Sarah J. Maas- Tüskék és rózsák udvara 1.

Sarah J. Maas Tüskék és rózsák udvara c. könyve 2015-ben jelent meg. Az évek során folyamatosan láttam, hogy mennyi rajongója van és hogy mennyire szeretik ezt a tündér világot, amit bele varázsolt ebbe a könyvbe az írónő.
Mivel én nem nagyon szoktam tündéres könyveket olvasni, ezért nem annyira hajtott a vágy, hogy elolvassam. De most végre rászántam magam és kellemesen csalódtam. Picit féltem az elején, hogy majd ebből mi fog kisülni, de meglepően jó volt. Igaz, hogy az elejét egy nagyon picit untam és nekem inkább csak onnantól indult be mikor Tamlin elvitte Feyre-t a Tavasz udvarába. Onnantól kezdve viszont nem volt megállás.

Feyre egy igazi harcos, aki bármit megtenne a családjáért és ő hordja a nadrágot a családjában. Mikor beleegyezik, hogy elmegy Tamlin-nal akkor egy hatalmas nagy döntést kell hoznia, mert mégis csak ott hagyja a családját, és ez idáig is mindig rajta múlott a megélhetőségük ezek után pedig nem lesz senki, aki gondoskodjon róluk.
Tamlin mivel első alkalommal állat formában jelent meg, így nem igazán tudtam eldönteni, hogy most fogom e szeretni vagy sem. De a Tavasz udvarában egyre jobban kinyílt Feyre előtt és meg mutatta, hogy mennyi mindent megtenne az udvara és az emberei iránt. Emiatt Feyre is jó kezekben volt és nem eshetett bántódása. Igaz hogy a lány egy ideig tervezte a szökését és azt hogy hogyan fogja a tündéreket megölni ha szükséges, de szerencsére idővel rá ébredt, hogy ez az udvar nem az az udvar, ahol félnie kell.

Ami nagyon tetszett a könyvben az az volt, ahogy egyre közelebb kerültek egymáshoz és még inkább megismerték a másikat. Sok olyan rész volt, ami mosolyt csalt az arcomra.
Ami viszont nem tetszett az az amikor Tamlin egy olyan döntést hozott, amivel persze Feyre-t védte, viszont nekem még sem volt pozitív. Ott egy kicsit megint unalmas lett a történet (legalábbis nekem).
Amikor pedig megint minden a „normál” kerékvágásba került (jó ez lehet, hogy túlzás) akkor meg le tudtam volna rágni a tíz körmömet, hogy mi fog történni. Voltak részek ahol abba kellett hagynom az olvasást mert annyira izgultam.

Olyan szereplőt talán nem is tudok mondani, akit ne szerettem volna a történetben.
Jó de talán kettőt. Az egyik Amarantha volt, akit szerintem senki sem tud szeretni, legalábbis azok akik olvasták a történetet ők biztosan nem, mivel ő a könyvben a fő gonosz. És az ő hű szolgálóját Attor-t sem nagyon csíptem.
Viszont volt olyan szereplő a könyvben, akit az elején nem igazán tudtam hova tenni, viszont a végére nagyon megszerettem, ez pedig Rhysand volt. Őt sokáig a rossz oldalra állítottam be, de mikor elkezdett segíteni Feyre-nek , akkor kezdtem vele egyre jobban szimpatizálni és milyen jól tettem.

Amit én talán egy kicsit túlzásnak tartok az a történet vége volt. Itt direkt nem akarom leírni, hogy mi történt viszont nekem így a vége nem annyira tetszett. És kicsit olyan érzésem támadt miután befejeztem a könyvet mintha le lenne zárva.
Egyetlen egy történet rész birizgálja az agyamat, hogy az mi lehetett, de egyébként ha az nincs lehet, hogy a második részt nem olvasnám el. Mert tényleg kicsit lezártnak hatott, de mivel van 2. - 3. rész is, így valószínűleg elolvasom a többi részt is.

Végezetül azt tudom mondani, hogy lényegében tetszett a könyv, de mint ahogy az előbb is említettem a vége nem annyira. Pedig szerintem pont, hogy a végének kell olyannak lennie, hogy rá vegye az olvasót a további részek elolvasására. De ettől függetlenül kíváncsian várom a többi részt! Igaz lehet, hogy még nem mostanában fogom elolvasni őket, de mindenképpen ott vannak a listámon!

Szereplők:

Értékelés:10/7-8

Írta:Betti:)