Amie Kaufmann & Meagan Sponner- Meggyötört világ ( Lehullott csillagok 2.)

Amie Kaufmann és Meagan Sponner Lehullott csillagok sorozatának a második könyvét is volt szerencsém elolvasni. Az első könyv annyira, de annyira tetszett, hogy kénytelen voltam megvenni a második részét is. De, hogy az első részről mi volt a véleményem arról itt olvashattok.
Mivel az előző könyv nagyon megfogott már nagyon vártam, hogy olvashassam ezt a történetet is.
De hogy őszinte legyek annyira nem dobtam magam hanyatt tőle. Sokkal többet vártam, de sajnos azt tudom csak mondani, hogy közel sem ért fel az első történethez.
Persze most hasonlítgathatnám a két könyvet, de már csak azért se fogom, mert az első könyv értékelésében mindent leírtam, ami tetszett. Ebben a bejegyzésben meg valószínűleg pont fordítva lesz (sajnos).

Itt már az Avon bolygón vagyunk, ahol vannak a lázadók meg a nem lázadók, akik szinte csak a katonák.
Jubilee Chase százados a lázadók ellen harcol és róla csak annyi hírlik, hogy ő egy lelketlen gyilkos, aki nem kegyelmez egy lázadónak sem. Persze egy ideig ezt a képet látjuk csak, hogy ő milyen kemény és megtörhetetlen. Na persze…
Flynn Cormac a lázadók csapatában van, akinek nem is az a célja, hogy felkelést lázítson épphogy az ellenkezőjét akarja. Egy nap felfedezz egy új építményt a mocsártól Keletre, amiről kiakarja deríteni, hogy hogyan került oda egyik pillanatról a másikra és hogy miért került oda. Ezért egy éjszaka elmegy a katonák szállására és elrabolja Lee Chase századost. Mondjuk ez nem biztos, hogy a legjobb kezdés egy kapcsolat kialakítására. Főleg, hogy ha ellenségek vagytok.
Amikor már azt hittem, hogy kezdenek egy kicsit közeledni egymáshoz, persze nem az lett amire számítottam. Itt nem volt olyan, hogy jaj de cukik és mindjárt elolvadok. Ők inkább az elején inkább megölni akarták egymást.

Lényegében ez a könyv semmi másról nem szólt csak az állandó háborúról, az összeesküvésekről és ezzel ki is fújt a könyv nagy része.
Na most én olyat vártam mint az első könyvben, persze kaptam egy nagyon de nagyon pici szeletet a „romantikából”, de még azt sem nevezhetném annak. Annyira szélsőségesek voltak a viszonyok és annyira ez a katonaság vonala vitte végig a történetet, hogy a szereplőket csak felszínesen tudtam megismerni.

Az előző könyvnél is voltak utalások egy másik történet szálra, itt is a fejezetek elején szintén ott voltak, viszont engem csak még jobban össze zavartak és már nem is tudtam, hogy most kivel vagy hol vagyunk. Nekem ezek a részek egy picit kúszák voltak.

Valahogy csak úgy jön ki ez a bejegyzés, hogy hasonlítgatom a történetet, de nem tehetek róla, ami ebben hiányzott, az az első részben teljesen mértékben meg volt.
Annyira akartam szeretni ezt a történetet, viszont olyan lassan haladtam vele, hogy azt hittem elalszom rajta. Még csak nem is izgultam rajta és mint az előző részen szinte végig nevettem, hát ezen szerintem egyszer sem nevettem. Mondjuk így utólag lehet, hogy most nem is ez volt az írónők célja, de szerintem ha ezt a viccesebb vonalat viszik tovább sokkal jobb lett volna.

Volt egy rész a könyvben, ahol meg volt az esélyük, hogy elszökjenek és egy másik bolygón kezdjenek új életet, ahol senki nem ismeri őket, de helyette ők inkább visszamentek a mocsárba és bujkáltak. Ott már tényleg nem értettem, hogy mi történik. Oké, hogy Flynn-nek ott volt a családja a Lee-nek is a katonái, de akkor már amúgy is szökevények voltak, ugyanott úgy se folytathatják.

Amit szintén nem értettem, hogy az előző könyvből szerepelt egy kis rész erejéig Lilac és Tarver is, de nem olyan szinten, hogy előrébb vigyék azt, hogy lebuktassák a LaRoux vállalatot.

A történet végén Flynn-nék bejutnak a titkos létesítménybe, ahol olyan lények voltak, mint az első könyvben csak ezek sokkal, de sokkal bosszúszomjasabbak voltak. Nem békét akartak, inkább megbosszulni, hogy ide bezárták őket. És akkor ugye jön nagy szerelmi szál, aminél izgulnom kellett volna, hogy most úristen mi fog történni, túlélik e vagy meghalnak. Hát ez az izgulás elmaradt. Annyira nem tudtam átérezni a cselekményeket, bezzeg az első könyvnél le tudtam volna rágni mind a tíz körmöm.

Szerintem nekem azért sem tetszett ez most annyira, mert talán már túl sok volt a harc, az állandó háború. Ha jobban arra lett volna fektetve a hangsúly, hogy picit közelebb kerüljenek egymáshoz és hogy egy picivel több romantikusabb szálat kapjak, szerintem ezzel a történettel sem lett volna semmi baj. De lehet, hogy ha újra olvasom később már másképp fogom gondolni.
Ettől függetlenül kíváncsi vagyok a 3. egyben utolsó részre is, hogy ott milyen történet szál fog kibogozódni. De remélem azért jobb lesz.

Szereplők:

Flynn

Jubilee

Értékelés:10/7

Írta:Betti:)