Anna Todd világhírű könyvének a 2. részét hoztam el
most nektek. Az első részről itt
olvashattok bővebben .
A Miután összecsaptunk c. könyv 2015-ben jelent meg a Gabo könyvkiadó által. Ezt
a könyvet is most olvastam másodszorra, amikor elolvastam az első részt azon
nyomban mentem a könyvesboltba, hogy megvegyem. Nagyon kíváncsi voltam, hogy
amit Hardin tett az első könyv végén az most úgy igazából, hogyan fogja
megviselni a kapcsolatukat. Én mindig is Hardin párti voltam/ leszek bármit is
művel. Viszont nagyon sok esetben éreztem azt, hogy valamelyik szereplő mindig
tett olyan dolgot, amitől egy macska egér játéknak tűnt a történet. Igaz ettől
függetlenül ugyanúgy élveztem, mintha minden happy lett volna. De mégis
kevesebb drámát és több romantikát vártam.
Ebben a könyvben Tessa csak magára számíthatott, senki
nem volt már mellette. Az anyjával Hardin miatt megszakította a kapcsolatát, a
„ barátaival” Hardin miatt nem találkozott, Hardin miatt bekellett költöznie
egy motel szobába és még sorolhatnám, hogy Hardin miatt mi mindent történt,
viszont akkor nincs értelme elolvasnotok.
Bármennyire haragudtam a könyvben szegény srácra, mégis úgy voltam vele , hogy
ők így egészítik ki egymást és, hogy nekik együtt kell lenniük. Sok mindent
tett azért, hogy megbántsa Tessát és, hogy tényleg a lelkébe tiporjon, de így
hogy láthattunk az ő szemszögéből is a történetet, így megint kaptunk olyan
információ morzsákat, amitől megenyhül a szíved és nem is tudsz rá haragudni,
pedig megérdemelné.
Ami ebben a történetben egy picit idegesített az az
volt, hogy Tessa olyan elhamarkodott dolgokat tett Hardin ellen, hogy egy
hisztis libára hasonlított, aki forró fejű és nem érdekli a másik magyarázta.
Ezeknél a részeknél sokszor feltettem magamban a kérdést, hogy MIÉRT?? Néha azt
éreztem, hogy direkt csinálja ő is, hogy Hardinnak rossz legyen. Persze utána
ment a bocsánat, ne haragudj, nem úgy gondoltam sztori. De néha ez már annyira
idegesítő volt, hogy legszívesebben kivettem volna a könyvből és megráztam
volna alaposan, hogy mégis mi a francot csinál. Jó persze tudom, hogy Hardin
sem szent és ő is adta sok esetben alá a lovat, viszont nem lett volna muszáj
ilyen hevesen reagálnia dolgokra.
Az első könyv végén egy másik szereplő is említést kap,
akit Zednek hívják és Hardin haverja. És ez, hogy ott meglett említve okot
adott, rá hogy a 2. könyvben fel legyen tüntetve, és megtudjunk róla dolgokat.
Ő az a szereplő volt számomra, aki aranyos meg kedves , de miért van szó róla
ennyi oldalon. Mikor először olvastam ezt a könyvet, akkor még nem tudtam, hogy
Zed milyen is valójában és engem is teljesen le vett a lábamról, azzal, hogy
Tessát támogatta és mindig ott volt neki. Eleinte én is elcsábultam, ha
mondhatjuk így, és ezért még jobban haragudtam a Hardinra. De közben mégis ott
volt bennem egy furcsa érzés, hogy vajon mi lehet a hátsószándéka, és vajon mit
tervelhet Hardin ellen. Mert ez már a legelején látszódott, hogy ők
rivalizálnak egymással, akár egy baráti társaságban vannak akár nem. Sok
esetben miatta voltak veszekedések, igaz hogy a szerelmi háromszög minden
könyvben fontos, de itt már az első könyvben szerintem azt amit kellett
megkaptuk, és én ezt annyira nem erőltettem volna, hogy okot adjunk még több
vitára, persze ezzel még jobban ki lehetett húzni a történet menetét. Ne
értsetek félre ezzel én nem akarom leszólni a könyvet, mert ettől függetlenül
tényleg nagyon tetszett, és mindig kíváncsi voltam, hogy hogyan oldják meg a
problémáikat Tessáék. Viszont ha nincs Zed talán kaptam volna egy picivel több
romantikát, és egy picivel több olyan helyzetet, ahol elolvadhatott volna a
szívem, mert hogy milyen aranyos Hardin és, hogy küzd Tess-ért. Persze kaptam
ilyen történet szálat is, de inkább a vége felé, amikor már mindegyikük belefáradt
az örökös huzavonához.
Lényegében ez a könyv is nagyon tetszett, igaz hogy
voltak olyan részek benne, amik néha idegesítettek és néha úgy éreztem, hogy
szerintem ez igazán hanyagolható lehetett volna. Még sem tudom azt mondani,
hogy nem tetszett. Végülis másodszorra is elolvastam, ami adhat okot arra, hogy
egy jó könyvet kaptam.
Ami nagy szomorúsággal töltött el, hogy még szinte a
fele könyvnél sem jártam, szét esett ☹.
Sajnos olvastam már a Gabo könyvkiadóról olyat, hogy nem a legjobb a borítójuk,
hát most sikerült nekem is megtapasztalnom, hogy valóban nem a legjobb. Teljesen
elvált a papír a könyvborító gerincétől, és végig abban reménykedtem, hogy
legalább addig ne essenek ki a lapok belőle még ki nem olvasom. De szerencsére
nem hullott darabjaira és már a javítóban van.
Ha tetszett az első könyv, én bátran ajánlom, hogy
olvassátok el a következő részét is.
Értékelés: 10/9
Írta: Betti:)