Lylia Bloom- Ne mondd, hogy szeretsz

A „ Ne mondd, hogy szeretsz” az első könyvem Lylia Bloomtól. Az idei könyvfesztiválon volt lehetőségem, hogy megvegyem. Már régóta fel volt írva a könyv listámra, de eddig féltem, hogy még sem lesz olyan jó. Szerencsére kellemesen kellett csalódnom, mert egy igazán szívmelengető történetet olvashattam.  Személy szerint nem tudtam, hogy az írónő magyar és még meg is lepődtem rajta. De ez a könyve után elfogom olvasni a többi könyvét is, mert igazán megéri.

A történetben két  megtört fiatalt ismerhetünk meg, Zora és  Dominik személyében, akiknek nem olyan felhőtlen a családi helyzetük.  Váltott szemszögből láthatjuk az eseményeket.
Zorával kezdődik a történet, ahol elmeséli, hogy a nagymamájával él 5 éves kora óta és szüleivel nem jó a viszonya. Itt van egy gondolat, ami engem eléggé megérintett: „ Az én anyám miért nem szeret úgy, ahogyan őt szereti az édesanyja!”
Több iskolába járt már, sok esetben kitagadták, csúfolták, bántották, ezért Zora megtanulta, hogy ha nem engedi a közelébe az embereket, akkor nem érheti csalódás. Felöltött magára egy olyan külsőt, ami eltaszítja az embereket, ami persze érthető ki akarna a sok csalódás után még több csalódást átélni. Hát én biztosan nem!
Dominikról azt kell tudni, hogy ő a gazdag szülök gyereke, akiket nem érdekli a fiúk csak az, hogy az emberek szemében jól tűnjenek fel! Szegény srác eredményei a fontosak, és persze az hogy betartsa az etikett szabályait és társaságban úgy viselkedjen, ahogy azt elvárják tőle. Dominik gyönyörűen tud rajzolni, az egyik osztálytársának az ötletétől vezérelve elmegy egy tetoválószalonba, hogy kipróbálhassa magát. Viszont Zora is ott dolgozik, így egyre több időt töltenek együtt és lehet látni, hogy Zora hogyan kezd kinyílni, közelebb engedni magához az embereket. Persze a lánynak ez furcsa és fél ettől az új helyzettől, hogy talán barátokat szerezz és megbízhat emberekben.

 A történet kövekről kövekre épül fel és megmutatja, hogy jó emberek hatására, hogyan változik meg egy ember véleménye a másikról. Lehet a külső alatt egy olyan személyiséget ismerhetünk meg, akit semmi pénzért nem engednénk el. Így történik ez Zora és Dominik helyzetében is. Rettentően jó látni, hogy egy olyan lány, mint Zora, aki mindig  komoly és goromba arccal néz az emberekre, aki smink mögé bújik el, hogy ne láthassák a valódi énjét és aki sose mosolyog, hogyan kezd el megbízni az emberekbe, hogyan omlik le az a bizonyos védelmi fal körülötte és kezd rájönni, hogy igenis jó közel engedni az embereket magunkhoz csak meg kell találni azokat, akik erre alkalmasak, és szerencsére ez Zorának sikerül, mint Dominik, mint a kollégái esetében is.
A könyv elején megijedtem, hogy majd egy olyan történetet kapunk, ahol majd végig sírom az egészet, de szerencsére a nyomasztó kezdés ellenére kaptunk egy bár nem mondható könnyed témának, viszont a szerelmi szál és az első szerelem érzése, annyira felszabadította, hogy nem egy sötét borongós végkifejlett történet lett belőle.
Az írónő remekül építette fel, az egészet, imádtam Dominik kicsit félős, zavarba ejtős részeit és még inkább szerettem, ahogy egy megfelelő ember hatására, hogy lehet teljesen átváltozni egy olyan emberré, akit a külvilág már nem egy szomorú, elzárkózó embernek láthatnak, hanem egy olyan személyiséget vehetnek észre, aki boldog és mosolyog.

Nekem egy kicsit gyors volt a lezárás, én még folytattam volna, hogy mi történik velük, hogy birkóznak meg az akadályokkal. Én egy második könyv formájában szívesen elolvasnám a további fejlődést, mint a bizalom, mint a szerelem kapcsán. Mert mégiscsak egy első szerelemről beszélhetünk, ami minden ember számára fontos pont az életében.
Az írónőnek köszönöm, hogy megalkotta ezt a csodát és részese lehettem egy remekül megírt könyvnek.

Értékelés:10/10

Szereplők:

Dominik

Zora

Írta: Betti :)