K.A. Tucker- Egyetlen kis hazugság (One Tiny Lie 2.)

K.A. Tucker Tíz apró lélegzet c. könyve, amiről itt olvashatsz ,egy igazán megható történet arról, hogy mi történik az életünkkel, ha elveszítjük azokat a szeretteinket, akik a legközelebb álltak hozzánk .
 A Könyvmolyképző kiadó által nagy örömünkre 2018-ban megjelent a 2. része az Egyetlen kis hazugság c. könyv, ami Kacey húgának Livie történetéről szól.

Sok embertől hallottam már azt, hogy nagyon jó könyv, de ezt most én is megtapasztaltam. Egy teljesen más világot kapunk ebben a könyvben.
Livie ugyanis ott hagyja Miamit és elmegy a Princeton egyetemre tanulni, ezzel maga mögött hagyva a családját és a múltját. Ebben arról kapunk képet, hogy Livie hogyan illeszkedik be, hogyan szerezz barátokat és milyen is az első szerelem érzése.
Livie-t már az első könyv alapján is nagyon megszerettem, erről írtam is a véleményemben. Viszont most ebben a könyvben még inkább közel került a szívemhez. Tipikusan azt a történetet kaptam, amit nagyon szeretnél olvasni, mert érdekel, hogy mi is fog történni, de nem akarod, hogy vége legyen.

A régi szereplők mellett újak is felbukkannak a történetben, úgy mint Livie barátai. Reagan Livie szobatársa a kollégiumban és az első perctől nagyon jó barátságban lesznek. Ő az a lány aki, ha buliról van szó akkor neki ott a helye, persze viszi magával Livie-t is. Az első ilyen alkalomkor találkozik Ashtonnal, Ty-al és Granttel is, így alakul ki köztük egy nagyon jó barátság.
Ashtonnal nem mondanám, hogy a barátság szó a legjobb jelző a kapcsolatukra, mert Livie a háta közepére se kívánja és egy ilyen veszekedés alkalmával találkozik Connorral, aki cuki, kedves és nagyon helyes.
Livie és Connor kapcsolata tipikusan a nagyon über cuki kapcsolat, ha fogalmazhatok így. Connor mindig valami olyan gesztust tett, vagy elég volt néha hogy ha csak valami kedveset mondott és elolvadt a szívem.
Ahogy haladunk előre Ashton is belecsöppen még jobban Livie életébe, igaz már a könyv eleje óta ott volt, de mindig eltaszította magától szegény lányt. Viszont neki is voltak olyan megmozdulásai, mondatai, amiktől a szívem még jobban elolvadt.
Connorral ellentétben Ashton a titokzatos srác, akiről senki semmit nem tud. Persze ez sokkal izgalmasabb egy lány számára, mint egy csak szimplán cuki kedves srác. Jól gondolom?
Én ha bele képzeltem magam a történetbe biztos nem tudtam volna választani, vagy mindkettő vagy egyik se helyzet alakult ki nálam. Mindkettő srácért megszakadt a szívem, amikor olyan helyzet alakult ki, hogy Livienek egy fontos döntést kellett hoznia. Úgyhogy az én szívem ebben a könyvben ketté szakadt és még így is, hogy már kiolvastam nem tudnám meg mondani, hogy melyikhez húz jobban a szívem.

A történet végülis az egyetemi bulikról, szerelmi románcokról szól, amitől egy könnyed hangvételű könyvet kapunk, amit én bármikor szívesen elolvasok, nem kellett a történeten agyalni, csak élvezni kellett.

Sajnos ezt az érzést felváltotta néha a szomorúság, mivel Livie önkénteskedett egy gyermek kórházban, ahol beteg kisgyerekekkel foglalkozott és próbált boldog perceket varázsolni számukra. Itt ismerhettük meg az 5 éves ikerpárt Ericket és Derricket. Ők az elejétől kezdve nagyon aranyosak voltak, igazi kis pasik.
Viszont ez a történet szál azt a pár fejezetet, ahol benne voltak mindig nyomasztóvá és nagyon szomorúvá tette, de utána visszatértünk ugyanoda, ahonnan kezdtük a boldog pillanatokhoz.

Kicsit visszatérek Ashtonra, mert végülis ő a titokzatos srác, akit egyszerűen lehetetlen kiismerni. Amit tudunk róla, hogy ő az evezőcsapat kapitánya, elvesztette az édesanyját és az apjával meg nem a legrózsásabb a kapcsolatuk, pluszba van egy barátnője, akit állandóan megcsal. Szegény Livie-t hol közel engedte, hol eltaszította magától azzal a szöveggel, hogy nem én vagyok a neked való srác. Hát had döntse már el szegény lány, hogy kit akar választani!

Livie egy komoly vita után dönti el, hogy neki tér kell és vissza megy Miamiba és egy picit kiszellőzteti a fejét, átgondolja hogy végül mit is akar az élettől. Mert lehet teljesen mást akar csinálni, mint amit kiskorában eldöntött?! Mindig is az a cél lebegett a szeme előtt, hogy a szülei büszkék lehessenek rá, így sok olyan dologról lemondott ez idáig, amiről talán nem kellett volna. Sose tudta azt az életét élni amit, egy 16-18 éves élte, mert akkor letért volna arról az útról, amiről ő úgy gondolta, hogy a szüleit boldoggá tenné.
De végül csak sikerül kitalálni, hogy mit szeretne az élettől és hogy kivel szeretné ezt megosztani. Igaz, hogy az a terve hogy távol tartja magát Connortól és Ashtontól nem teljesen jön össze, mivel Ashton a történet végén egy olyan titkot oszt meg vele, és olyan őszinte vele, amilyen még szinte senkivel sem volt. Ez a titok Livie álláspontjában mindent megváltoztat és megint másképp látja a dolgokat, de ez most talán a helyes út, amire rá fog lépni.

Összességében NAGYON DE NAGYON  tetszett ez a könyv. Teljesen más hangulatba repített az írónő ezzel a történettel. Nekem ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint az első. Az első része inkább egy nyomasztóbb hangvételű könyv, ami inkább a felépülésről szól egy komoly tragédia után. Persze ebben a történetben is van olyan rész, ahol nagyon szomorú lesz az ember és legszívesebben elsírná magát, de itt van olyan ami ezt kompenzálja. Jó igaz mikor az utolsó mondatot elolvastam patakokban folyt a könnyem, de ez mind azért volt, mert tényleg egy gyönyörű történetet kaptam arról, hogy milyen is az amikor rájössz, hogy neked milyen utat szánt a sors és merre kell tovább haladnod.

Ezt a könyvet mindenkinek ajánlom, aki szeretne elolvadni, aki szeretné, hogy egy kicsit összetörjön a szíve, de mégis boldogan tehesse le a könyvet, hogy igenis érdemes volt elolvasni!

Szereplők:

Livie

Connor

Ashton

Értékelés: 10/10 Mert erre mást nem lehet adni!

Írta: Betti:)

K.A. Tucker- Tíz apró lélegzet ( Ten Tiny Breaths 1. )

K.A. Tucker Tíz apró lélegzet c. könyve 2014-ben jelent meg Magyarországon.
Sokáig nem is tudtam, hogy létezik ez a könyv, viszont a Könyvmolyképző által egy Rubint pöttyös szeretet csomagban megkaptam ajándék könyvként.
A borítója már az első pillanattól nagyon megfogott, a fülszövegről meg ne is beszéljünk.

Az már akkor kiderült számomra, hogy komoly témát boncolgat mikor elolvastam az első fejezetet. Egy olyan tragédia, amiben elveszíted a szüleidet, a legjobb barátnődet és a barátodat komoly traumákat okozhat. Ez nem volt másképp Kacey Cleary esetében sem. Szegény lánynak végig kellett élnie azt, mikor az édesanyja az utolsó lélegzetvételét veszi. És azokat az embereket veszítette el, akiket a legjobban szeretett.

Ebből a komoly veszteségből vajon van-e felépülés? Vajon sikerül Kacey-nek újra az a vidám lánynak lennie, aki a baleset előtt volt?
Ezek a kérdések nagyon sokszor lejátszódtak bennem, miközben olvastam.
És reménykedtem abban, hogy nem azt a Kacey-t fogom csak kapni, ami a könyv elején volt. Aki mindenkit és mindent gyűlöl és egy goromba, undok embert láthatunk, ami hogy őszinte legyek nagyon nem volt szimpatikus.

Kacey-nek egy húga van, aki szerencsés módon nem volt velük, azon a tragikus napon, amikor a balesetet szenvedték. Így ő megmaradt neki, és ha mondhatjuk úgy ő lett az élete fénypontja. Mindent megtenne Livie-ért és azért, hogy legalább az ő élete normális vágányra kerüljön, ha a saját élete már úgy is tönkre ment.
Livie-t a történet legelejétől kezdve nagyon megszerettem. Az ő személyében megkaphattuk mindazt, ami Kacey-ből eltűnt az évek során. Igaz, hogy ő is ugyanúgy elvesztette a szüleit, de mégis tudott örülni minden apróságnak és egy őszinte tiszta lelket kaptunk. Aki csak azért aggódott, hogy nehogy elveszítse a nővérét is.
Sajnos Kacey nem igazán tudta feldolgozni a balesetet és ezért inkább elmenekült a drog , az alkohol és az egy éjszakás kalandok világába, ami volt hogy nem a legjobb módon sült el. Egy ilyen éjszaka után fogadta meg azt, hogy nem teszi ki Livie-t ekkora stressznek, hogy mindig az miatt kelljen aggódnia, hogy a nővére túléli e az éjszakát vagy sem.

Kacey és Livie a szüleik halála után a nagybátyjáékhoz kerültek, ami egy darabig működött is, viszont volt egy sors döntő pillanat, amikor Kacey elhatározta, hogy ennek nem teszi ki a húgát és inkább a saját gondviselése alá veszi és elszöknek.
Miamiba mentek és ott kezdtek egy teljesen új életet. Mindenkitől elhatárolva, úgy hogy senki nem tudta róluk, hogy kicsodák és mi a múltjuk. Persze Kacey ötlete, hogy senkit nem engednek közel kerülni  nem igazán vált be és elég gyorsan megbukott ez a terve.
Az új szomszédok igen gyorsan közel kerültek hozzájuk, és már a legjobb barátaiknak mondhatta őket.

Aztán a történetünkben előbukkan az 1D lakásnak a bérlője, aki helyes, magas és gyönyörű kék szeme van ( itt tudni kell rólam, hogy általában nem szoktam a kék szemű pasikkal foglalkozni). Viszont az írónőnek sikerült azt elérnie, hogy ő rá igenis felfigyeljek és egy kicsit csorgassam a nyálam. Mint, ahogy Kacey is tette a legelső találkozásukkor.
Trent Emerson egy tipikus imádni való pasi, akit semmi pénzért nem szabad elengedni. Kacey sokáig próbálja tagadni még saját maga előtt is, hogy egyre jobban vonzódik hozzá.  Mondjuk Trent a történet legelejétől kezdve nem titkolja, hogy felkeltette az érdeklődését Kacey.
Persze, ahogy haladunk előre úgy nyílnak meg egymás előtt, és bonyolódnak egymásba. Aminek csak örülni tudtam, mert Kacey is végre kezdett mosolyogni nem volt mindenkivel undok és kezdte újra élvezni az életet. Jó volt látni végre a boldog Kacey-t is egy kicsit.
De ezt sajnos olyan nagyon soká nem tudtam élvezni, mert felfedeződött egy olyan titok, ami mindent megváltoztatott és ennél a pontnál azt hittem, hogy sokkot kaptam annyira hihetetlen volt az egész. Egyszerűen nem tudtam feldolgozni a tényt, hogy ilyen létezik ( tudom - tudom ez egy könyv). Ennél a résznél kezdtem el sírni és szerintem a végéig folyamatosan potyogtak a könnyeim.

Engem általában az zavarni szokott, ha a végén nincs rendes lezárás, hanem inkább ugrálunk az időben és úgy záródik le egy történet, viszont ennél a könyvnél egyáltalán nem zavart. Így is mindent megkaptam és még csak nem is lett túl erőltetve a dolog. És a végén egy aranyos végkifejlet lezárást kaptam, ami szintén megsiratott.

Összességében, amilyen nehézkesen indult az eleje, olyan gyorsan végeztem ki a történetet. Az összes karakter úgy lett felépítve, hogy mindenkiből, aki szerepelt a történetben kaptam egy picit szeletet, ami tényleg meghatározó volt.

Trent és Kacey története a kapcsolatukról és arról hogy hogyan találtak újra egymásra egy megható és szívdobogató történet volt, amit érdemes elolvasni (akár többször is).

Szereplők:

Kacey

Livie

Trent

Értékelés: 10/9
Írta: Betti:)

Anna Todd- Miután boldogok leszünk ( After 4.)

Elérkeztünk az After sorozat utolsó és egyben befejező könyvéhez.

A Miután boldogok leszünk c. könyv már a legelején sejteti azt az olvasóval, hogy végre minden helyre kerül és kapunk egy boldog befejezést. De persze addig el kell olvassuk kb. a történet ¾-ét, csak hogy ne legyen olyan egyszerű és boldog történet.

A 3. rész, amit ide kattintva olvashattok el sajnos nekem nem a kedvenc After könyveim közé fog tartozni. Persze ettől még jó volt, de nem olyan kiemelkedően.
De ne is a harmadik részről beszéljünk, hanem a záró könyvről.

Mikor elkezdtem olvasni nagyon pozitívan álltam a történethez, mert egyik kedves barátnőm nagyon biztatott arra, hogy ez a rész tényleg nagyon jó és ezt végig fogom sírni.

A könyv első pár fejezetében kapunk olyan eseményeket, ami elég rendesen megbolygatja az egész történetet. És nagyon sokáig ezek a szálak körül forog minden és ez egy picit felpezsdíti a történetet és nem ugyanazt az adok kapok játékot olvashatjuk, hanem végre valami történik is, nem csak az állandó civakodást, marakodást kell olvassuk, amit lássunk be egy idő után nagyon idegesítő és egyben unalmas tud lenni. Hogy tényleg nem szól másról a történet csak a háborúról.
De vissza is térek a mostani történetünkhöz, mert erről az adok kapok játékról már olvashattatok az előző értékeléseimben is.

Tényleg volt olyan rész a könyvben, ami megríkatott és majd megszakadt a szívem értük, hogy ez lett a végkifejlet ebből az egész kapcsolatból.
De persze a konfliktusok sem hiányozhattak a könyvből, de szerencsére itt már nem annyit kaptunk, mint az előző könyvekben, itt már látszott hogy tényleg kezdenek komoly felnőttekké válni, és végre belátják, hogy nincs értelme veszekedni, meg lehet azt beszélni nyugodt hangnemben is.
Ezekben a részekben látszott csak igazán, hogy mind a kettő szereplő hatalmas nagy személyiség változásokon ment keresztül, és ha össze kell hasonlítanom az első könyvben lévő és az utolsó könyvben lévő Hardin-t rettentően látszik, hogy tényleg jó ember próbál lenni. Egy sokkal nyugodtabb, sokkal kedvesebb embert kapunk, amit valljunk be nagyon jó látni. Persze sok mindenen kellett keresztül mennünk, hogy megkaphassuk ezt a „jó Hardin-t”.

Viszont, hogy egy kicsit Tessáról is írjak, hát róla nem tudom elmondani azt, hogy annyira megszerettem a 4. könyv végére. Sok esetben egy hisztis libára hasonlít, aki nem tudja eldönteni, hogy mit akar. Szegény Hardin-nal mindig ugyanazt játssza „Gyere Hardin szeretlek! Menj innen Hardin gyűlöllek”. Sokszor nagyon bosszantó volt, viszont az sem volt jó ha külön voltak és az sem volt jó ha együtt. Ezért nem mindig értettem, hogy végre miért nem tudja eldönteni, hogy mit akar. Már elköltözött a világ másik végére, csak hogy minél messzebb legyen Hardin-tól, de akkor meg csak szenvedett.  Mindig csak menekült, de ezzel soha semmit nem változatott meg leginkább csak rontott a helyzeten.

Az előbb említettem, hogy nagy személyiség változás történt mindkét szereplő esetében. Tessa-nál ezt a változást inkább negatív értelemben tudnám megfogalmazni és nem úgy mint Hardin-nál.
Tessa nem lett rosszabb, de nem lett jobb se. Igaz, hogy már hozott saját döntéseket és végre a sarkára állt és nem hagyta, hogy irányítsák, viszont  még sem éreztem azt, hogy ő bármit is tett volna, hogy a kapcsolatuk Hardin-nal megjavuljon. Inkább csak azzal foglalkozott, hogy az ő jövője rendben legyen és minden helyre kerüljön az életében, de valahogy én úgy éreztem, hogy ezt nem Hardin-nal képzelte el.

Hardin viszont a családjával, az apjával, az új barátaival mindent megtett, hogy egy olyan ember váljon belőle, akit megérdemel Tessa. És mindig is azt lebegett a szeme előtt, hogy lássa meg a Tessa, hogy képes változni nem csak saját maga miatt, hanem ő érte is.

Amit Tessa reakciója számomra ismét elszúrt és nem is értettem, hogy ezt most miért történt, amikor megtalálta Hardin írását arról az egy évről, amíg se veled se nélküled kapcsolatban voltak. Itt végre megkaptam, azt hogy Hardin miért volt olyan az első könyvben, mire gondolt, mit miért csinált. Valamiért ez hatott meg engem a legjobban a történetben, mikor feltárulkozott előttem, hogy milyen is volt valójában. És úgy gondolom, hogy ez lenne a normális reakció és nem az, hogy elkezdünk hisztériázni és veszekedni, hogy ezt most miért tette Hardin és ezt, hogy képzelte. Tessa ebben a könyvben is, ugyanúgy, mint az előzőkben mindent elrontott azzal, hogy rögtön vádaskodni, veszekedni kezdett. Ilyenkor úgy sajnáltam szegény Hardin-t, hogy legszívesebben megöleltem volna, és azt mondta volna neki, hogy jobbat érdemel ennél a nőnél.

Rá is térek a könyv végére, mert még oldalakon keresztül tudnám írni, hogy Hardin-t mennyire megszerettem ez alatt a 4 könyv alatt és Tessa-t mennyire nem.
Ahogy közeledünk a könyv végéhez úgy lett egyre jobban összecsapva (sajnos), és csak úgy ugráltunk az időben 1 év , 6 év, 10 év és vége a könyvnek. Ennél én egy picit többet vártam, és nem ezt, hogy egy-egy részletet kapunk és kész, hanem hogy kitérünk fontos eseményekre. Mint például arra, hogy mikor békültek ki, mikor jöttek újra össze, milyen érzésekkel élték át, hogy bővül a család. Mindenből egy pici részletet kaptam és nekem ez nem volt elég. Amit rettentően vártam az az esküvőjük pillanata volt, de ezt meg sem kaptam, mert csak ugráltunk össze vissza. Ezért a könyv vége nekem nagy csalódás volt és nem tudtam áténi azt, még könyv formátumban sem, ami egy lány nagy álma, hogy férjhez menjen. Hardin annyit harcolt, hogy megkapja a kiválasztott lányt és az pont kimaradt a könyvből. Pedig tényleg azt a pillanatot vártam a legjobban.

Ha összegeznem kellene a 4 könyvet, akkor azt kell , hogy mondjam az első tetszett a legjobban. A második könyv is tetszett, de az már kevésbe, a harmadik rész rettentően idegesített és a negyedik résszel valamennyit visszahoztak, hogy azt mondjam, hogy jó volt, de az utolsó pár fejezettel minden el lett rontva.
Így, amelyik könyvet bármikor vissza olvasnám az az első könyv. És valószínűleg ez még meg is fog történni párszor!

És akkor ezzel le is zárom az After sorozat értékelésemet.
Köszönöm, hogy mind a négy könyv értékelésemet végig olvastátok és remélem valamennyire meghoztam a kedveteket, ahhoz hogy elolvassátok.

Értékelés: 10/9

Írta: Betti:)

Stephanie Perkins- Isla és a hepiend

Ismét Stephanie Perkins könyvét olvastam Isla és a hepiend címmel, ami a könyvsorozat harmadik része! Ha még nem olvastátok az előző két részről szóló értékelésemet, akkor kattintsatok ide és ide. Jó volt a könyv bár nekem még mindig az első rész az, ami a kedvencem. Voltak részek, amik nem tetszettek nekem, de összességében jó volt.

Ez a történet abban az országban és iskolában játszódik, ahol az első rész, a könyv végére újra találkozunk az előző részek szereplőivel.

Isla egy nagyon szimpatikus lány, aki visszahúzódó, mint én! Isla beleszeret egy zárkózott művészbe Josh-ba. Josh-hal már az első kötetben is találkozhattunk! Amikor belelapoztam a könyvbe megláttam Josh nevét és arra gondoltam, hogy ő az, aki az első részben is szerepelt, de amikor továbbolvastam, akkor azt éreztem, hogy mégsem ő az, de kiderült, hogy az első megérzésem volt a helyes! Josh-nak nagyon hiányoznak a barátai, nagyon egyedül érzi magát. Egy véletlen folytán találkozik Islá-val és bele szeret.

A könyv elején elég hamar összejöttek és éreztem, hogy valami csavar lesz a történetben és ez így is lett! Nagyon nehezen hozták helyre a dolgot, de végül sikerült, és így Happy End-del zárult! 

A történet különböző érzéseket váltott ki belőlem, örömöt hogy összejöttek és nagyon szurkoltam nekik, ne legyen bajuk abból, hogy elszöktek! Igazából észre sem vették volna, hogy nincsenek a kollégiumban, Isla tesója elkezdett felőle érdeklődni Kurt-nál (Isla legjobb barátja), hogy hol van, azzal az ürüggyel, hogy elszeretne kérni tőle valamit, Nate (a kollégium felügyelő tanára) ezt meghallotta és így mindenkin megtudta, hogy elszöktek.

Szereplők:

Isla

Josh

Értékelés:10/9 (volt olyan rész, ami nem tetszett!)

Írta: Ildó:)

Anna Todd- Miután elbuktunk (After 3.)

Anna Todd Miután sorozatának a 3. részét hoztam el most nektek, vagyis a Miután elbuktunk c. könyvét.
Ha kíváncsi vagy, hogy az előző részekről mi volt a véleményem kattints ide és ide. Amennyiben elolvastad, hogy mit is gondolok erről a két könyvről, akkor meg tudhatod, hogy én elég nagy Hardin rajongó lettem a könyvek által.

Sok mindent átéltünk már Tessával és Hardinnal, volt itt szakítás, kibékülés még több szakítás, de valahogy mindig visszataláltak egymáshoz és végre kaptunk boldog perceket is. Viszont ebben a könyvben teljesen más képet kapunk a szereplőkről. Itt már azt is megtapasztalhatjuk, hogy mégis milyen a külön lét, ha igazán szeretsz valakit.

De ami a legfontosabb kérdés, hogy mégis miért kerülnek ilyen helyzetbe?! Vajon mi oka lehet, hogy Tessa ezt a sorsdöntő utat választja és miért nem marad Hardin mellett?!

Ugyan is Tessa elköltözik Seattle-be oda, ahol álmai városa van és ahol mindig is szeretett volna élni. Kisebb nagyobb zökkenőkkel, de sikerül elérnie ezt a célját. Csak egy a bökkenő van, hogy Hardin nem megy vele, ő mindig is Angliában akart élni és egyáltalán nem vágyik Seattle-be. Sajnos ez a helyzet is elég sok konfliktust szül a két szereplő között, amit rettenetesen sajnálok, mert ezzel szinte elment egy fél könyv azzal, hogy ezen veszekedtek.

Ebben a könyvben több háttér szereplőt ismerhetünk meg.
Az előző részben említettem Zedet, aki Hardin egyik barátja, róla is megtudhatunk különböző információkat. Amire rá kellett jöjjek hogy ő még sem olyan rossz, mint gondoltam és túlságosan hamar elítéltem a karakterét, pedig ő tényleg egy jó arc. Azt nem tudom mondani, hogy a szívem csücske lett, viszont egy picit szimpatizáltam vele is.

A második könyv végén felbukkan egy fontos szereplő is, aki nekem ebben a részben nem lett a kedvenc karakterem. Pedig ő azért egy kulcsfontosságú ember, de még se tudtam megszeretni. Azt nem szeretném elárulni, hogy ki is volt ez a személy, mert akkor lelövöm a sztorit, ezért mindenkit arra ösztönzök, hogy olvassa el a könyvet és minden ki fog derülni.

Ami számomra egy picit unalmassá tette ezt a könyvet az a sok veszekedés volt. Igaz, hogy az ő kapcsolatukra sose lehetett eddig mondani, hogy egy boldog kiegyensúlyozott kapcsolat, viszont ennél nekem már egy picit sok volt a konfliktusokból. Egyik veszekedésből mentek a másikba és abból a következőbe. Nagyon sokszor félre kellett tegyem a könyvet, mert annyira felidegesített egy-egy szituáció, hogy nem bírtam tovább olvasni. Ilyenkor viszont valahogy sose tudtam magam rávenni, hogy folytassam, mert tudtam, hogy még fejezeteken keresztül csak a háború megy közöttük. Így jó pár nap eltelt azzal, hogy csak úgy állt a könyves polcon érintetlenül, mert egyszerűen nem ment, hogy tovább olvassam. Ami nálam pedig nagyon ritka esetben fordul elő.
Persze, amikor újra a kezembe vettem, onnantól megint beindult a történet és hipp hopp kiolvastam.

Ha össze kell foglaljam a könyvet, akkor úgy ismertetném, hogy van benne fordulatos, megdöbbentő, igazságtalan, bosszantó, vicces és romantikus rész is. Tehát minden fontos tulajdonságot tartalmaz, ami egy jó könyvhöz kell. Viszont most jön egy picike DE, ami azért alakult ki bennem, mert mégis úgy érzem, hogy egy picit sok volt már a veszekedés ebben a részben, amit őszintén sajnálok. Egy veszekedés sorozat és egy kibékülés között eltelt kb 70 oldal, ami teljesen elvette a könyv varázsát. Én értem, hogy az ő kapcsolatuk ilyen és sose volt egyszerű és soha nem is lesz, de ez már egy kicsit sok volt (legalábbis nekem).

De persze ez nem gátol meg abban, hogy elolvassam a 4. részt, ami egyben az utolsó is.
Azt kell mondjam, hogy izgatottan és nagyon kíváncsian várom, hogy mi lesz a záró történet.

Értékelés: 10/8

Írta: Betti:)