Az útvesztő második része, ami tele van bonyodalommal és
izgalommal. A szereplőink amikor azt érzik, hogy biztonságban vannak akkor jönnek
a hirtelen fordulatok. Nagyon tetszett a könyvben, hogy valóságszerű volt,
olyan szempontból, hogy amikor például a Buggyantak városán kellett keresztül
menni a csapatnak akkor az nem ment egy karikacsapásra, hanem rengeteget szenvedtek
és küzdöttek az életükért. Amikor azt hiszed, hogy végre biztonságban vannak akkor
jön egy újabb csavar. Nagyon tetszett, hogy az író megmutatja, hogy a dolgoknak
vannak nehéz oldalai is és nem megy minden olyan simán, mint amit a legtöbb könyvből/filmből
megszoktattunk.
A könyv a feléig engem nem nagyon kötött le, de onnantól már nem bírtam
letenni.
Ez egy disztópikus* könyv. Bár én nem szeretek ebben a témában olvasni, ez a történet
mégis tetszett, mert én azt érzetem, hogy attól mert van benne disztópia nem
nagyon tudok úgy gondolni rá, hogy ez valaha bekövetkezne.
Miután kiolvastam egyből megnéztem a filmet, ami nekem óriási csalódás volt. A
könyvnek és a filmnek nem volt sok köze egymáshoz. Talán azon kívül, hogy kik a
szereplők és mi a helyszín nem nagyon találtam hasonlóságot. És a vége is teljesen
más lett mind a kettőnek.
Értékelés: Könyv: 10/8- az első fele miatt
Film: 10/3- ha azt veszem figyelembe, hogy
elvileg a könyv alapján készítették. Ha nem olvasom el a könyvet, akkor nem pontoznám
le ennyire a filmet.
Az első részről szóló bejegyzést itt megtaláljátok.
Disztópikus-negatív jövőkép
Írta: Ildó:)
