Sarah J. Maas ACOTAR sorozatának legújabb részét olvastam
el. Már eleve Feyre és Rhys története is magával ragadó volt és imádtam minden
sorát. Ide
kattintva elolvashatjátok az előző részekről a véleményemet!
Mielőtt elkezdtem volna olvasni a 4. részt azon gondolkoztam,
hogy újra olvassam- e az előző részeket, hogy fel tudjam eleveníteni a
szereplőket és a történetet. De aztán úgy voltam vele, hogy az túl hosszadalmas
folyamat lenne, hogy az első kötettől kezdjem. (Itt hozzá kell tennem, lehet
hogy újra kellett volna, mert pl Amren karakterére egyáltalán nem emlékeztem ..).
Vastagok is a könyvek, illetve nagyon kíváncsi voltam már, hogy vajon a
legújabb történet milyen élményt fog nyújtani.
Ugye bár Nesta Archeron ( Feyre nővére ) és Cassian ( Rhys „
testvére/ legjobb barátja” és egyben illír harcos ) történetéről szólt a könyv.
Nesta nekem mindig is az elérhetetlen kategóriába tartozott és különösebbképpen
nem is annyira tetszett a karaktere. Cassianről is csak az alap dolgokat
tudtuk, de ennél több nem is kellett az előző részekben. Viszont Cassian
karakterét legalább szerettem, de Nesta-t inkább hagyjuk. Persze az ő karaktere
direkt így lett kitalálva, de ennek a könyvnek is csak az utolsó részére
barátkoztam meg vele.
A történet az előző részekhez hasonlóan részekre van bontva.
Ami, azért is jó mert így szépen fel tud épülni a cselekmény. A két főszereplő
szemszögéből láthatjuk a történetet, de persze ez mellett képet kapunk a többi
karakterről is. Nekem ez például nagyon tetszett, hogy ugyanúgy részese volt
Freye és Rhys is a történetnek és nem csak egy-egy említést kaptunk róluk.
Cassian és Nesta kapcsolata is folyamatosan kezd kibontakozni. Mikor Nesta karaktere már végre nem dühös, ingerlékeny és elkezd nyitni mások felé és végre barátokat szerez és nem azt az önmarcongoló életet folytatja, amit eddig akkor kezd igazán jó lenni (legalábbis számomra) a történet. Ne értsétek félre addig is tetszett, de végre kaptunk egy olyan Nesta-t, aki megpróbál fejlődni és tesz is érte.
Persze Nesta és Cassian kapcsolatának fejlődése mellett ott van
az a bizonyos bonyodalom szál, hogy egy kis izgalmat is bele csempésszen az
írónő. Igaz nekem, annyira nem volt izgalmas, mint vártam. Szerintem az előző
részekhez képest kicsit „langyosra” sikerült. Freye és Rhys esetében majd
lerágtam mind a 10 körmömet annyira izgultam a szereplőkért. De ebben a részben
nem annyira vitt el magával ez a bonyodalom szál.
Igaz a történet végére, azért sikerült sírnom egy jót és csak potyogtak a
könnyeim. De ha elolvassátok tudni fogjátok miről is beszélek.
A könyv legeslegvégén egy picit betekintést kapunk Azriel
karakterébe, hogy ő mit érez, gondol. Ami arra ad következtetést, hogy a
következő rész róla fog szólni. Aminek csak örülni tudok, mert Az-t nagyon
megszerettem az eddigi könyvek alapján.
Lényegében ez a több mint 800 oldalas olvasmány okozott
örömöt, bánatot, bonyodalmat (bár szerintem ezt lehetett volna kicsit
hangsúlyosabbra) és nem tudom azt mondani, hogy nem tetszett, ha másért nem is,
már csak azért megéri elolvasni, hogy lássuk, hogy Nesta karaktere, hogy bontakozik
ki és egy mogorva, undok, dühös lányból/ főtündérből, hogyan lesz egy szeretni
való karakter.
Nekem az ACOTAR sorozat mindig is Rhys és Feyre története lesz és az ő
szerelmük fog eszembe jutni, de ettől függetlenül jó volt olvasni, hogy Nesta
és Cassian, hogy talál egymásra.
Értékelés: 10/9
Írta: Betti:)
