Rachael Lippincott- Két lépés távolság ( Könyv+Film értékelés)

Rachael Lippincott könyvét a Két lépés távolságot április 25.-én adta ki a Maxim Könyvkiadó. A könyv megjelenése előtt egy héttel meg jött az előzetese is, hogy jön belőle a film. Már maga az előzetes nagyon megfogott és már akkor tudtam, hogy ezt a könyvet mindenképpen el kell olvasnom és meg néznem a filmet a moziban.
Úgyhogy ez a bejegyzés most Könyv+ Film értékelés lesz. Hogy miért írom most egybe azt a későbbiekben elmondom.

A történet Stella Grant és Will Newman történetéről szól, hogy hogyan találnak rá a szerelemre egy olyan betegséggel szemben, ami nem teszi lehetővé azt, hogy egymáshoz érjenek vagy hogy 3 méternél közelebb mehessenek egymáshoz. Ez a betegség  Cisztás fibrózis, röviden CF.

Már a film előzetesénél is könnybe lábadt a szemem és már előre sejtettem, hogy mind a filmet és mind a könyvet végig fogom sírni. Hát ez az érzésem be is vált elég rendesen.

A könyvet azon a napon amikor átvettem rögtön ki is olvastam. Ebből is látszott, hogy egy nagyon jó történetet kaptam, mert csak ritkán olvasok ki ilyen gyorsan egy könyvet.
Azt tudni kell, hogy a legelejétől a legvégéig sírtam, úgyhogy utána úgy néztem ki, mint aki egy hétig sírt.
Tudtam, hogy majd ez a könyv megfogja érinteni a lelkemet  mert ami eleve ilyen betegséget boncolgat azon nem lehet nem sírni. Viszont ez még az elképzeléseimen is túl tett, hogy mennyire fogok rajta sírni.

Nagyon tetszett, ahogy közeledtek egymáshoz a szereplők és ahogy harcoltak azért, hogy együtt lehessenek. De persze mindketten tudták, hogy ez a lehetetlennel egyenlő. De ők mégis megpróbáltak minden féle megoldást kitalálni.
( Itt elárulom, hogy ahogy írom ezt a bejegyzést ugyanúgy eltudnám magam sírni, mint akkor mikor olvastam a könyvet. Pedig direkt kihagytam egy kis időt és nem egyből kezdtem el írni a bejegyzést, de még így hetekkel később sem könnyebb.)

A filmnél már előre készítettem a zsepiket, mert már tudtam mire számítsak. Igaz nagyon kíváncsi voltam, hogy mi marad ki a filmből és hogyan adják át a szereplők azt, amit a könyv nyújtott. Mondjuk én mindig úgy ülök be olyan filmre, amiből már volt könyv, hogy ez csak egy film és nem hasonlítgatom rögtön őket.

De itt nem is kellett!
Mindent úgy kaptam vissza a filmben, ahogy a könyvben volt. Tényleg teljesen hű maradt a könyvhöz. Talán én még nem is láttam olyan filmet, ami ennyire azt adta volna át, amit olvasás közben kaptam. Mert ugye azt mindenki tudja, hogy a könyv mindig sokkal jobb, mint a film. Ami érthető is mert nem lehet mindent belesűríteni 1,5-2 órába. De ennél a filmnél abban a kétórában mindent megkaptam, amit akartam.
Cole Sprouse és Haley Lu Richardson szerintem a legjobb választás volt, akik ezt eljátszhatták. Nagyon jól át adták azt, amitől minden ember sírt a mozi teremben vagy otthon. Tényleg egy olyan igaz és tiszta szerelmet kaptam vissza, amit kevés filmben láttam eddig. És nem elfogultságból mondom, de bármelyik ilyen típusú filmmel hasonlítanám össze, akkor is ez lenne a favorit.
És hogy megemlítsem a zenéket a filmben, azok is annyira jól össze lettek válogatva, hogy azóta is sokszor meghallgattam őket.

Mint az elején is említettem ebből nem is akartam külön bejegyzést írni, már csak azért sem, mert tényleg teljesen hű maradt a film és ezt feleslegesnek éreztem volna szét bontani.
Nem tudom, hogy aki látta ti mit gondoltok, de szerintem az idei év legjobb történetét ez viszi.
Ha szerettek sírni (mondjuk azt ki szeret), akkor tényleg érdemes megnézni és elolvasni a könyvet is, mert nem fogtok benne csalódni.

Értékelés:10/10

Írta:Betti:)