim:
„– A technikai fejlődés nem segít jobb emberré válni.”
„– Meglepően sok borítóra raknak félmeztelen férfiakat –
jegyzem meg.
– Mintha a te
instádon járnánk – nevet fel Luca.”
„Nem akarok jobb ember lenni. Az az ember akarok lenni,
akinek eddig hittem magam.”
„Milyen furcsa, hogy amikor világok dőlnek össze, akkor
is ugyanúgy elkészülnek a vacsorák, mint bármelyik másik nap. Mintha mi sem
történt volna.”
Értékelés: 10/10
Írta: Ildó:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése