Simone Elkeles- Kiűzetés a Paradicsomból ( Leaving Paradise 1.)

Simone Elkeles-től egy újabb könyv sorozat első része jelent meg 2018 nyarán. A kiűzetés a Paradicsomból sorozatnyitó kötete. Ami nekem már a borítója alapján elnyerte a tetszésemet és sajnos itt jön az a bizonyos DE.
Azt kell, hogy mondjam az elején elég unalmasan indult el a történet és sokáig nem is tudtam haladni az olvasásával. Annyira nem kötött le , hogy bármit szívesebben csináltam, mint olvastam. Pedig ez nálam nagy szó. Annyi jót hallottam erről a könyvről, már alig vártam hogy olvashassam, aztán az elején kapok egy rém unalmas történetet.
A közepétől kezdett számomra beindulni és onnantól viszont két nap alatt kiolvastam.

De térjünk is rá a történetre. Mint a fülszövegben is láthatjuk, Caleb Becker és Maggie Armstrongról fog szólni a történet és az ő igen érdekes kapcsolatukról. Mivel Caleb volt az, aki meg nyomorította Maggie-t mikor egy buli után részegen elütötte, és még ott is hagyta. Tehát még cserbenhagyásos gázolás is történt. Nem elég, hogy a szomszéd lányt ütötte el még ott is hagyta szerencsétlen, majd lesz valami alapon. Persze lecsukják a fiatalkorúak börtönébe egy évre, ahol megtanulhatja, hogy ez nem egy szép cselekedet volt.
A történet első fejezete Caleb szemszögéből íródott és az utolsó napjáról kapunk képet amikor még a börtönben van, itt kapunk egy kis betekintést, hogy hogyan viselte ezt az egész dolgot, hogy birkózott meg a cellatársakkal, akik mondjuk úgy nem az ő súlycsoportjába tartoztak. A bent töltött idő alatt persze ő is megedzi magát, mint testben, mint lélekben és már nem az a fiúként jön ki a börtönből, mint ahogy bement. Azt várja, hogy majd minden helyre rázódik és ott folytathatja az életét ahol abba hagyta, de az egy év az hosszú idő és az alatt az emberek sokat változnak. Se a barátai se a családja nem úgy állnak hozzá, mint ahogy ő azt szeretné.

De nem teljesen értem mit várt, hogy majd mindenki szemet huny afelett, hogy elütött egy lányt, aki ráadásul a szomszédja és minden happy lesz?

A családja teljesen átalakult, az apja egy nyomi papucs férj lett, az anyja egy a társadalomnak megfelelni akaró ember lett, de közben kész agyrém az egész nő. Na hát a húgáról ne is beszéljünk, egy életvidám , mosolygós lányból egy emós, fekete ruhába járó zombi lett. Caleb ezt nehezen tudja elviselni, hogy így megváltoztak otthon a körülmények, így úgy gondolja, hogy majd az ex barátnőjével onnan folytatja legalább, ahol abba hagyták. Persze ez sem jön össze, az túl egyszerű lenne.  De az ex barátnőről nem is akarok nagyon beszélni, majd ha elolvassátok a történetet úgy is megtudjátok.

 Maggie-ről az elején kiderül, hogy nagyon sokáig kórházban volt, nem is volt biztos, hogy újra tud majd járni, de szerencsére ezt az akadályt megoldotta, igaz hogy még mindig sántít és lehet soha többé nem fog rendesen járni ( hála Calebnek), de legalább küzd azért, hogy egyre jobb és jobb legyen. A gyógytornák körülbelül kínzásnak számítanak neki, de mindent meg tesz persze amit csak tud. Az iskolában is elfogadta már, hogy kívülállónak számít és nem barátkozik vele senki, mert kinek kellene egy nyomi sánta barát.

Amit viszont nem értettem, mert attól hogy valakinek valamilyen testi deformitása, problémája van azt a társadalomnak ugyanúgy el kellene fogadnia, mint egy egészséges embert.
Nem a külső a fontos, és hogy valaki sántít vagy hogy nem lát vagy hall, lehet hogy ő sokkal jobb ember, mint aki ép és egészséges életét él. Úgyhogy ezen a részen én egy kicsit felháborodtam, hogy nem hogy támogatnák, segítenék még ki is közösítik, hogy nehogy meg könnyítsék szegény lány életét.

Maggienek az az egyik nagy álma, hogy kimehessen tanulni Spanyolországba. Viszont mivel már nem rendszeresen sportol, ezért nem tud sportösztöndíjat kapni, ami lehetetlenné teszi, hogy ki menjen és elszakadjon Paradise-tól és itt hagyja maga mögött a várost.
De aztán be jön a képbe Mrs. Reynolds, aki felveszi Maggie-t, hogy segítsen neki a ház körüli teendőket elintézni cserébe viszont hozzásegíti, hogy kimehessen Spanyolországba. Maggie-n látszik, hogy nagyon szereti csinálni ezt a munkát és élvezi is, de persze mindig van egy kis kapu, ami elronthat mindent. Ez a kis kapu Caleb és az ő közmunkás elfoglaltsága, ami ki gondolta volna, hogy pont Mrs. Reynoldsnál lesz.
Nekem és szerintem nem vagyok ezzel egyedül Mrs. Reynolds egy nagymama figurát alkot a könyvben, ami mind Caleb mind Maggie számára jól jön. Ha ő nincs talán sose tudnak túllépni a köztük magasadó sziklafalon. Talán annál a pontnál jött el, hogy tetszik ez a könyv, mikor kibékültek és Maggie megtudott bocsájtani. Mert valljuk be aranyos párost alkotnak együtt.

Persze egy könyv sincs csavar nélkül, itt is mint minden másik könyvben kiderül egy hatalmas titok, ami szinte mindent megváltoztat. Én már az elején sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz, de nem ilyen formában képzeltem el, hogy így fog kialakulni a végkifejlett.
A könyv végén kapunk egy függővéget, egy régi barátság visszatalálásáról és egy újabb esélyről, egy új kezdetről mutat képet.

Amilyen nehezen kezdődött számomra a történet, olyan könnyen fejeződött be. Viszont a második könyvvel kapcsolatban igen szkeptikusan állok már most, és remélhetőleg ez nem fog beigazolódni, de nagyon remélem, hogy a következő rész nem ilyen unalmasan és ennyire vontatottam fog kezdődni, mert akkor nem biztos, hogy lesz hozzá elég energiám, hogy elolvassam. Ennél a könyvnél is sajnos úgy kellett rá erőszakoljam magam, hogy tovább olvassam, persze ebben az esetben kellemesen csalódtam és még tetszett is, de azért bizakodó vagyok, hogy a továbbiakban ez nem így fog történni.

Szereplők:

Maggie

Caleb

Értékelés: 10/8 – a kezdeti akadályok miatt, sajnos nem tudom jobbra értékelni, amit őszintén sajnálok .

Írta: Betti:)