Baráth Viktória írónőtől még nem volt szerencsém olvasni. Viszont a könyvborítói igencsak meggyőzőek. Így választottam ki az Egy év Rómában c. könyvét. Sok jót hallottam róla, de mégis a borító volt nálam a mérvadó.
A történet, hogy Rómában játszódik már eleve plusz pont.
Idén bár nem tudtam nyaralni menni, de ezzel a történettel
olyan érzésem volt, mintha ténylegesen Rómában a kis kávézóban ülnék, vagy épp
turistáskodnék.
Ami egy picit fura volt, hogy a főszereplő egy pap. Na most én nem nagyon
szoktam ilyen könyveket olvasni, úgyhogy igazság szerint nem tudtam mire
számítsak. Mert mi van ha a vallás nagyobb szerepet kap a könyvben és vajon nekem
az tetszeni fog e.
Szerencsére nem így történt, hanem tényleg egy aranyos
történetet kaptam, hogy a végére egyáltalán nem bántam, hogy egy pap a főszereplő.
Teljesen el lehetett tőle vonatkoztatni, de azért mégis tudtad, hogy kicsoda,
de azért kellemes volt olvasni.
Úgy a könyv felénél már kezdtem sejteni, hogy mi lesz a történet
vége. Még mondtam is, hogy áá biztosan így fog történni.
Hát végülis félig meddig igazam lett, de aztán jött az utolsó fejezet és ott
olyan volt, mintha kaptam volna egy nagyon nagy pofont.
A végével azóta sem tudtam megbékélni. Bár szerintem soha nem is fogok.
Számomra az utolsó fejezet úgy elrontotta az egész könyv hangulatát, hogy
legszívesebben azt úgy ki is hagynám a könyvből. Persze kell a nagy csattanó,
de hogy ekkora.
Igaz, hogy az utolsó pár mondat azért lendít rajta, hogy mégse azt érezzem,
hogy ez így milyen már, de azért utána nem nagyon tudtam mit mondani.
A könyv tényleg remekül van megírva, nagyon tetszett, hogy
elutazhattam (már ha csak papírformában) Rómába. Tetszett, hogy tényleg
úgy éreztem, mintha én is ott lennék, nagyon jól lett ábrázolva a környezet és
ez sokat dobott a könyv hangulatán. Mindig is szerettem Olaszországot és
elakartam jutni Rómába, de így most már biztosan.
Ui.: Miért kellett az utolsó fejezet???
Írta: Betti:)
Értékelés:10/9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése