Elérkeztünk az After sorozat utolsó és egyben befejező
könyvéhez.
A Miután boldogok leszünk c. könyv már a legelején sejteti azt az olvasóval, hogy végre minden helyre kerül és kapunk egy boldog befejezést. De persze addig el kell olvassuk kb. a történet ¾-ét, csak hogy ne legyen olyan egyszerű és boldog történet.
A Miután boldogok leszünk c. könyv már a legelején sejteti azt az olvasóval, hogy végre minden helyre kerül és kapunk egy boldog befejezést. De persze addig el kell olvassuk kb. a történet ¾-ét, csak hogy ne legyen olyan egyszerű és boldog történet.
A 3. rész, amit ide
kattintva olvashattok el sajnos nekem nem a kedvenc After könyveim
közé fog tartozni. Persze ettől még jó volt, de nem olyan kiemelkedően.
De ne is a harmadik részről beszéljünk, hanem a záró könyvről.
De ne is a harmadik részről beszéljünk, hanem a záró könyvről.
Mikor elkezdtem olvasni nagyon pozitívan álltam a
történethez, mert egyik kedves barátnőm nagyon biztatott arra, hogy ez a rész
tényleg nagyon jó és ezt végig fogom sírni.
A könyv első pár fejezetében kapunk olyan eseményeket,
ami elég rendesen megbolygatja az egész történetet. És nagyon sokáig ezek a
szálak körül forog minden és ez egy picit felpezsdíti a történetet és nem
ugyanazt az adok kapok játékot olvashatjuk, hanem végre valami történik is, nem
csak az állandó civakodást, marakodást kell olvassuk, amit lássunk be egy idő
után nagyon idegesítő és egyben unalmas tud lenni. Hogy tényleg nem szól másról
a történet csak a háborúról.
De vissza is térek a mostani történetünkhöz, mert erről az adok kapok játékról már olvashattatok az előző értékeléseimben is.
De vissza is térek a mostani történetünkhöz, mert erről az adok kapok játékról már olvashattatok az előző értékeléseimben is.
Tényleg volt olyan rész a könyvben, ami megríkatott és
majd megszakadt a szívem értük, hogy ez lett a végkifejlet ebből az egész
kapcsolatból.
De persze a konfliktusok sem hiányozhattak a könyvből, de szerencsére itt már nem annyit kaptunk, mint az előző könyvekben, itt már látszott hogy tényleg kezdenek komoly felnőttekké válni, és végre belátják, hogy nincs értelme veszekedni, meg lehet azt beszélni nyugodt hangnemben is.
Ezekben a részekben látszott csak igazán, hogy mind a kettő szereplő hatalmas nagy személyiség változásokon ment keresztül, és ha össze kell hasonlítanom az első könyvben lévő és az utolsó könyvben lévő Hardin-t rettentően látszik, hogy tényleg jó ember próbál lenni. Egy sokkal nyugodtabb, sokkal kedvesebb embert kapunk, amit valljunk be nagyon jó látni. Persze sok mindenen kellett keresztül mennünk, hogy megkaphassuk ezt a „jó Hardin-t”.
De persze a konfliktusok sem hiányozhattak a könyvből, de szerencsére itt már nem annyit kaptunk, mint az előző könyvekben, itt már látszott hogy tényleg kezdenek komoly felnőttekké válni, és végre belátják, hogy nincs értelme veszekedni, meg lehet azt beszélni nyugodt hangnemben is.
Ezekben a részekben látszott csak igazán, hogy mind a kettő szereplő hatalmas nagy személyiség változásokon ment keresztül, és ha össze kell hasonlítanom az első könyvben lévő és az utolsó könyvben lévő Hardin-t rettentően látszik, hogy tényleg jó ember próbál lenni. Egy sokkal nyugodtabb, sokkal kedvesebb embert kapunk, amit valljunk be nagyon jó látni. Persze sok mindenen kellett keresztül mennünk, hogy megkaphassuk ezt a „jó Hardin-t”.
Viszont, hogy egy kicsit Tessáról is írjak, hát róla
nem tudom elmondani azt, hogy annyira megszerettem a 4. könyv végére. Sok
esetben egy hisztis libára hasonlít, aki nem tudja eldönteni, hogy mit akar.
Szegény Hardin-nal mindig ugyanazt játssza „Gyere Hardin szeretlek! Menj innen
Hardin gyűlöllek”. Sokszor nagyon bosszantó volt, viszont az sem volt jó ha
külön voltak és az sem volt jó ha együtt. Ezért nem mindig értettem, hogy végre
miért nem tudja eldönteni, hogy mit akar. Már elköltözött a világ másik végére,
csak hogy minél messzebb legyen Hardin-tól, de akkor meg csak szenvedett. Mindig csak menekült, de ezzel soha semmit nem
változatott meg leginkább csak rontott a helyzeten.
Az előbb említettem, hogy nagy személyiség változás
történt mindkét szereplő esetében. Tessa-nál ezt a változást inkább negatív
értelemben tudnám megfogalmazni és nem úgy mint Hardin-nál.
Tessa nem lett rosszabb, de nem lett jobb se. Igaz, hogy már hozott saját döntéseket és végre a sarkára állt és nem hagyta, hogy irányítsák, viszont még sem éreztem azt, hogy ő bármit is tett volna, hogy a kapcsolatuk Hardin-nal megjavuljon. Inkább csak azzal foglalkozott, hogy az ő jövője rendben legyen és minden helyre kerüljön az életében, de valahogy én úgy éreztem, hogy ezt nem Hardin-nal képzelte el.
Tessa nem lett rosszabb, de nem lett jobb se. Igaz, hogy már hozott saját döntéseket és végre a sarkára állt és nem hagyta, hogy irányítsák, viszont még sem éreztem azt, hogy ő bármit is tett volna, hogy a kapcsolatuk Hardin-nal megjavuljon. Inkább csak azzal foglalkozott, hogy az ő jövője rendben legyen és minden helyre kerüljön az életében, de valahogy én úgy éreztem, hogy ezt nem Hardin-nal képzelte el.
Hardin viszont a családjával, az apjával, az új
barátaival mindent megtett, hogy egy olyan ember váljon belőle, akit megérdemel
Tessa. És mindig is azt lebegett a szeme előtt, hogy lássa meg a Tessa, hogy
képes változni nem csak saját maga miatt, hanem ő érte is.
Amit Tessa reakciója számomra ismét elszúrt és nem is
értettem, hogy ezt most miért történt, amikor megtalálta Hardin írását arról az
egy évről, amíg se veled se nélküled kapcsolatban voltak. Itt végre megkaptam,
azt hogy Hardin miért volt olyan az első könyvben, mire gondolt, mit miért
csinált. Valamiért ez hatott meg engem a legjobban a történetben, mikor
feltárulkozott előttem, hogy milyen is volt valójában. És úgy gondolom, hogy ez
lenne a normális reakció és nem az, hogy elkezdünk hisztériázni és veszekedni,
hogy ezt most miért tette Hardin és ezt, hogy képzelte. Tessa ebben a könyvben
is, ugyanúgy, mint az előzőkben mindent elrontott azzal, hogy rögtön
vádaskodni, veszekedni kezdett. Ilyenkor úgy sajnáltam szegény Hardin-t, hogy
legszívesebben megöleltem volna, és azt mondta volna neki, hogy jobbat érdemel
ennél a nőnél.
Rá is térek a könyv végére, mert még oldalakon
keresztül tudnám írni, hogy Hardin-t mennyire megszerettem ez alatt a 4 könyv
alatt és Tessa-t mennyire nem.
Ahogy közeledünk a könyv végéhez úgy lett egyre jobban összecsapva (sajnos), és csak úgy ugráltunk az időben 1 év , 6 év, 10 év és vége a könyvnek. Ennél én egy picit többet vártam, és nem ezt, hogy egy-egy részletet kapunk és kész, hanem hogy kitérünk fontos eseményekre. Mint például arra, hogy mikor békültek ki, mikor jöttek újra össze, milyen érzésekkel élték át, hogy bővül a család. Mindenből egy pici részletet kaptam és nekem ez nem volt elég. Amit rettentően vártam az az esküvőjük pillanata volt, de ezt meg sem kaptam, mert csak ugráltunk össze vissza. Ezért a könyv vége nekem nagy csalódás volt és nem tudtam áténi azt, még könyv formátumban sem, ami egy lány nagy álma, hogy férjhez menjen. Hardin annyit harcolt, hogy megkapja a kiválasztott lányt és az pont kimaradt a könyvből. Pedig tényleg azt a pillanatot vártam a legjobban.
Ahogy közeledünk a könyv végéhez úgy lett egyre jobban összecsapva (sajnos), és csak úgy ugráltunk az időben 1 év , 6 év, 10 év és vége a könyvnek. Ennél én egy picit többet vártam, és nem ezt, hogy egy-egy részletet kapunk és kész, hanem hogy kitérünk fontos eseményekre. Mint például arra, hogy mikor békültek ki, mikor jöttek újra össze, milyen érzésekkel élték át, hogy bővül a család. Mindenből egy pici részletet kaptam és nekem ez nem volt elég. Amit rettentően vártam az az esküvőjük pillanata volt, de ezt meg sem kaptam, mert csak ugráltunk össze vissza. Ezért a könyv vége nekem nagy csalódás volt és nem tudtam áténi azt, még könyv formátumban sem, ami egy lány nagy álma, hogy férjhez menjen. Hardin annyit harcolt, hogy megkapja a kiválasztott lányt és az pont kimaradt a könyvből. Pedig tényleg azt a pillanatot vártam a legjobban.
Ha összegeznem kellene a 4 könyvet, akkor azt kell ,
hogy mondjam az első tetszett a legjobban. A második könyv is tetszett, de az
már kevésbe, a harmadik rész rettentően idegesített és a negyedik résszel
valamennyit visszahoztak, hogy azt mondjam, hogy jó volt, de az utolsó pár
fejezettel minden el lett rontva.
Így, amelyik könyvet bármikor vissza olvasnám az az első könyv. És valószínűleg ez még meg is fog történni párszor!
Így, amelyik könyvet bármikor vissza olvasnám az az első könyv. És valószínűleg ez még meg is fog történni párszor!
És akkor ezzel le is zárom az After sorozat
értékelésemet.
Köszönöm, hogy mind a négy könyv értékelésemet végig olvastátok és remélem valamennyire meghoztam a kedveteket, ahhoz hogy elolvassátok.
Köszönöm, hogy mind a négy könyv értékelésemet végig olvastátok és remélem valamennyire meghoztam a kedveteket, ahhoz hogy elolvassátok.
Értékelés: 10/9
Írta: Betti:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése