Jennifer L. Armentrout- Dermesztő érintés ( Komor elemek 2. )

Jennifer L. Armentrout írónőnek a következő könyv sorozatát a Komor elemek 2. részét a Dermesztő érintés című könyvet volt szerencsém elolvasni. Az előző részről már tavaly májusban írtam, arról ide kattintva találhatjátok meg a véleményem.

Mint abban a posztban is írtam azonnali folytatást kívánt a történet. Igaz az első rész esetében a történet annyira nem ragadt magával, de így is nagyon vártam, hogy jöjjön a következő rész.
Ebben a könyvben már több akciót, több konfliktus láthattunk, illetve azt, hogy mikor is mutatkozik meg az, hogy ki is az igaz barát és, hogy kire számíthatunk, ha baj van.

A 2. részben Zayne és Layla kapcsolata áll a középpontban. Ami nem mondom, hogy rossz volt csak picit fura, mert az első részben inkább a testvéri szeretet jön előtérbe, itt viszont már inkább a komolyabb érzelmek.
Egyik barátnőm mondta, hogy majd milyen nagy dilemma lesz , hogy ki mellé álljak Zayne vagy Roth mellé. Ez hogy Zayne bevallotta, hogy szerelmes Layla-ba és végre Layla is bevallhatta, hogy ő már 13 éves kora óta szerelmes Zayne-be, hát azt kell, hogy mondjam, hogy aranyosak voltak ezek a részek, ahol próbáltak egymás felé nyitni és valamit elkezdeni, viszont annyira nem tudott megérinteni. 
Roth-tal való kapcsolata inkább ilyen se veled se nélküled kapcsolat, inkább csak idegesítik egymást, mint hogy jóban legyenek. Hogy őszinte legyek nem erre számítottam, mert az első részben olyan szépen kibontakozott a kapcsolatuk és meg volt köztük a harmónia. A cukiság faktor nálam kilengett elég rendesen, így arra számítottam, hogy majd inkább róluk fog szólni ez a rész és arról, hogy hogyan próbálnak megállni ebben a világban, úgyhogy elvileg nem lehetnének együtt. Így se volt rossz végülis, mert akkor lehet átment volna egy nyálas masszává a könyv. És ezáltal most kaptam egy nagyon érdekes, izgalmas és egyben vicces történetet.

Hogy egy picit szót említsek Zayne apjáról, hát hogy is mondjam. Már az első részben sem volt annyira kedvenc karakter, viszont ebben a részben szó szerint utáltam. Minden olyan résznél, amiben ő is szerepelt, inkább átugrottam volna, mert annyira ellenszenves szereplő lett. Mondjuk valószínűleg ez is volt a célja az írónőnek. Nem lehet csak olyan szereplőket bele rakni a könyvbe, akiket szeretünk.

Aztán ahogy haladunk a történetben Layla barátait is egy picit közelebbről is megismerhettük, ami szerintem megint csak dobott egyet a történet hangulatán.

Ha összegeznem kellene, akkor igazság szerint nem azt a történetet kaptam, mint vártam, viszont mégis egy olyat, ami olyan fordulatokat hozott, aminél szó szerint leesett az állam és csak kapkodtam a fejem, hogy ez mégis, hogy és mikor történhetett.
A könyv végén olyan csattanót kaptam, hogy eldobtam az agyam, hogy ilyen nem létezik. Ennél a résznél volt az, hogy Roth őszintén bevallja Layla-nak, hogy mit érez iránta, és hogy miért kerülte mindezidáig. Én ott még sírtam is egy picit, hogy hogy lehet már ilyen cuki. Úgyhogy bármennyire is Zayne volt a középpontban a történet túlnyomó részében, sajnos vagyis egyáltalán nem sajnos még minden Roth felé húz a szívem, úgyhogy bocsi Zayne.
És ismét olyan végkifejlet történetet kaptam, ahol megint csak azt kell mondjam, hogy folytatást kíván. Most talán nem annyira érzem azt, mint az első könyv esetében, hogy lerágtam a tíz körmöm az utolsó két oldalon, viszont most inkább a kiváncsiság hajt, hogy vajon ebből mit fog kihozni az írónő.

Úgyhogy várjuk a következő részt!

 Értékelés:10/10
Már csak azért is 10-et adok, mert az előző részhez képest sokkal, de sokkal több izgalmat kaptam és egy olyan hangulatot teremtett ezzel a könyvvel az írónő, hogy le tenni esélytelen! :)

Írta: Betti:)