Rachel Hawkins-Hex Hall 1.

Rachel Hawkins Hex Hall c. könyvsorozatát kezdtem el olvasni. Ezért most az első könyvének az értékelését szeretném egy kicsit boncolgatni.
Már régóta szemezgettem ezzel a könyvvel és már egy ideje a listámra is felírtam, de valahogy mindig volt olyan könyv, ami hátrébb tolta és úgy voltam vele, hogy sose fogok eljutni addig, hogy elolvassam.  Mert ugye, aki szeret olvasni az olyan hibába esik, hogy túl kevés idő, túl sok könyv. Nálam ez teljesen meglátszik, mivel vagy 49 könyv van a listámon jelen pillanatban. És ez 54-ről indult, de szülinapom alkalmából kaptam 5 könyvet ebből a listából ( amit nagyon köszönök a családomnak), úgyhogy most már lejjebb ment ez a szám, viszont ahogy ismerem magam ez újra megfog nőni.

De térjünk is rá a történetre.
Mint, ahogy a fülszövegben is olvashatjuk a Hex Hall egy boszorkányok, tündérek és misztikus lények iskolája. Ahova Sophia Mercer is bekerül a 16. életévében. Ide főleg olyan diákok járnak, akik vagy valami rosszat tettek és veszélyeztették ezt a világot, vagy pedig már kiskoruk óta itt laknak. Sophie egy ember és egy boszorkánymester lánya, tehát félvér. Az édesapja már kiskora óta nem igazán tartja vele a kapcsolatot és ezért az édesanyja próbálja nevelni az emberek világában. Ami hát mondhatjuk úgyis nem igazán sikerül. Egy elrontott varázslat után dönt úgy,  hogy jobb helye lesz a lányának ebben az iskolájában, ez persze Sophienak nem igazán tetszik, de hát mit tud tenni. Már csak 2 évet kell itt lehúznia, mivel a 18. életévüket betöltendő diákok elhagyhatják az iskolát, abban az esetben ha a Tanács nem dönt másképp.
Sophie nagy meglepetésére egy vámpírral kerül egy szobába, ami eleinte kicsit veszélyezteti, de hamar jó barátságba kerülnek.

Végülis a történet arról szól, hogy Sophie hogyan tud beilleszkedni, hogyan szerez új barátokat. Amivel semmi gond nem lenne, viszont így szinte 270 oldalon keresztül nem történik semmi. Jó igaz hogy az utolsó 60-70 oldaltól kezdve történnek már események, viszont akkor meg már ott járunk, hogy vége a könyvnek.
Azt nem mondhatom, hogy lerágtam az összes ujjamról a körmöm, mert annyira izgalmas volt, de mégis volt benne valami, ami sodort magával és 2 nap alatt kiolvastam.

A szereplőkről annyit tudnék mondani, hogy több információt is kaphattunk volna.
Sophie szerelmes lesz az egyik boszorkánymesterbe, aki a könyv vége felé már szintén kezd érzéseket táplálni a lány felé. Viszont ebből is olyan pici szeletet kaptam, hogy alig indult be az ő kis szerelmi románcuk. Igaz hogy közre játszott egy „apró kis” bökkenő, de addig amíg ez nem derült ki lehetett volna egy kicsit romantikusabb is. Olyat vártam ezekről a részektől, hogy kicsit elolvadjak, hogy milyen cukik, de csak akkor volt ilyen, amikor utána minden elromlott.

A könyv hátulján a fülszöveg alatt egy olyan vélemény van írva, hogy idézem:
„ A Hex Hallt olvasni olyan, mint kinyitni egy doboz bonbont- nincs az az önuralom, ami megállítana.”
Ezzel tényleg egyet tudok érteni, mert én is csak lapoztam és lapoztam és vége volt a könyvnek.
Viszont amivel már kevésbé tudok egyetérteni az pedig a következő:
„Minden oldalára jutott minimum egy kacagtató mondat!”
Azért ennyire szerintem nem volt vicces, azt hozzá kell tenni, hogy valóban voltak részek, ahol hangosan felnevettem, de azért nem minden oldalon.

Összességében nem tudnám azt mondani, hogy nem tetszett, mert 2 nap alatt csak sikerült kiolvasnom, viszont lehet hogy kicsit nyújtottam volna az oldalakat és akkor több minden kiderül, előbb jött volna az izgalmas rész is benne.
Mivel a vége olyan lett, hogy ne már ez nem lehet, ezért mindenképpen elolvasom a többi részét is. Azt nem mondom, hogy „rögtön- de azon nyomban” fogom elolvasni őket, viszont mindenképpen felkerülnek a listára!

Főbb szereplők:

Sophie

Jenna a vámpír csaj

Archer a boszorkány mester

Értékelés: 10/8

Írta:Betti:)