Jessica Sorensen-Ella és Micha titka (1.2.)

Jessica Sorensen második könyvsorozatát volt szerencsém elolvasni. Ennek az első résznek a címe Ella és Micha titka, a második része pedig Ella és Micha jövője címen fut.
Már évek óta szemezgettem vele, hogy el kellene olvasni. De mint ti is tudjátok rengeteg könyv van, ami arra vár hogy elolvassuk. És én így jártam ezzel a könyvvel. Valahogy mindig elé került egy újabb és újabb könyv. De májusban szülinapomra megkaptam mindkét könyv sorozatot, amit ez az írónő írt.

Viszont ez volt az a bejegyzés, amit a legnehezebben írtam meg az eddigi értékeléseim közül. És hogy őszinte legyek újból előkellett vegyem a könyvet, hogy bele - bele olvassak, hogy mi is történt benne, mert nem nagyon emlékeztem rá. Igaz, hogy mióta kiolvastam azóta már egy csomó könyvet elolvastam, viszont ha jó könyv lett volna, akkor még így is emlékeznem kellett volna rá. Úgyhogy ez az egyik oka, hogy már lassan két hete nem született új poszt!
De inkább rá is térnék a történetre.

Ebben a történetben olyan szereplőket ismerhetünk meg, akiknek súlyos titkok és súlyos tragédiák szerepelnek a múltjukban.
Ella egy olyan lány, akinek ami a szívén az a száján is. Sose tartotta magában azt, amit gondolt. Persze ez nem mindig sült el jól. Aztán történt valami, ami miatt elmenekült otthonról, a barátaitól.
Az elején nagyon nem állt össze nekem a kép, hogy most mégis mi történik, kicsit kusza volt. De szerencsére ahogy haladunk a történetben úgy derül ki minden.
A másik főszereplő Micha, akit szintén ott hagyott Ella azon a bizonyos napon, amikor elmenekült. Hónapokig keresi a lányt és nem hajlandó feladni, hogy megtalálja. Micha egy olyan srác, aki imád zenélni és minden hülyeségben benne van, ami csak létezik. De azt a tényt nem tudja feldolgozni, hogy Ella ott hagyta miután bevallotta neki az érzéseit.
Mire végre rábukkan a lány hollétére, addigra Ella is hazatér az egyetemről és megpróbál szembenézni a múltjával és azzal, hogy az édesapja és a testvére is nem kívánt személyként kezeli otthon. És hát elég nagy zűr van otthon és őszintén, ahol nem várnak szívesen és még nem is olyan a hangulat ki szeretne haza menni.

Mint a bejegyzés elején is írtam sokáig nagyon nagy káosz volt a fejemben a történet kapcsán. De mégis volt valami benne, amitől érdekelt, hogy mi fog történni.
Például Micha-t én annyira sajnáltam, hogy Ella ennyire nem akarja, hogy segítsen neki. Ebből a szempontból Ella nem jutott be a kedvenc női karaktereim közé.
Viszont, ami még egy picit nyomasztó volt, az hogy végig egy olyan várost, egy olyan helyszínt képzeltem el, ami szürke, állandóan esik az eső, borult az ég és még sorolhatnám. Ezáltal nekem ha a könyvre gondolok hát nem egy pozitív emlék maradt meg. Ami azért se jó, mert így tudom, hogy ez nem az a könyv lesz, amit szívesen újra olvasnék.
De ne értsétek félre , attól hogy egy ilyen nyomasztó hangulat maradt meg bennem miután elolvastam, attól függetlenül még jó történet volt. Mert tényleg, ahogy Micha próbálja elnyerni Ella bizalmat és mindent megtesz azért, hogy a lánynak könnyebb legyen az azért tényleg feldobja a történetet.

Micha-nak volt egy zenekara, de miután Ella elhagyta abba hagyta a zenélést. Viszont, ahogy haladunk a történetben egy régi ismerőse ráveszi, hogy kezdjen el újra zenélni és akár menjen velük turnézni is. A srác nem igazán tudja, hogy mitévő legyen, mert épphogy vissza kapta Ella-t most meg hagyja itt és szegény nem érzi azt, hogy ez lenne a helyes út. De Ella meggyőzi, hogy igenis menjen az álmai útján és ne azzal foglalkozzon, hogy itt hagyja őt. Ella is vissza megy az egyetemre és amikor csak tudnak találkoznak.
Az első könyv végén Micha inkább lemond egy koncertet és Ella-val megy el randira, ami tényleg írtó aranyos gesztus és romantikus, viszont nálam ez egy olyan befejezés volt, aminél ha nem lett volna második könyv szerintem én ezt így is eltudtam volna fogadni.

A könyv folytatásának az elején olyan képet kapunk, ahol Ella az egyetemen van , Micha turnézni és hát nem úgy tűnik, mint akiknek annyira boldog a kapcsolatuk. Legalábbis nekem ez jött le belőle.

A második részben sok dráma van, ami nekem annyira nem hiányzott. Én végre azt vártam, hogy tényleg engedje közel magához Micha-t és hogy végre egy kicsit csöpögős legyen, ha kifejezhetem így magam.
Ennek a résznek az elején Ella-nak haza kell mennie váratlanul, amiről persze nem szól Micha-nak, aminek hát nem örült a srác. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a csaj nem is szeretné eléggé szegény Micha-t és inkább eltaszítja magától, minthogy közel engedje. Persze Ella-nak meg vannak a maga démonjai és a múlt sötét árnyai ott kísérik mindenhol, de még se akar ez ellen tenni. Legalábbis nekem nagyon ez az érzésem volt a könyvvel kapcsolatban.
Aztán történik valami Ella-val, mintha végre belátná, hogy szereti Micha-t és hogy szüksége van rá és onnantól egész jó kis történetet kaptam. De csak, hogy ne örüljek annyira megint elromlik minden csak most Micha tesz olyat, amit nem kellene.
De persze idővel újra minden a normál kerékvágásba zökken vissza.

Hát ha őszinte akarok lenni, sokkal többet vártam ettől a történettől. Mármint olyan szempontból, hogy több romantikát vártam és tényleg olyan sztorira vágytam, amitől elolvadhatok.
Egy történetnek jó volt, de lehetett volna jobb is.

Szereplők:

Ella

Micha

Értékelés:10/7

Írta:Betti:)

Leiner Laura- Szent Johanna gimi 8 (Örökké)

Elhoztam a Szent Johanna gimi utolsó részét is. Ha elszeretnétek olvasni az előző részről szóló bejegyzést ide kattintva megtaláljátok.

Részlet a könyvből:
"- Van valami, amiért még mindig haragszol az elmúlt évekből? - néztem a szemébe, amikor megálltunk a kapunkban.
- Nem. Nincs - szólt őszintén, némi töprengés után. - Neked?
- Azt hiszem, nincs - ismertem be, és komolyan is gondoltam. - Viszont - tettem hozzá, amolyan "azért ne nyugodj meg" pillantással - nehogy azt hidd, hogy Benoit nem jelentett nekem sokat.
- Gondolom. De a te kitalált barátodat Jérome-nak hívták - emlékeztetett mosolyogva.
- Részletkérdés - nevettem el magam, aztán a vállába fúrva az arcom, szorosan átöleltem. - Örülök, hogy az elmúlt négy évem minden egyes napja rólad szólt - suttogtam alig hallhatóan.
Cortez kissé eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni, majd hosszasan megcsókolt, engem pedig elöntött a forróság a hajnali hűvösben. Azt hiszem, ezt végleg megbeszéltük."

Itt a vége a sorozatnak és Reniék számára a giminek is. Amikor olvastam többször is megkönnyeztem. Magát a könyvet és azt is, hogy hamarosan kiolvasom és nem lesz több része a Szent Johanna giminek.

Reni a 7. rész végén kap egy ösztöndíjat a párizsi egyetemre. A könyvnek úgy lesz vége, hogy Cortez telefonál neki, itt lenne az alkalom, hogy Reni elmondja neki az ösztöndíjat. De csak hetekkel később tudatja vele, vagyis inkább mástól tudja meg. Amikor végül tudomást szerez róla Cortez kicsit mérges lesz Renire hogy nem mondta el neki, amikor megkapta a levelet. Végül meg békélt.

Reni nem igazán akarta elfogadni ezt a lehetőséget, mert nem akarta Cortezt egyedül hagyni. Itt történik egy csavar, amin nagyon meglepett, de egyben nagyon örültem is neki. Nem írom le mert ha még nem olvastátok akkor legyen meglepetés.

A második részben lesz az osztálykirándulás. Két napra mennek, már az oda úton elkezdték a felfordulást, ahogyan ezt megszokhattuk tőlük. Például Zsolti és a zenéi, Andris és Robi meg még egy-két dolog. Amikor a szállásra érkeznek és beesteledett Máday (aki velük tartott) a folyosón járkált, hogy nehogy átmenjenek egymáshoz. Kinga segített az egész osztálynak, így le tudtak menni a medencéhez. Beszélgettek és játszottak. Kicsikét fürödtek is ki önszántából ki nem. Cortez és Reni egy kicsit a játék alatt összekapnak, de igazából nincsen nagy jelentősége, mert a következő mondatban már olyan mintha mi sem történt volna.

Az előző részben kitalált „balhék” most is folytatódnak. Mindenki meg csinálja kivéve egy embert, akinek nem volt rá alkalma.

A ballagáson van egy beszéd, amit Gábor írt meg és olvas fel. Nekem nagyon tetszett és nem csak jó volt, hanem vicces is. Amikor végeztem a könyvvel akkor vissza lapoztam és újra elolvastam annyira tetszett. Ezen a részen sírtam is.

Cortez nagyon összeveszik a szüleivel a tovább tanulás miatt. Mert nem akar Amerikába menni, hanem Budapesten akar maradni vagy ha nem ott akkor mindenképpen Renivel. Cortez szülei nem kedvelik meg Renit, mert Cortez miatta nem akar Amerikába tovább tanulni. Renire a barátja szülei úgy haragudtak meg, hogy még nem is beszéltek vele. Aztán amikor beszélnek kamerán Renivel, akkor a lány nem segít magát megkedveltetni velük.

Ebben a sorozatban nagyon megszerettem: Renit, Cortezt, Kingát, Virágot, Ricsit, Dave-et, Jakquaest, Macut, Zsoltit, Gábort, Karcsit, Flórát, Katát, Csontváz Carlost és Reni francia barátnőjét. Mint ebből a felsorolásból is látszik nagyon kevés szereplő van, akit nem szerettem meg.

Amikor először olvastam az első részét még nem igazán fogott meg, de most másodszorra ledaráltam az egész sorozatot.

13-16 éves korosztálynak tudnám javasolni a sorozatot.

Még a Kalauzról pár szót, mivel annak nem terveztem külön bejegyzést.
Ez a része a sorozatnak olyanokról szól, mint például, milyen zenék voltak a könyvben, olyan részek vannak bele írva, amiket kihagytak a könyvekből, fontosabb részekről vannak benne illusztrációk, bemutatja a szereplők személyiségét, kedvenc színeiket meg ilyesmiket. És még sok mást a könyvvel kapcsolatos információkról.

Ami nekem a legjobban tetszett az az, hogy benne volt egy részlet abból a levélből, amit Reni írt Corteznek.

Akkor el is érkeztünk a Szent Johanna gimi utolsó bejegyzéséhez, remélem ezekkel az értékelésekkel sokaknak meghoztam a kedvét, hogy elolvassa.

Értékelés: 10/10*

Írta: Ildó:)

Rachel Hawkins-Hex Hall 1.

Rachel Hawkins Hex Hall c. könyvsorozatát kezdtem el olvasni. Ezért most az első könyvének az értékelését szeretném egy kicsit boncolgatni.
Már régóta szemezgettem ezzel a könyvvel és már egy ideje a listámra is felírtam, de valahogy mindig volt olyan könyv, ami hátrébb tolta és úgy voltam vele, hogy sose fogok eljutni addig, hogy elolvassam.  Mert ugye, aki szeret olvasni az olyan hibába esik, hogy túl kevés idő, túl sok könyv. Nálam ez teljesen meglátszik, mivel vagy 49 könyv van a listámon jelen pillanatban. És ez 54-ről indult, de szülinapom alkalmából kaptam 5 könyvet ebből a listából ( amit nagyon köszönök a családomnak), úgyhogy most már lejjebb ment ez a szám, viszont ahogy ismerem magam ez újra megfog nőni.

De térjünk is rá a történetre.
Mint, ahogy a fülszövegben is olvashatjuk a Hex Hall egy boszorkányok, tündérek és misztikus lények iskolája. Ahova Sophia Mercer is bekerül a 16. életévében. Ide főleg olyan diákok járnak, akik vagy valami rosszat tettek és veszélyeztették ezt a világot, vagy pedig már kiskoruk óta itt laknak. Sophie egy ember és egy boszorkánymester lánya, tehát félvér. Az édesapja már kiskora óta nem igazán tartja vele a kapcsolatot és ezért az édesanyja próbálja nevelni az emberek világában. Ami hát mondhatjuk úgyis nem igazán sikerül. Egy elrontott varázslat után dönt úgy,  hogy jobb helye lesz a lányának ebben az iskolájában, ez persze Sophienak nem igazán tetszik, de hát mit tud tenni. Már csak 2 évet kell itt lehúznia, mivel a 18. életévüket betöltendő diákok elhagyhatják az iskolát, abban az esetben ha a Tanács nem dönt másképp.
Sophie nagy meglepetésére egy vámpírral kerül egy szobába, ami eleinte kicsit veszélyezteti, de hamar jó barátságba kerülnek.

Végülis a történet arról szól, hogy Sophie hogyan tud beilleszkedni, hogyan szerez új barátokat. Amivel semmi gond nem lenne, viszont így szinte 270 oldalon keresztül nem történik semmi. Jó igaz hogy az utolsó 60-70 oldaltól kezdve történnek már események, viszont akkor meg már ott járunk, hogy vége a könyvnek.
Azt nem mondhatom, hogy lerágtam az összes ujjamról a körmöm, mert annyira izgalmas volt, de mégis volt benne valami, ami sodort magával és 2 nap alatt kiolvastam.

A szereplőkről annyit tudnék mondani, hogy több információt is kaphattunk volna.
Sophie szerelmes lesz az egyik boszorkánymesterbe, aki a könyv vége felé már szintén kezd érzéseket táplálni a lány felé. Viszont ebből is olyan pici szeletet kaptam, hogy alig indult be az ő kis szerelmi románcuk. Igaz hogy közre játszott egy „apró kis” bökkenő, de addig amíg ez nem derült ki lehetett volna egy kicsit romantikusabb is. Olyat vártam ezekről a részektől, hogy kicsit elolvadjak, hogy milyen cukik, de csak akkor volt ilyen, amikor utána minden elromlott.

A könyv hátulján a fülszöveg alatt egy olyan vélemény van írva, hogy idézem:
„ A Hex Hallt olvasni olyan, mint kinyitni egy doboz bonbont- nincs az az önuralom, ami megállítana.”
Ezzel tényleg egyet tudok érteni, mert én is csak lapoztam és lapoztam és vége volt a könyvnek.
Viszont amivel már kevésbé tudok egyetérteni az pedig a következő:
„Minden oldalára jutott minimum egy kacagtató mondat!”
Azért ennyire szerintem nem volt vicces, azt hozzá kell tenni, hogy valóban voltak részek, ahol hangosan felnevettem, de azért nem minden oldalon.

Összességében nem tudnám azt mondani, hogy nem tetszett, mert 2 nap alatt csak sikerült kiolvasnom, viszont lehet hogy kicsit nyújtottam volna az oldalakat és akkor több minden kiderül, előbb jött volna az izgalmas rész is benne.
Mivel a vége olyan lett, hogy ne már ez nem lehet, ezért mindenképpen elolvasom a többi részét is. Azt nem mondom, hogy „rögtön- de azon nyomban” fogom elolvasni őket, viszont mindenképpen felkerülnek a listára!

Főbb szereplők:

Sophie

Jenna a vámpír csaj

Archer a boszorkány mester

Értékelés: 10/8

Írta:Betti:)