Anne L. Green- Eltitkolt múlt

Anne L. Green első regénye 2015-ben jelent meg a Remény hajnala címmel. Aminek az értékelését ide kattintva olvashatjátok el. Többször is bele futottam már a könyveibe, de valamiért sose éreztem, hogy elkellene olvasnom. Most viszont végre el olvastam az Eltitkolt múlt c. könyvét. Ami részben tetszett, részben nem annyira.

Na de térjünk is rá, hogy miért is gondolom így.
A fülszöveg alapján meg tudjuk, hogy Alexander Cross lesz a főszereplő és az ő életébe csöppenhetünk bele. Tipikusan az a nagymenő rosszfiú, aki minden lány álma. Na igen, de mi történik akkor ha egyszer csak rádöbben, hogy neki ez már nem élet és valami hiányzik a mindennapjaiból. És akkor ezzel el is kezdődik a történet.
A történetbe belecsöppen, vagyis inkább bele esik Alexa O’Brien, akit véletlen folytán elüt az autójával Mr. Cross.
Alexa a történet elején nagyon ellenséges és mindennél jobban távol akarja tartani magától és a kisfiától Alex-et, ami sikerülhetne is, ha a srác nem olyan elszánt a lány iránt.

A megismerkedésük első pár fejezete kifejezettem tetszett, mert váltott szemszögből is megismerhettük a történetet, és végre kiderült, az is hogy ez a férfi, hogyan érez és mit gondol Alexa O’Brien-ről. Igaz, hogy nekem picit vicces volt, hogy Alex és Alexa a két főszereplő neve. De mivel a lányt szinte mindig Lexie néven ismerteti az írőnő, így annyira nem zavart a dolog.
Pár fejezet után, olyan rohamosan történtek a dolgok, hogy nem bírtam kapkodni a fejem.. Egyik pillanatban még csak találkozgatnak a másik pillanatban meg már össze voltak költözve. Amivel nincs is gond, mert örültem a boldogságuknak, viszont nem éreztem azt, hogy fel lenne rendesen építve a megismerkedésük története. Én több romantikusabb pillanatot szerettem volna átélni már a legelején is. Viszont ehelyett kaptam egy olyan történetet, ami szinte heteket ugrott előre.

Aztán a cselekmény haladásával megismerhetjük Alex barátait, aki olvasta a Remény hajnala c. könyvet az már ismerheti őket, én viszont még csak most kaptam róluk képet. Persze, ahhoz hogy jobban megismerhessem őket, el kellene olvasnom a könyvet, de így is egy aranyos és boldog család képét kaptam.
Lexie kisfia Aiden már a legelején is elnyerte a tetszésemet, viszont ahogy történnek a dolgok úgy szerepel egyre kevesebbet. Amit őszintén sajnálok, tudom róla is van egy külön történet, viszont mégis úgy érzem, hogy ebben a sztoriban is kaphatott volna több említést. Ugyanúgy, mint Alex szülei. Őket is megismerhetjük nagy vonalakban, de még se érzem azt, hogy ők is a történet szereplői. Nem biztos, hogy abba a kategóriába tartoznának, hogy ha fel kellene sorolnom a szereplőket akkor meg tudnám említeni őket.

A történetben kiderül Lexie sötét múltja is, ami rendesen megpecsételi az emberekbe vetett bizalmát és azt, hogy kit enged közelebb saját magához és a kisfiához. Viszont néha egy olyan képet kaptam róla, mint egy hisztérika, persze én megértem, hogy miért borult ki folyamatosan, de kezelhette volna jobban is a helyzetet. Minden zűrösebb helyzetnél zokogott és mindig ugyanazt hajtogatta Alex-nek.  Ami, hogy őszinte legyek a kb. tizedik ilyen helyzetnél egy picit unalmas volt.

Mint már a bejegyzésem elején is említettem nekem túlságosan gyorsan történtek az események, és úgy gondolom néhány történet szálat meg lehetett volna írni egy következő könyv formájában és nem így összesűríteni az egészet egy könyvben. Mert nekem tényleg így elég kusza volt és nem tudtam annyira átélni egy - egy akció jelenetet, mert már két oldal múlva a következőben voltam.

Nem szeretem a könyveket hasonlítgatni egymáshoz, de ennél a történetnél sokszor felfedeztem egy - egy hasonló szálat, mint ami az ötven árnyalat könyvekben voltak. Viszont az tetszett, hogy nem esett túlzásba az írónő az erotikus részek leírásánál. Persze voltak részletes leírások, de mégse oldalakon keresztül csak azt kellett olvassam, hanem voltak közte szüneteket, fejezetek. Őszintén szólva én azt hittem, hogy majd ez is csak az erotikusabbnál erotikusabb részekről fog szólni, úgyhogy ebből a szempontból kellemesen csalódtam. Mert végülis volt tartalma és cselekménye, viszont ha mondhatom úgy kicsit sok is volt. Szokás mondani, hogy néha a kevesebb több. Ennél a könyvnél pont ugyanezt éreztem, lehet hogy ha kevesebb akció jelenet van jobban át tudom élni őket, jobban meg hatott volna, viszont így sajnos kevés olyan rész volt, ami megérintette a lelkemet.

Az epilógust Alex szemszögéből olvashatjuk, ami szerintem a könyv legmeghatározóbb pillanata. Ott tényleg az tudtam mondani, hogy ha ezért is de megérte elolvasni. Ott még jobban bele láthattunk Alex lelki világába és azt, hogy hogyan is éli át ezeket a pillanatokat.

Hát ha össze kell foglaljam, hogy mit is váltott ki belőlem ez a könyv, azt kell hogy mondjam, hogy elég vegyes érzelmekkel tettem le. Az eleje és a vége nagyon tetszett, viszont a közepén lévő cselekmény sorozat nekem túl sok volt.
Ettől függetlenül mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, mert tényleg egy rettentően szerethető srácot kapunk Anne L. Green tollából és Alexet tényleg érdemes megismerni.

Értékelés: 10/7

Szereplők:

Lexie

Alex

Aiden

Írta: Betti :)